Amikor Judit és Robi szerelmesek lettek egymásba , Robi még nős volt . Azt mondta , már ágytól –asztaltól elváltak . Válást ígért . Halogatta és halogatta .
Judit másállapotba került . Kérte , most már váljon el Robi . A férfi bevallotta , mindkettőjüket szereti , és nem válhat el , mert a felesége is állapotos . Judit kérte : válasszon , mert így ő nagyon szenved . Telt az idő , a várandós Judit egyre kérlelte , a gyermeknek család , apa
kell . Robi nem volt képes dönteni .
A gyermekek megszülettek , Robi mindent megadott Juditéknak , anyagilag is , és naponta látogatta . Segített mindenben . Sajnos a feleség megtudta , és Judit lakására járt borzasztó patáliákat csapni . Judit szakítani akart , nem bírta ezt a helyzetet , új életet akart kezdeni , férjet , apát , családot akart . Ilyenkor Robi ígért fűt – fát , féltékeny volt , de csak nem tudott dönteni . Judit szerette , a kislány imádta , hát tovább folytatták ezt az életmódot .
Egy nyáron át nem láttuk Juditot , s egyszer csak megjelent mázsásan , és panaszkodott régóta tartó epebetegségére . A kapcsolata ugyanott tartott . Judit is döntésképtelen volt .
Megint sokáig nem láttuk , csak jött kósza hír , hogy beteg . Sárgasággal a fertőző kórházba fektették , tükrözték , kínozták , s végül egy hatalmas műtétet végeztek rajta , hasnyálmirígyrák . Meglátogattuk , auswitszivé soványodott testén óriási vágás , gerincébe ültetve egy kanül , abba adagolták otthon a morfiumot . Robi naponta ott volt , ápolta , megtett mindent amit csak tudott , de ez sem volt elég sajnos . Judit felült az ágyban roppant erővel , és ezt mondta , miközben kezével az ágyat csapkodta : — Meg fogok gyógyulni , dolgozni fogok újra , mert ezt a kislányt nekem kell felnevelnem ! —
Kint a lépcsőházban sírtunk egymás nyakába borulva .
Robi később elvitte a kislányt feleségéhez , aki megengedte neki , lakjon Juditnál az utolsó időre , és a lánykát sajátjukként felnevelik . Judit ekkor már nem volt eszméleténél , és Robi gondozta . A temetésen felesége is feketében volt , és ölelve tartotta a kislányt .
9 hozzászólás
Kedves Ági!
Megrendítő, fájdalmas és kilátástalan életről írtál, és igazi, féltő, gondoskodó szerelemről. Nagyon szépen, és finoman tetted. Nehéz ezekhez a kényes témákhoz nyúlni, de Te jól csináltad. 🙂 Örültem a végén, hogy a kislány mégis, szerető családhoz jutott. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs
Életszagú, emberi történetet adtál közre. Az élet produkálja a legregényesebb eseményeket. Ebből a történetből is ki lehetne bontani egy hosszabb lélegzetvételű művet. Tetszik, hogy nem moralizálsz, nem foglalsz állást, azt rábízod az olvasóra.
Gratulálok. a
KEDVES Antónius és pirospipacs!!!!!!!! Nagyon köszönöm a hozzászólásotokat!!!!!!! Végtelenül örülök neki!!! Szeretettel: Ági
Fájdalmas, szomorú, és hiteles.
Hasonló helyzetet láttam már, és, sajnos, valóban előfordulnak ilyen extremitások az emberi sorsokat követve…
Kedves Ági!
Az bizony tény, hogy az élet produkálja a legkülönlegesebb eseményeket, s fölösleges meg nem történt eseményekről írni. Nagyon szépen, emberségesen adtad elő a szomorú esetet, s még ismeretlen körülmények között is azt mondom, jó, hogy emberségesen végződött, és nem tragédiával.
(Ha megengeded, egy tanáccsal szlgálnék. Mondatok közt a vesszők előtt nem szabad szóközt ütni. Az olvasást zavarják a rosszul alkalmazott írásjelek, és kár a különben igazán szép magyrsággal előadott történetedet lerombolni.) Figyeld meg regényeknél, újságoknál is, hogy szakemberek hogyn alkalmazzák!
Szeretettel: Kata
KEDVES Andrea, KEDVES Kata!!!!!!!! Nagyon köszönöm szíves hozzászólásotokat!!!!!!!
Hálás vagyok, Katika, a figyelmeztetésért, jobban oda kell figyelnem, amikor átnézem régebbi írásaimat, mert öt éve netezek egy ujjal, és sosem gépeltem, bizony minden régebbi irományomban elkövettem ezt a zavaró hibát!!! Ma már nem értem, hiszen "ezer" oldalt írtam kézzel, és ott sem hagyunk szünetet… Bocsánat figyelmetlenségemért, s köszönöm újra!!!
Szeretettel: Ági
Kedves Ági.
E témában nem is tudom mit lehetne írni. Ez eleje, mint egy film… a vége, mint egy film. Mégis valóság, nem fikció. Ezen a nyáron jómagam is átéltem pár szenvedést, temetést… megéltem egy ilyen tusát. S most leírva, látom, hogy más is küzdött. Fáj olvasni az ilyet, de kell. Szükséges.
Köszönöm.
Egy gondolattal búcsúznék:
"Mindig a nőkre vár a nagy döntés meghozatala… a pasik gyengék…
és tudják, hogy nem őket illetné a korona!"
Titusz
Kedves Ági!A legkülönösebb helyzeteket az élet produkálja.Emlékezni valakire aki fontos volt,fájdalmas de mindig felemelő.
Köszönöm hogy elolvashattam!
Nem csak az írás hatott meg hanem Titusz gondolatai is.
Szeretettel:Lizett
KEDVES Titusz, KEDVES Lizett!!! Nagyon köszönöm hozzámszólásotokat!! bár ne lett volna mit megírnom Nektek!!!! Sajnálom, Titusz, hogy ilyen fiatalon ennyi gyász sorozatosan megéltél,
s jelmondatod is nagyon tetszik! Hálás vagyok soraidért, Lizett Kedves!!! Szeretettel: Ági