Lajtorján ereszkedett hozzám a bú,
s nézett kínzó farkasszemet velem.
Alattam, a szúrágta komódból
törött zsanér vonította énekem.
Pisloghattam volna talán, de késő,
könnyeim megállíthatatlanok,
besózzák sűrűre vetett lelkem,
míg alszik a boldogság, s ami vagyok.
Számban a kávé egyre keseredik,
nikotin-bajszomon egy csepp kutat,
kredencemről tört zsemle száradó,
torz alakja a tükörben rám mutat;
Te vagy a betű, bús szó és költemény,
a szerelem hangja, s maga a remény.
18 hozzászólás
Szia Mákvirág! Igen árnyalt tükörkép ez! A szerelem teszi? Minden bizonnyal! Nekem bejön! Üdv. én
Szervusz Bödön! 🙂
A tükör tiszta volt.😀
Amit már egy zsemle is lát, az már valami, mi? (Hofi után, szabadon.)
Örülök, ha bejön, bár nem egy populáris megközelítés ez sem.
Köszönöm, hogy olvastál/ írtál újfent!
Minden jót kívánok!
Mákvirág
Érdekes, mondhatám azt is, de nekem kifejezetten tetszik.
Kedves Edit! 🙂
Mondhatnád,ez olyan feltételes. 🙂 Örülök, hogy tetszik, mert nem egyszerű!
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál!
Mákvirág
Mondom is! Tetszik! 🌞
Igazán nem ez volt a célom, csak fura volt olvasni! 🙂
Nagyon szépen köszönöm!
Üdvözletem, Attila!
Szépen megszerkesztett szonett, 11-10 szótag váltakozással, az is ölelkezőn; elég nehéz szerkezetbe gyömöszölted bele mondanivalódat, mégis könnyed folytonosság érződik a sorokban. Ráadásul meg tud szólítani, vagyis van mondanivalója; ez olyasmi, amire a "reflexió": ez egy jó vers. De továbbmegyek: ez egy szép és igényes költemény. (Ugyanakkor a képek lehangolóak, de az már a műelemzők dolga.) Nekem tetszik.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
A szerkezet eléggé spontán alakult azzá, ami. Szeretem nagyon a szonett alapformáit, ez itt egy picikét kilóg a sorból az "X"-es soraival, de a lehangoló képek, illetve a szóhasználat miatt a jellemző felépítést megtartottam, bár szigórúan véve ez már nem szonett. 🙂
Örülök, hogy tetszik, bármíly' lehangoló is a sugárzott kép. Ez is az élet egy szelete.
Köszönöm szépen a kedves szavakat!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Nagyon tetszik a szonetted. Elvitt, bent tartott.
Először hátrahőköltem, mert súlyos a felvezető 12 sor tartalma sanyargatja az olvasó lelkét rendesen.
A végére nagyon vártam a feloldást, ami megtörtént, szerintem duplán ütősen.
Bennem a cím és a coda tökéletes keretet alkot. Úgy gondolom, hogy a lényeg ezekben fogalmazódik meg, hiszen választ adsz valami számodra rendkívül fontosra.
A felvezetésed szívszorító életkép, ami lehúz, de kellő átgondolás után erősíti, ütősebbé teszi a végkifejletet, hiszen a zuhanásból egyértelmű felemelkedést fogalmaztál meg.
Szokatlan a hirtelen váltás, de bőven hagytál előjeleket. Értem ezt arra, hogy pontosvesszővel különítetted el a codát. Az én olvasatomban kaptam ott egy rejtett felütést: bármi van a felvezetésben, a zárás előtt érzékelhető egy kifejezetten pozitív „de”.
A nagy keret mellett kiemelem a „bú” és a „bús szó” rejtett keretét.
Érzelmi különbségeket árnyaltál ezekkel.
…
Szia Kankalin!
A feloldás kontrasztja elég szembeötlő lett, talán túl is lőtt a célon, de a cím miatt hagytam ilyennek, mert jó összhangnak tartottam a zsemle-tükör-én "szemkontaktus" visszatükrözésére.
Sokáig gondolkodtam, hogyan válasszam el a volta és coda részt. Szerintem a vessző túl folytonossá tette volna, a kettőspont meg nem azt fejezte volna ki, amit szerettem volna, azt a pillanatnyi elgondolkodást, amit a felismerés pillanata jelent. 🙂
A "bú", "bús" visszautalás a költői énre, szintúgy egyfajta reflexió, bár ez megírás után tudatosult csak. Örülök, hogy kitértél rá! Amikor írtam, akkor csak a sorok hossza és tartalma vitt, a rímek nem, így lett xaxa, xbxb, xcxc, dd. Ez szokatlan képlet a szonettben.
Emellé egy 11-10-10-11-es kvartina szótagszám és 11-11-es coda jelenik meg, az ötöd-, hatodfeles jambusok elhagyása mellett.
Kicsit sok lett a verstan, de néha kell az is.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyi időt szántál erre a szonettre!
Szeretetettel:
Mákvirág
…
Tetszik, hogy technikádban picit eltértél a klasszikus szonett formától.
Ezt főként a rímek jelzik, de a szótagszámok egyedi váltakozása is.
Nekem belefér ez a szonettek világába, mert számottevő változás az alapvető követelményekben, inkább újszerű átgondolásként hat, ami tartalmi szempontból nagyobb hatást kelt, hiszen a visszatérő rímeknek jelentősége van.
Bizonyára lesz még gondolatom.
Jó olvasni ezt a szonetted.
Igyekeztem kivenni belőle pozitívumokat, mint ahogy megteszem ezt más alkotásokkal találkozva is.
Megszólalt bennem üzeneted mind tartalmi, mind formai szempontból.
Azt gondolom, hogy a költészethez való hozzáállásod példa értékű.
Jó lenne, ha más is megerősítene ebben, mert szerintem fontos, hogy aki ilyen magas szinten műveli a verselést, mint te, annak jár némi támogatás az alkotó-olvasóktól, legalább „lájk”-szinten.
Mélyen megérintett, elgondolkodtatott szonetted. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
🙂
Ez lemaradt karakterhiány miatt, ahogy látom!
Ja, és a tanárnőnek is járnak a csillagok!
*****
Tetszett a "Reflexió"-d!
Igazán figyelemre méltó!
Szeretettel gratulálok!
Kedves Dóra! 🙂
Nagyon szépen köszönöm!
Igazán örülök, hogy elolvastad!
Külön köszönöm megtisztelő soraidat!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Megjegyzésemet reflexiódra a kettőspont után találod: KÖSZÖNÖM!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm szépen!
Így kettőspont nélkül! 🙂
Barátsággal:
Mákvirág
Hú, nagyon jó! Gratulálok!
🙂
Pirulok! 🙂 Köszönöm szépen a kedves szavakat!
Örülök, hogy ide is benéztél! 🙂
Szeretettel:
Mákvirág