[IG_KITOLT]Tizenöt milliárd évvel ezelőtt csak a semmi létezett, nem volt fény, hang, idő, tér, nem volt semmilyen anyag. Majd egy nulla kiterjedésű és végtelen tömegű pontból hatalmas erők törtek ki és megszületett az egyetemes élet. Nem a mai értelemben vett biológiai élet, hanem a mindent átható létezés. Lett fény, hang, idő és rengeteg anyag. Ahogy a világ haladt előre az időben, az Ősrobbanásban keletkezett anyagok szétszéledtek a térben, csoportokat alkottak és úgy kezdték meg örökké tartó útjukat, hogy meghódítsák a messzi ismeretlent. Eközben folyamatosan változtak, alakultak. Bolygók, csillagok, galaxisok milliárdjai születtek meg, fényük időről-időre egyre nagyobb területet ragyog be.
Hogy mi az az erő, ami miatt ma itt lehetünk, azt senki sem tudja. Elképzelni az elképzelhetetlent, a létezés előtti semmit, nem lehet. Tudósok ezrei keresik a racionális, papok tízezrei pedig a teológiai választ, mégsem találják. Talán nem létezik válasz, talán csak egy anomália a világmindenség. A nihilisták szerint nincs értelme az életnek, a paranoiások úgy gondolják, hogy egy nagy kísérlet részei vagyunk, megint mások jövőbeli dátumokat találnak ki, mondván, majd akkor megtudjuk.
Legújabb távcsöveink is csak töredékét látják a mélyűrnek, legmodernebb űrhajóink se visznek messzebb a minket kísérő Holdnál.
A hozzánk legközelebbi csillag is olyan messze van, hogy ha fénysebességgel tudnánk közlekedni, akkor is több, mint négy éven keresztül kellene utaznunk. Nagyon kicsik vagyunk. Törpék a térben és törpék az időben. Azt mondják, hogy ha felosszuk egy órára azt az időt, ami a Föld keletkezése óta eltelt, akkor mi emberek mindössze néhány század másodperce élünk. De lehetünk óriások is. Van időnk tanulni, amennyi csak kell. Tanulhatunk a hibáinkból, mások hibáiból, a bölcsebbtől, a műveltebbtől, hogy egy kicsit mindig jobbá váljunk. Nem tudhatjuk, hogy volt-e célja az Ősrobbanást előidéző erőnek, el lett-e tervezve a világ, de fejlődni csak akkor tudunk igazán, ha tudjuk, hová vezet az utunk. Elenyészünk és semmivé foszlunk, vagy óriásokká leszünk és együtt fedezzük fel útitársainkkal, hogy mi van odakint.[IG_KITOLT]
12 hozzászólás
Nekem tetszett. Én nem találtam benne semmilyen fogalmazási hibát, úgyhogy gratulálok! Elgondolkodtató írás.
Köszönöm! 🙂
Én azt mondom, hogy van olyan makacs, és konzervatív az emberi faj, hogy huzamosabb ideig nem teszi ki a lábát a világűrbe. Elvégre miről fognak írni akkor a sci-fi írók?
Kedves Paco!
Jöttünk, és maradjunk még egy kicsit…hogy legyenek, akik fölnéznek olykor az égre, mint most Te… és a romantikusok, akik a csillagokról verseket írnak, a szerelmesek, akik csillagot választanak, a sci-fi írók, akik történateket látnak odafönn, a tudósok, akik életükön keresztül próbálják megoldani a nagy rejtélyt…nem baj, hogy nem tudjuk, honnan, és meddig. Az a fő, hogy a világmindenség itt van, és mi benne…olyanok akik fölnéznek az égre, mint most Te is tetted…Köszönöm a szép írást: zsuzsa
Tetszik a fejtegetésed. Van egy ún. “kisregényem”, ami a teremtésről, az első emberpárról szól. Az elején én is elméledem arról, arról, mikor volt a kezdet, hogyan kezdődott minden, stb.>
Egyszóóval élvezettel olvastam a cikkedet. Talán nem haragszol, ha mégis egy szó-hibádra felhívnám a figyelmedet.
Utolsó bekezdés: “felosszuk”, itt helyesen a “felosztjuk” szó illene. Remélem, nem haragszol érte.
Én sokszor elolvasom saját írásaimat, mielőtt továbbítanám valahová, a végén mégis becsúszhat valami, mikor viszontlátom.
És sajnos, nagyon nehéz az írások feltöltésénél javítani, valamin változtatni.
FKata
Köszönöm az olvasásokat!
Kata: igazad van, úgy jobban nézne ki!
Üdvözletem!
Jó gondolatok ezek, amikről éjszakákat át lehetne beszélgetni néhány üveg jófajta söröcske mellett…
Személyes véleményem: Nincs kezdet, sem pedig vég… És ez a megoldás. Amit azonban nehezen értünk meg az ellentétek világában (nem is kell megértenünk…)
Vagyis nincs ősrobbanás és nincs világvége, egyszerűen csak van minden…
Ha tudnánk, hogy hová vezet az utunk, nem élhetnénk…
És Isten . Egy idézet:
,,Isten keresése a megtalálás lehetetlenségének tragikus tudatával egyezik”
Hogy lehet, hogy ezt a cikket én még nem fedeztem fel? De megtaláltam. Remekül írtad le az idő relatív fogalmát, mert a geológiában használatos időskálában az ember tényleg csak töredék. De hasonlóképpen töredék a negyedidőszak, melyben most élünk, ami 2,4 millió éve vette kezdetét. És hol volt még akkor ember?
köszönöm az olvasásokat!
továbbra is azt gondolom, hogy ez egy nehéz téma, mert tényleg olyan minimális a tudásunk, hogy fizikai és lelki értelemben is porszemnek érezhetjük magunkat.
proba
Kedves Dávid!
Hasonló gondolataim vannak az életről nekem is. Örülök, hogy ilyen nagyon kitágítottad a létezés mindent átfogó horizontját.
Ezeket a gondolatokat sokszor kellene idézni, sokszor kellene újra és újr más és más szavakkal, más és más hangsúlyokkal leírni, mert ebből a "magasságból" szemlélni a létezéstt és magát az emberi életet is, egészen fantasztikus dolog.
Köszönöm, hogy olvashattam és örülök, hogy leírtad.
Hitem szerint a semmiből nem lesz valami, s talán innen nem is kell tovább mennünk. Ennyi is elég.
Üdv: Gergő
Kedves szergely,
én azt gondolom mégis tovább kell mennünk, hiszen csak úgy válhatunk óriásokká, ha nem adjuk fel a folyamatos fejlődést szellemi és fizikai síkon.