Az életútra ráhasaltál, tekinteted túrt a lobogó tűz nyelvei közé. Forgolódtál s megszépültél legbelül. A föld is a mindenhatóé, nem könyörög szeretetedért, csak elveszi azt, amikor a porszem kinccsé csiszolódott.
Klára 2017.04.29. 10:19 Azt hiszem, az igazgyöngyre gondolsz, amivé válik az ember Isten szeretete által. Jó vers. Gratulálok: Klári Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
black eagle 2017.04.30. 10:57 Szia, Andi! Érdekes szóval élsz: elveszi. (Ezzel elgondolkodtatsz.) Üdv: Laca 🙂 Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
2 hozzászólás
Azt hiszem, az igazgyöngyre gondolsz, amivé válik az ember Isten szeretete által. Jó vers.
Gratulálok: Klári
Szia, Andi!
Érdekes szóval élsz: elveszi. (Ezzel elgondolkodtatsz.)
Üdv: Laca 🙂