Első könyv

(Francis W. Scott – Naplemente)

Az olvasó, cím alapján kiválasztja azt a könyvet, amit meg fog vásárolni.
Nem jól kezdtem.
Az olvasó a könyvesboltban először megkeresi a kedvenc műfajához tartozó polcot. Utána szemrevételezi a kínálatot. Legtöbbször cím alapján, de leginkább a borító alapján, leemel egy könyvet a stócból. Beleolvas. Esetleg a hátulját is megtekinti. Utána eldönti, hogy megveszi-e, vagy sem? Az olvasó tudja, mit akar. Éppen ezért csábítható is. Mivel lehet elcsábítani?

Egy ízléses, szép borító sokat üzenhet. A hátoldalon a jó bemutatkozás, vagy egy érdekes részlet kiemelése, még többet nyomhat a latba. Ha az olvasó beleolvas, és a könyv bármelyik oldalán úgy érzi érthető és érdekes a történet, ez már fél siker.
A Naplemente borítója valóban az, ami. Szép és kellemes emlékeket ébreszt. A címe is azt ígéri, amit a borítótól várhatunk. Szúrópróbaszerűen beleolvasva, minden világos, és érthető lesz, amennyiben a mondanivalóra koncentrálunk. A könyv teljes egészében ezt az egyszerű, de nagyszerű kikapcsolódást ígéri, szolgálja. Gondolták volna, hogy létezhet izgalmas krimi, sorozatgyilkos, véres jelenetek hullahegyek nélkül? Nem? Akkor itt az alkalom, hogy erről meggyőződjenek.

A naplemente könnyed kikapcsolódás. A krimi műfajában egy színfolt. Ennek a könyvnek a varázsa számomra abban áll, hogy bármikor letehettem volna, folytathattam volna, hiszen elég jó a cselekmény szövése ahhoz, hogy bármikor fel tudjam venni a fonalat újra, mégis, egy szuszra elolvastam. Mert érdekelt a vége. Mert kíváncsi voltam a fejleményekre. Mert megkedveltem a szereplőket. Mert a párbeszédek annyira életszerűek voltak, hogy a legszívesebben bekapcsolódtam volna én is.
A helyzet lehetőséget biztosítana, térben hatalmas kiterjedésre, több száz fős szereplőgárda felvonultatásra, de nem. A szerző a klasszikusokat követve, ragaszkodik egy bizonyos létszámhoz, és területhez, ráadásul milyen jól! Nem annyira bonyolult krimi, hogy ne tudjuk megfejteni, követni, de nem annyira egyszerű, hogy ne izguljuk végig, ne keressük a megoldást, mi lesz most?
Mennyi pisztolylövés hangzik el egy ilyen krimiben? Azért sem lövöm le a poént! Azt viszont elárulom, hogy az izgalomhoz még ebből sem kell sok ebben a regényben.

Jó szórakozást!