Életem kitépett lapjait keresem
De nem lelem
Sehol az összegyűrt napok között
Tán elköltözött
Megalázott eldobott tegnapom
Már nem tudom
Letörte énem egy darabját
Hogy rám okádva minden haragját
Tövestől kitépje „Magamat”
S mi megmaradt
Csak vér könny és fájdalom
Testemet mardosó kétségdémonok
Kik maradék lényemből lakomáznak
És csupaszra rágnak
Belőlem minden örömöt
Most itt ülök
Szétfeslett lelkemet foltozom
S dermedt jégcsapkönnyeimmel betapasztom
A tátongó réseket
De mi lesz ha majd én is elmegyek
Maradék énemmel útra kelek
Csupán egy örvénylő időcsepp
Múló pillanat
„Fekete lyuk”
Mi utánam marad
Sándor Gyula
7 hozzászólás
Szerintem több, ami utánad marad:) Nagyon szép a versed. A "szétfeslett lelkemet foltozom" egyszerűen zseniális kép. Gratulálok!
Nagyon köszönöm a dícsérő szavakat.
Gratulálok ehhez a fantasztikusan jó versedhez!
Annyit hozzátennék, hogy már ezzel a verssel többet hagytál magad mögött, mint egy fekete lyukat!!!
Szerintem is fantasztikus jó vers, csak gratulálni tudok én is!:)
Kedves Gyömbér, és Sleepwell.
Nagyon köszönöm kedves szavaitokat.
Gyula
Hogy mit hagysz magad után, kedves Gyula?
Hát ilyen fantasztikus verseket, ilyen szomorú látomásokat, amin az ember el tud gondolkoznil És így nézve ez már nem hiábavaló!
Hanga
Kedves Hanga. Ha az ember ilyen kedves szavakat kap, mint amilyet én tőled, akkor már megérte írni. Köszönöm.
Gyula