Hogy létezik-e fiú és lány közt barátság… nos azt hiszem, olyan bizonytalanul tudom csak megválaszolni, mint, hogy léteznek-e ufók. Vannak, akik már találkoztak velük, vannak, akik szkeptikusan felhúzzák szemöldöküket. Tapasztalataim azt súgnák, hogy nemmel feleljek, pedig a józan ész az igent diktálná. Bunkón meg kell jegyeznem, hogy a pasikkal, sokkal jobban kijövök, mint hölgytársaimmal, és nem a hímtagjuk miatt…bár legbelül ki tudja, mi motivál. Nem élnek akkora előítéletekkel, mint a nők, akik, még ha egy kiló zöldségért is ugranak le, kritizálják az eladó kifakult felsőjét, és kissé kócos fizuráját. Viszont, ha egy irigylésre méltó hölgy sétál el mellettük, találnak rá okot, hogy utálják őket. Oda vissza pofátlanul megbámulják egymást, szinte franciás viselkedésig elfajulva. Állhatatosan el tudjuk hitetni a pasikkal, hogy felejthetetlen orgazmust éltünk át, és hogy szeretjük őket. Képesek vagyunk évekig fenntartani egy érdekbarátságot, anélkül, hogy bármi bűntudatot is éreznénk esténként. Őszintének tűnő mosollyal tűrjük az újonnan bemutatott lányka mondottait, akit ki nem állhatunk, amit egy mélyenszántó pletykázás követ. Ez így megy egy univerzális kört, míg vissza nem jut hozzánk. A férfiaknak nehezebb megfejteni a női lélek rejtelmei, mint megválaszolni, hogy léteznek-e az ufók. Legbelül persze szeretnék hinni egy fiú-lány barátságban, és a környezet felé is ezt az infót árasztom. Mivel még egy lánnyal sem beszélgettem olyan jót, mint jelenlegi legjobb fiúbarátommal. Egyik barátnőmtől sem kaptam még őszinte választ shopingolás alatt, ellentétben a fiúkkal, akik egy szokásos „jó” helyett, indiszkrét, de piszok őszinte dolgokat mondanak „Azt a mindenit, de jó segged van. Hm, fincsi dekoltázs.”. S akár meg is sértődhetnék, de legalább nekik elhiszem, hogy tényleg jó a hátsóm. Ha pirosra kisírom a szemem, leülnek mellém és tényleg érdeklődnek irántam, nem csak mint „baráti” kötelességüket teljesítik. Átölelnek, megnevettetnek, és már minden rendbe is jön. Azonban, ha egy fiúbaráttal vagyok huzamosabb ideig, kissé bepánikolok. Számtalanszor tört rám ez a példátlan érzés, mikor egy haver velem szembe mélyen a szemembe néz kínosan és zavarba ejtően. Olykor félrenézek kissé elpirulva és egy poént sütök el. Legbelül tudom, hogy ha egy olyan pillanathoz érünk, ahol lehet, nem megengedett dolgok történhetnek, akkor kell valamit tennem, hogy a lehető legmélyebbre taszítsam a lehetőség gondolatát is. Ha viszont eljutunk odáig, hogy képtelenek vagyunk kizárni az alkalmat, akkor a leggyakoribb eset fog megtörténni, ami egy barátságból kisülhet. Egymásba szeretünk. Mert már ismerjük egymás bogaras dolgait, mert már elfogadtuk egymást, mert elbírjuk vele képzelni az együttlétet. Félelmetes, mégis felemelő érzés, csakhogy mint minden másnál, itt is van egy ’de’, főleg akkor, ha a vonzalom csak az egyék félnél jelentkezik. Ilyenkor a két variáció közt vacillálhatunk, hogy vagy próbáljuk elfeledni az érzelmeinket, vagy bevalljuk őket mind egy szálig, és egy fantasztikus kapcsolatba csöppenhetünk bele, vagy elveszthetünk egy elképesztően jó barátot. Az tény, hogy bármit is választunk, az nehéz döntés lesz. Ezért is gondolom úgy, hogy fiú lány közt nem létezik barátság. Mindig is ott lesz az a szokatlan érzés, és egy idő után ki akar majd törni… nem rajtunk múlik, hisz így vagyunk megteremtve. Vonzzuk az ellentétes pólusunkat.
6 hozzászólás
Szia Nusi!
Nagyon közelről érint a téma, meg kell mondjam. Szerintem az egyik fél, mindig többet érez, s ez tarja életben ezeket a barátságokat, ettől lesznek egyre közelibbek. Lehet, hogy mindketten azt mondják barátság, de az egyik fél részéről ez általában szerelem. A bukkanó éppen ott van, ahogyan a végén írod. Maradjon a vélt barátság, ami csudaszép, mindaddig amíg a többet adó(érzelmi alapon) bele nem fárad, vagy felvállalni a szerelmet, a kapcsolatot, és ezzel azt, hogy a barátság ugrik. Nagyon nehéz.
Szépen írsz, rugalmasan kezeled a szavakat, látszik, hogy adják magukat anélkül, hogy keresnéd. Élvezetettel olvastam végig, a téma vonzott ide elsősorban, de nem bántam meg.
Szeretettel gratulálok: pipacs
Érdekes, megunhatatlan és örök téma. Mindazonáltal az irományod próbáld meg máskor tagolni, úgy könnyebb dolga lesz az olvasóidnak.
Kedves Nusi!
Bárhogy csűrjük-csavarjuk a témát, a vége mindig az lesz – bárhogyan is kezdődött "ártatlan" barátságnak, hogy legalább az egyik fél beleszeret a másikba, s az már nem csak barátság… Utána aztán vagy nem tetszik a másik félnek a változás, és elmaradoznak egymástól, vagy "beletörődik" a másik fél, és egymásba szeretnek. Tehát az a helyzet, amit a végén szinte egy mondatban leírtál.
Ismeretség lehet hosszabb ideig is, de csupán barátságról én – legalább is – nem hallottam, pedig sok víz lefolyt a Dunán, mióta felnőtt lettem…
Igaza van Paconak, hogy a sűrű írás nehezen olvasható, ezért tagolni kell.
Azért jó, hogy megírtad a cikket, mert ez örök téma volt és lesz is!
Szeretettel: Kata
Hát…nem tudom.
Véleményem szerint létezik.
Abból indulok ki, hogy a testvérem sokkal-sokkal "társaságibb lény" volt, mint én, amikor kölykebbek voltunk. Nekem max. két barátnőm volt, neki millió haverja. Ha szociálisan érzékeny kedvében volt, akkor megengedte, hogy csatlakozzam a társaságukhoz a ház előtti padon, ahol randalíroztak esténként.
Azt hiszem, annyit életemben nem nevettem, mint azokkal a bolondokkal, akkor. S egyik-másik értelmesebbel még BESZÉLGETNI is lehetett, akár az érzéseinkről, a gondolatainkról, jövőbe vetett álmainkról…és mégse lett senki szerelmes senkibe. Amikor Pestre költöztem, még aggódtak is értem, jöttek a Tesóval meglátogatni, hoztak enni, amikor az "önálló nagylánynak"elfogyott az utolsó vasa is…Tehát, azt merem mondani, voltak fiú "barátaim".
S ha találkoznék velük mostanság, biztos, hogy jókat tudnánk dumálni. Anélkül, hogy bárminemű nő-férfi kapcsolatot érezne bárki.
Igen, ez egy örök téma.
Szerintem létezik fiú-lány barátság.
Bizton állítom létezik. A barátságot kordában lehet tartani.Abból oly kevés van.
Üdv:Selanne
Kedves Nusi!
Mindenki erre keresi a választ, hisz oly sokan esnek ugyanebbe a helyzetbe. Jómagam bizton állíthatom, hogy létezik. Létezik a fiú-lány barátság. A magyarázatom egyszerű. A szeretethez kötődik az efféle barátság. A szerelem és a szeretet, két hasonló "paraméterekkel" bíró mégis más érzés. Választok egy lány páromnak, szerelmemnek, de ő is tudja, én is tudom, hogy van/nak szeretettem/jeim. Hisz tényleg van olyan jóbarát, aki segít eligazodni a másik nem labirintusába, az igazat mondja neked… s ha csalódik a nemedben, akkor is igazat állítva, mondja, hogy te kivétel vagy.
Talán ezen a kivételen alapul az efféle barátság.
* Ne szemléld ily szőrös szívvel a nőket. A férfiaknak is van elég saruk.
"Képesek vagyunk évekig fenntartani egy érdekbarátságot, anélkül, hogy bármi bűntudatot is éreznénk esténként." – hidd el, ha ez valóban egy érdekbarátság, azzal a fiú is tisztába van a szíve mélyén, de úgy dönt, hogy hagyja.
Köszönöm, hogy olvashattalak.