Sajnos nincs már az újságírásban nyári uborkaszezon, amikor csak kis színes, könnyed hírecskék jelentek meg, mert bezártak az iskolák, a színházak, a bíróságok, és a parlament, szünetelt a politikai élet, a bulvárhősök is elmentek nyaralni, és egy időre kisimultak az idegeink.
Az eseménytelen, unalmas időszakoknak vége. Most már nyáron is megkapjuk a megfelelő stressz adagunkat. Elsősorban a bank szektorral kapcsolatban, de a pénzzel kapcsolatos hírek között megjelentek a tavalyi top listák is, és rajtam kitört az irigységi faktor generálta felháborodás.
Olvasom, hogy Robert Downey Jr. hollywoodi színész 75 millió dollárt /kb. 17 milliárd forint/ keresett az utóbbi egy évben, Channing Tatum amerikai színész 60 millió dollárt, Hugh Jackmann ausztrál színész 55 millió dollárt, Dwayne „Szikla” Johnson 46 millió dollárt kapott.
Az amerikai színésznők közül Angelina Jolie keresett a legtöbbet, 33 millió dollárt, a második helyet Jennifer Lawrence 26 millió dollárral szerezte meg, Kristen Stewart 22 millió dollárral lett a harmadik helyezett, s Jenifer Aniston 20 millió dollárral volt a negyedik legjobban fizetett amerikai színésznő.
Az európai színészek közül a francia Danny Boon – az „Isten hozott az isten háta mögött” című film sztárja – volt a legjobban kereső filmszínész, aki 3,6 millió eurót /egy milliárd forintot/ keresett. A következő a sorban Gérard Depaerdieu, aki 2,3 millió euróra /667 millió forintra/ tett szert. A harmadik a listában Catherine Frot 2,2 millió euróval, a negyedik Gad Elmaleh 2,1 millió euróval /610 millió forint/.
A sportolók keresetéről is megjelentek a top listák, amelyek szerint az amerikai Tiger Woods a világ legjobban fizetett sportolója 78,1 millió dollárral /17,6 milliárd forint/. A második helyen Roger Federer svájci teniszező áll 71,5 millió dolláros bevétellel. A harmadik pedig Kobe Bryant amerikai kosárlabdázó 61, 9 millió dollárral.
A csapat sportokat tekintve a Manchester City labdarúgói a világ legjobban fizetett sportolói, az egyesület átlagosan 100 764 fontot /körülbelül 120 ezer eurót, azaz 35, 6 millió forintot/ fizet a játékosainak – hetente! A második hely a Los Angeles Dodgers baseballcsapaté, a harmadik a Real Madrid, a negyedik FC Barcelona foci csapata a legjobban keresők listáján.
Ugyanebben a cikkben olvasom, hogy a legjobb sportolókkal hosszú távú szerződéseket kötnek az egyesületeik, és a szakszervezetek elérték, hogy a pénz akkor is járjon nekik, ha gyengén szerepelnek, nem lehet figyelembe venni a díjazásnál a teljesítményüket. A vezető NBA /észak-amerikai profi kosárlabda liga/ játékosai 9-10 millió dollárt kapnak évente – a szerződésüknek hála – akkor is, ha rosszul szerepel a csapatuk.
A top listákat nézve az irigység természetes: hiszen ki ne szeretne ekkora jövedelmet? Azonban bennem forr a felháborodás is, hiszen a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy egy jó tanár munkája többet ér, mint egy jó focista góljai.
Én mindig helytelenítettem azt is, hogy a filmszínészeket ennyire túlfizetik. Végül is fodrász, és sminkes had csinál neki fejet, fenék- láb- és még ki tudja milyen dublőrök adják kölcsön a megfelelő testrészeiket nekik a filmezésnél. A filmszínész meg elolvas egy szöveget a súgógépről, ezerszer felvesznek vele minden mozdulatot, hátha majd valamelyik felvételen úgy csinálja, ahogy kellene, és dollár /euró/ milliókat kapnak ezért.
Elismerve, hogy – a végeredményt tekintve – vannak jó filmszínészek, akkor is hihetetlen túlfizetések ezek, hiszen a jövedelem haszonélvezője nem fektetett be annyi munkát, és főleg nem hajtott annyi hasznot a társadalomnak, mint amennyi pénzt betakarított. Ezeket a giga jövedelmeket én nem tartom méltányosnak, nem azt mondom, hogy nem kell fizetni a színészeknek, vagy a sportolóknak, a televíziós személyiségeknek, de miért is kell nekik olyan pénzeket kapni, aminek az átlagember – aki anyagi, vagy szellemi értéket hoz létre a társadalom számára – még a töredékét sem keresi meg egész munkás élete alatt?
Csak azért kell ilyen giga jövedelmet kapniuk, amire tulajdonképpen nincs is szükségük, mert a szórakozató iparban „dolgoznak”?
A munka világa helyett a szórakozás világába tartunk, de a szórakozást nem ártana a helyén kezelni, mert a gólokat nem lehet megenni, és a világ javait sem a színészek, és a média celebek termelik meg.
Amikor a szórakoztató ipar celebjeit Magyarországon a jövedelmükről kérdezik az újságírók, csak bizonytalan mosolyokat kapnak válaszként, nem illik faggatni erről őket. De az biztosan illendő, hogy egy showman, vagy egy műsorvezető többet keres egy év alatt, mint a műsorában a nézőtéren ülök összesen?
28 hozzászólás
Ezt a jegyzetemet még 2013 júliusában írtam, így a benne foglalt adatok még előző éviek. Amikor elkezdtem írni, sajnos nem volt időm befejezni, sem közzé tenni, de a cikk lényegét most is fontosnak tartom, és a bosszankodásom is megmaradt a témában. Ezért feltettem a Napvilágra így utólag.
A 2013-as top listák adatai, majd 2014 nyarán jelennek meg.
Mélységesen egyetértek veled kedves Judit!
Pontos munkát végeztél, mint mindig amikor adatokról írsz, akkor is, ha nem a pillanatnyi adat, de megközelítő és igaz… ( ezt nem fizeti meg senki .:))) )
Szeretettel gratulálok munkádhoz: Ica
Kedves Ica!
Igazad van, a téma most is időszerű. Épp arról jutott eszembe ez az elfeledett cikkem, hogy a minap olvastam, hogy Christina Aguilera forintba átszámolva 2 milliárd 207 milliót kapott azért, hogy egy tévéshow-ban zsűrizett. Nooormális? Kérdezné a L'art pour l'art műsorában Besenyő Pista bácsi, miközben vízszintes vonalat húzna a kezével a homloka előtt.
És nem ő az egyetlen! Még hosszasan sorolja a cikk, hogy más celebek milyen giga gázsikat kapnak.
Judit
Kedves Judit!
Cikked alapos, kimerítő. A téma, amiről írsz, mindig aktuális, mert olyan nem volt és sosem lesz, hogy az embereket a munkájuk értéke szerint ítéljék és fizessék meg. De a világ már ilyen, ez ellen nemigen tehetünk semmit…
Szeretettel gratulálok: Klári
Kedves Klára!
A klasszikus közgazdaságtannak egyik fő elmélete a munkaérték elmélet volt. Ma már sok elméleti közgazdász nem fogadja el a munkaérték elméletet, inkább a fogyasztói oldal szerepét hangsúlyozzák a dolgok értékének alakulásában.
Így hát az én szubjektív fogyasztói értékítéletemnek adtam hangot ebben a jegyzetben.
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál. 🙂
Judit
Kedves Judit! Ha az emberek igazságérzete felől közelítjük meg a kérdést, akkor, azt mondhatjuk, teljes mértékben igazad van. Nincs rá jobb szó: igazságtalan, méltánytalan! DE! Mióta kormányozza a világot az igazságosság és a méltányosság? Soha nem kormányozta! A verseny szférában (a szórakoztatóipar, és a sport ide tartozik!) a piac törvényei határozzák meg, h egy-egy sztár mennyit keres. A focistákat pl. adják, veszik! Ki ad többet érte?! Tudok-e én (…) vonzóbb feltételeket (fizetést! ) biztosítani XY-nak, hogy az, az aranylábú gyerek, (aranytorkú énekesnő) nálam játsszon, (énekeljen) s ne a konkurenciánál? Egymást licitálják felül a befektetők! És a harc kőkemény. Ha nekem nem sikerül megszereznem a legjobbat, (a legjobbakat) majd megszerzi más, és akkor övé a profit, amit a sztár „kitermel” eladható, piacképes produkciójával! Lehet azon lelkizni, jó-e ez így, igazságos-e ez így, ám ettől még ez a világ így működik. Egy jó ideig még biztos! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Méltányosság és igazság nélkül huzamosan egyetlen társadalom sem maradhat működőképes. Az én véleményem szerint a világban a legtöbb bajt, és problémát éppen az okozza, hogy hagyják elszabadulni a mindnek felett való anyagi érdekeket. Ezzel tesszük gyors ütemben lakhatatlanná a földet, és élhetetlenné a világot, értéktelenné a tudást, és már-már nevetségessé a munkát. Szinte már hülyének nézik, aki ápolónő akar lenni, és nem celeb lány.
Majd ha ápolásra szorul valaki, akkor mindegy lesz neki, hogy az aranytorkú énekesnőt ki fizeti halálra, inkább egy tisztességesen megfizetett, hozzáértő, és empatikus ápolónőt szeretne a kórházi ágya mellett látni.
Judit
Kedves Judit!
A földi javak elosztása, mindig is messzemenően távol járt az igazságosságtól. Amíg egyesek dúskálnak benne, mások éhen halnak. Amíg vevő lesz a focistákra, filmszínészekre, addig ez sem lesz másként. És ők még nem minden. Ott vannak a dúsgazdag spekulánsok, politikusok hada és sorolhatnánk… Én már leszoktam, vagy inkább folyamatosan szoktatom le magam arról, hogy ezen bosszankodjam. Lelkük rajta.
Ida
Kedves Ida!
Nagyon jól látod, hogy vannak olyan rétegek /nem is kevesen/, akiket kihagytam a bosszankodó jegyzetemből. Gondoltam, az olvasóknak is eszükbe fog jutni a többi méltánytalanul túlfizetett "foglalkozás".
A javak igazságos és méltányos elosztása egyike az embereket leginkább érdeklő
problémáknak, mert a társadalom nagy többségét érzékenyen érintik. Nem pártolom a jövedelmek egyenlősítését hirdető gazdaságfilozófiákat, de azt igen is nagyon fontosnak tartom, hogy a jövedelmeknek a társadalmi összhaszon növelése fordított munkával kellene arányosnak lennie. A társadalmi összhaszon növelésében pedig nem a focisták, a filmszínészek, vagy a média celebek járnak elöl.
Judit
Szia Judit! Újra én, ne haragudj…Az a baj, h a "társadalomnak" (mi az a társadalom???) nincs ráhatása ezekre a folyamatokra! Legalább is közvetlenül biztosan nincs! Nem létezik pl. olyan, h "Társadalmi Végrehajtó Bizottság" melynek határozatát a filmszínészek javadalmazásával kapcsolatosan a FEDMED OSSET multinacionális cégnek kötelező érvénnyel végre kellene hajtania! És, ha bárki azt gondolja, hogy pl. a kormány (akármelyik) tehet/ne valamit, ki kell ábrándítanom: üzleti ügyekbe nem szólhat bele, és nem is szól! Elképzelhető-e, h pl. az amerikai kormány hoz/hat egy olyan határozatot, ami szabályozza a focisták jövedelmi viszonyait? Ugye, nem?! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Látom vissza-vissza tértél a cikkemhez, bocs, hogy csak lassan haladok a válaszokkal, éppen csak néha van egy kis időm bekukkantani.
Egyet értek a hozzászólásodban leírtakkal, valóban nincs ráhatásunk a sztárgázsikra. A bosszantó butaságok sorozatom éppen ilyen dolgokról szól, amikre nincs ráhatásunk /a kínosan magyarított filmcímekre, az átírt klasszikusokra, a marketing fogásokra, az idétlen szóhasználatokra, a gyerekek elárasztása olyan dolgokkal, amiket nem tudnak még a helyükön kezelni/, de mérhetetlenül bosszankodom rajtuk. A giga sztárgázsik is ilyenek. A plebsnek már az ókorban is megvolt a ius murmurandi /a morgáshoz való joga/, felszólalhatott a neki nem tetsző ügyekben, ha nem is volt szavazati joga az ügyben. A hozzászólásod alapján azt latolgattam, hogy a kormányoknak is már csak morgáshoz való joguk van manapság? Amit elcsitítanak egy nagyobbacska párt támogatással?
Judit
Nyilván, ami több pénzt hoz, abból nagyobbat szakítanak a résztvevők, gondolom Én.
Inkább logikus, mint igazságos. Hevesen gondolkodom, de egy dolog sem jut eszembe, ami igazságos lenne ezen a világon. Már önmagában az sem igazságos, hogy nincs olyan, hogy igazságos…
Jó, hogy felvetetted a témát, van min gondolkodni.
Kedves Szusi!
Már mások is /régóta/ hevesen gondolkodtak hogyan lehetne igazságosabbá tenni a világot. Voltak is rá kísérletek, de az emberi önzés, és butaság felülkerekedett az igazságosság ábrándján. Pedig igazságosság létezik. Nem, mint egy dolog, amit meg lehet nevezni, hogy na ez egy igazságos dolog, de amikor iskolába jártunk nagyon is jól tudtuk, hogy melyik tanár igazságos, és melyik nem az. Mindig az adott szituációban, az adott ember/ek/ viselkedése dönti el, hogy igazságos dolgot tesz/nek/, vagy igazságtalant.
Judit
Szerintem az igazság az, hogy annyi pénzzel nem is lehet boldogan élni. De az igazságosság nem az emberi faj fő erénye, ezért lehet, hogy tévedek. Üdv. Szeretettel: István
Kedves István!
Önmagában a pénz nem boldogtalanít, de kell egy stabil személyiség ahhoz, hogy ne váljunk boldogtalanná a nagyon sok pénztől. Az agyonfizetett sztárok közül nagyon soknak annyi pénze van, hogy jó dolgában önpusztító életbe kezd, és sikeresen bele hal. /Pld. Whitney Houston, Amy Winehouse, Marylin Monroe, Brittany Murphy, Kurt Cobain, Heath Ledger, James Dean, és még sorolhatnánk./ Valahol a jelenlegi toplistásokkal is rosszat tesznek, hogy ennyi pénzt adnak nekik. Az ember evolúciósan úgy van kitalálva, hogy aktív és társas életet éljen, de akinek ennyi pénz hullik az ölébe, az rettegve bezárkózik a drága cuccai közé, és testőrök tartanak távol tőle mindenkit.
Judit
Kedves Judit!
…lehetne még sorolni…
…addig,amig az egyén ´másokban´látja megvalósulását,képes
százezerszeresét fizetni érte!
Ez egy…nem akarok belemenni hajszálhasogató elemzésekbe…pszihológiai
meghatározásokba…
Tény az,hogy addig,még az egyén nem képes különbséget tenni
saját határainak elismerésében…és ´másokban´keresi azt,amit neki kellene tenni
legalább megközelíteni…idólokat teremt maga körül!
MAGA HELYETT!
Szeretettel:sailor
Kedves Tengerész!
Köszönöm a lényeglátó hozzászólásodat! Talán tényleg azért bosszankodom ezeken az eszméletlen sztárgázsikon, mert én még saját magam sportolok, nem Neymért nézem, ahogy focizik, élőben találkozom a barátaimmal, és nem azt képzelem, hogy Angelina Jolie a barátnőm, valódi kapcsolatban élek, és nem Danny Boon után epekedem. Nem értem a sztárokkal kapcsolatos, a média generálta, Istennek kijáró imádatot, és azt, hogy miért szórnak az ölükbe ennyi pénzt. Michael Jacksonnak is csak ártottak vele, egy tehetséges zenészből bazári majom lett, aztán szétpukkadt a mesterséges lufi, és ő belehalt.
Judit
Kedves Judit!
Harmadik napja próbálkozom, azonban elszállt, ráadásul utána nem tudtam lépni, megszakadt az internet-szolgáltatás.
Teljes mértékben igazat adok Neked.
Ezt nem lehet magyarázgatni, igazságtalan, hogy gyenge teljesítményekért milliókat lehet fizetni, bármilyen kategóriához tartoznak.
A két-ballábas focisták példája elrettentő, hogy a tehetségtelen munkáért nagy pénzeket zsebelnek be, ami sérti a jóérzésű embert, főleg a munka mellett is nélkülözőket.
Megengedhetetlen, hogy a nem kiemelkedő munkáért százezreket, milliókat zsebelhetnek be, addig a megerőltető-kiváló munkáért járó fizetéséből egyre többen gond nélkül nem tudnak megélni. Hányan vannak, akik kiváló munkájuk nélkülözni kénytelenek az egy-kéthetes nyaralást, ami, igaz, nem létfontosságú, de az már igen, hogy egy családfenntartó nem tudja jóllakatni minden nap a családját…
Megtiltanám az írásodban található, példának jelzett milliós fizetéseket, kellene valamilyen határt szabni.
Kata
Csatlakozom! Létre kellene hozni egy szociális alapon álló világkormányt, s annak a feladata lenne, h felülvizsgálja, és betiltsa. Vagy lehetne csinálni egy világméretű népszavazást, s annak eredményével erkölcsileg lenullázva a multikat, rákényszeríteni őket, vegyék el a méltatlanoktól a nagy pénzeket. Persze előtte arról is kellene világméretekben szavazni, ki méltatlan, és mennyire:)
Kedves Laci!
A világkormány ötlete már felmerült: – többek között – a Vatikán is támogatja a világkormány intézményeinek létrehozását. Ők a pénzügyi és gazdasági instabilitás ellenszerét látják benne, mert véleményük szerint a globális pénzügyi válsággal nem tudnak megbirkózni külön-külön az egyes nemzetek kormányai.
Az, hogy a világkormány kit mire fog rákényszeríteni, még a jövő titka, de én magam erősen kétlem, hogy a multik lesznek azok, akiket bármire is rákényszerítenek majd. ;(
Judit
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy ilyen elszántan próbálkozol hozzászólást írni a jegyzetemhez! Sajnálom, hogy e technika ördögével ennyit kellett küzdened érte.
A cikkemben felsorolt top listás gázsikat sajnos nem tudjuk "megtiltani", csak bosszankodni rajtuk, mint ahogyan én is tettem. A magyar sztárgázsikról direkt nem írtam a jegyzetemben, mert az már nem csak a jelenségen való bosszankodás lett volna, hanem arculcsapása azoknak, akik már két-három állásban küszködnek a fennmaradásért, és mégis mindennapos kenyér- és számla gondjaik vannak, úgy, ahogyan Te írod a hozzászólásodban. Fábry Sándor, Vágó István, Hajdú Péter, Liptai Klaudia és más magyar celebek valószínűleg beperelnének, ha megírnám mennyi gázsit kapnak egy-egy műsorban, és nekem sajnos nincs pénzem sem ügyvédre, sem nekik fizetni, mert "megsértettem a jogaikat, az üzleti titkaikat". Már az magáért beszél, hogy titkolni kell a jövedelmüket!
Judit
Mélységesen egyetértek Veled, Judit, és örülök a felhozott témának, erről sem árt, beszélni legalább…
Laci, sok minden elképzelhető, a világban is, itthon is, a színfalak mögött érdekes dolgok játszódhatnak le. De ezek tisztázása korántsem érdeke a hatalmon lévőknek. Bizony beleszól az állam (kormány) az állami cégek működési viszonyaiba, és a törvényekkel a magáncégekébe is! És vica-versa, a cégek is próbálkoznak a kormányoknál a lobbyzásaikkal – ha mással nem…
Szia Irén! És a kormányok nem a multik érdekekeit képviselik?! Láttál már kormányt, (beleértve a szocialista, kommunista kormányokat is) -amelyik/amelyek nem a hatalmon lévők szája íze szerint muzsikált volna? A "társadalom", az "igazságosság", stb, stb. jelszavakat persze zászlójukra írják, de az KAMU:) Üdv: én
Kedves Laci!
Sajnos igazad van, a pénzért és a nagytőkéhez való dörgölőzésért bármire képesek a kormányok.A WTO /Kereskedelmi Világszervezet/egy olyan világot szorgalmaz, amelyben a kormányoknak nincs joga korlátozni a multinacionális cégeket. A WTO szeretné elérni, hogy a kereskedelmi egyezmények fölülírhassák a nemzetközi környezetvédelmi egyezményeket is, így például a védett fajok kereskedelmét tiltó, vagy a veszélyes anyagok kezelésére vonatkozó egyezményeket. Ami azt jelentené, hogy a multik azt csinálhatnának, amit akarnak. Erről is érdemes lenne egy cikket írni, de az túlságosan át lenne szőve politikával, és így nem fér össze az irodalmi portál szabályaival.
Judit
Kedves Irén!
Régebben azok voltak sztárok, akik nagy művészek voltak. Ma már mindenkiből lehet sztárt kreálni. Az lesz a sztár, akiről egy tévé csatorna, vagy egy filmrendező sztárt akar csinálni. Aztán amikor a sztárolás sikerrel jár, akkor agyba-főbe fizetik, mintha valami eget rengető dolgot csinálna.
A sportolók legalább valamit letesznek az asztalra addig, amíg eljutnak a sztár sportolók közé. Aztán már azt sem tudják hová tegyék a giga jövedelmüket.
Judit
Egyszer mindenki egyelő lesz. Akkor, amikor a sok-sok pénz már mit sem számít. Elérkezik az az idő, amikor emlékezés nem arról szól mennyire jó, vagy rossz volt, teljesen mindegy lesz.
Semmiképen nem jó ez a fajta elosztás, de bármit is gondolok, egy hangyácska vagyok, és bármelyik pillanatban eltaposhatnak. Még akkor is ha néha harcias, morzsaszedegető vagyok.
Az írás jó, mint mindig, az adataid magukért beszélnek.
Marietta
Kedves Marietta!
Amikor mindenki egyenlő lesz, akkor is lesznek egyenlőbbek! 🙂
A hangyácskák meg veszedelmes jószágok, mert nagy tömegben szinte mindent el tudnak pusztítani!
Köszönöm, hogy elolvastad, és a különös, melankolikus hozzászólásodat is. 🙂
Judit
Kedves Judit!
…megint itt!
Megint olvasom…mert léteznek dolgok,melyek,
melyeket ha talán sejtjük is,nem hisszük a
´méreteiket´!
Pedig léteznek!
Nagyon jó,csoda jó ´meglátásaid´…kellenek!
Sok sok írásodban kifejtett hozzáállásod-aid
igazáan tetszenek!
Üdv:sailor