még gyermekkor
még nem menj tovább
bár nem őriztél sok csodát
egyedül ülni önmagamban
erre azért épp jó voltam
még gyermekkor
még újra jöjj
nem kell már hogy meggyötörj
már elmúltak a csúf napok
és még mindig itt vagyok
nosztalgia álmokat
álmodni jó sokat
elhinni
hogy boldogok
élni képzelt napokat
ízlelni sosem volt csókokat
élvezni
hogy jó nagyon
csak révedezni csendesen
ülni a nyári réteken
elhinni mind hazug reményt
hallgatni lágy fűszál-zenét
suttogó szélben
járni boldog táncokat
felhőkben látni
mosolygó arcokat
becsapni önmagam ezerszer sírva
érteni miért is születtem újra
tudni mit nem érek el soha
érezni mennyire ostoba
még gyermekkor
még gyötörj tovább
had legyek még ostobább
2 hozzászólás
Talán egy szülőnek íródott, én mégis úgy érzem, mintha ez egy olyan ember mosolygó panasza lenne, aki egy olyan kapcsolatban él, ahol a mérleg két serpenyőjébe rakott odaadás jócskán az ő oldalára billenn, de ezt ő nem bánja, csak legyen mind a két serpenyőben valami, s ne csak az övében. Remélem, érthető voltam 🙂 mert tetszett a versed.
Hanga
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hanga!
Talán értettem… 🙂
Egy érdekes élmény felébresztette a gyermekkor most is itt lebegő érzéseit… ezért született a vers.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu