Jóslatokba kell én is bocsátkozzak, de ezek inkább optimista mint pesszimista jóslatok ezért nem árt elolvasni őket, úgy a pesszimistáknak, mint az optimistáknak. Nem csak jövendölésről lesz itt szó, hanem a jelenben logikátlan, ám nemsokára logikus megoldásokról.
Elsősorban a napkitörésekről írok, mert ezek fogják nemsokára megzavarni nyugodt életünket, ha igaz az amit a tudományos kutatások elárulnak nekünk.
Ezek szerint a 2012–13 évek a napkitörések évei lesznek és ha igaz, ez sok gondot fog okozni az emberiségnek.
Legérzékenyebb pontunkon kapunk ütést, mégpedig az elektromos energia terén. Ez olyan mint a gyomorszájon kapott ütés, csak összeroskad tőle az ember és nem tud megszólalni, kapkod a levegő után, ha szerencséje van és tud egy kis levegőt szívni, akkor el sem ájul. Állítólag olyan erős geomágneses viharok dúlhatnak, amelyek 90 másodperc alatt megbéníthatják az USA villamos hálózatának felét, a kisebb országokét teljesen és így egyből időutazók leszünk és visszaugrunk egy pár évtizedet.
Volt rá eset, aki emlékszik rá 1859-ben(én nem emlékszem, ám lehet van aki igen) egy fehér fler megbénította a világ távírórendszerét, ez akkor gondot okozott, de nem katasztrófát, mert még működött a lovas futárszolgálat.
Ma azonban, ha ilyesmi bekövetkezne, hát az bizony nem lenne kis gond, mert csak tátongnánk a néma telefonokba, mint akit gyomron vágtak. Elgondolom például, ha épp nem vagyok otthon és kések, mert fontos megbeszélésen vagyok a haverokkal, hogyan értesítem a feleségem? Amíg működik a telefon egyszerű, csak szólok neki, aztán amikor tudakolózik hollétem felől, akkor vagy lemerül a telefon, vagy eltűnik a jel, de nyugodt vagyok afelől, hogy szóltam.
Ha viszont nincs telefon, kivel üzenjek? Én nem mehetek haza, futárszolgálatra senki nem vállalkozik a megbeszélésen résztvevők közül, így aztán komoly bonyodalmakra van kilátás.
Ezek elkerülése végett, első tanácsom tehát, a futárszolgálat létesítése (ha nincs ló, jó a szamár is), de a postagalamb szolgálat sem megvetendő, hisz ha van nálam egy postagalamb, bármikor üzenhetek az asszonynak és ő nem tud visszaüzenni!!!
Motorral működő járgányokban nem bízhatunk, főleg az új modellekben, mert az elektromágneses viharok ezeknek úgy összezavarják majd az elektronikus vezérlését, hogy teljesen hasznavehetetlenek lesznek, szervizelésről szó se lehet, mivel számítógépes tesztelő híján a legjobb szaki se tud mit kezdeni velük.
Ajánlom tehát annak, aki szamarat nem vásárolhat, vásároljon egy biciklit, esetleg egy régebbi elektronikamentes autómodellt, ez abban az esetben, ha sikerül kézi-pompás benzinkutakat barkácsolni, mert bizony áramszünet esetén a jelenlegieket megfejni nem lehet.
Erről jut eszembe, hogy nem ártana kézi fejőtanfolyamokat indítani, ha huzamosabb áramszünet esetén tejet akarunk inni, amolyan igazit.
Mivel az elektronikus rendszerek befuccsolnak, nem ártana máris nekikezdeni a munkapiac átszervezéséhez.
Szaktanfolyamokat kell indítani, kihalófélben lévő mesterségek megmentésére.
Például lehetne indítani tanfolyamokat háziasszonyoknak ilyen címmel: „Ételdegradáló, mikrómentes főzés, mécsesfénynél” (ehhez nem árt beszerezni néhány mécsest, vagy gyertyát házi használatra is), vagy pl. kisiparosoknak: „Írószerek gyártása lúdtollból” és sok más ezekhez hasonlót.
Azt, hogy ez az áramszünetes história milyen hatással lesz a munkanélküliségre, nem tudnám megjósolni, mert ugyebár egyfelől óriási kétkezi munkaerőre lesz szükség, másfelől viszont ki kell találni, hogy mit is gyártsunk, mert ez attól függ, hogy hány évtizedet ugrunk vissza. Biztos vagyok benne, hogy ezt se Nostradamus, se más hírhedt jövendőmondó meg nem tudná jósolni, nemhogy egy ilyen kezdő mint én.
Mindenképpen ajánlom különböző régi szakkönyvek beszerzését, sőt bármilyen könyv vásárlását, hisz egyéb szórakozás híján, muszáj lesz olvasni(tv, rádió csak moderáltan lesz használható, ha egyel-talán lesz, internetről nem is beszélve).
Akinek írásai nincsenek papírra vetve, gyorsan tegye meg ezt, mert a közeljövőben nagy keletje lesz az effajta írásoknak, hiszen, ha nem mereszthetjük a szemünket a számítógép vagy tv előtt majdnem időmilliomosok leszünk és az olvasás ismét divatba jön.
A következő tanácsom pénzügyi jellegű, mert itt megint nagy gondjaink lesznek. Itt két variáció van: −1. szükségünk lesz pénzre
−2. nem lesz szükségünk pénzre
Az első esetben lehet pénzre vásárolni, ám csak készpénzre, a kártyás rendszer kizárt, de megtörténhet, hogy a bankrendszer se működik majd, ezért ajánlom a zoknis vagy szalmazsákos pénztárolást, persze aki tehetősebb páncélszekrényt is vásárolhat, de vigyázat nehogy elektronikus zárral!
A második esetben a cserekereskedelem idejébe pottyanunk, a pénz teljesen hasznavehetetlen lesz, csakis terméket adunk termékért.
Szerintem az élelmiszerek lesznek a legkeresettebbek, utána meg a nyersanyagok. Úgy vélem, hogy nemcsak a NASA, hanem a kínai szakemberek is tudnak valamit, csak nem árulják el, mert óriási mennyiségű fémes és nemfémes újrahasznosítható anyagot halmoz fel az országuk, amiből aztán alkalomadtán a kornak magfelelő termékekkel áraszthatja el a világpiacot.
Ebben az esetben ajánlanám, hogy mindenki gondolkozzon el azon, hogy mit is tartalékolhat, amivel majd csereberélhet, itt pontos tippeket nem adhatok, hisz mindenkinek megvannak a maga korlátozott lehetőségei, no meg aztán gondolkodni is kell, ha nem akarjuk, hogy begyepesedett aggyal lépjünk egy régebbi, de mégis új korszakba.
Abban ne bízzon senki, hogy világvége lesz és egyszerűen csak megszabadul mindentől, mennyországba jut, vagy pokolba, esetleg a földön marad kiválasztottként, ki-ki saját hiedelme szerint.
Nem lesz itt semmi világvége, katasztrófa is csak azoknak, akik egy szeget se tudnak beütni a puhafába, mert egész életüket arra szentelik, hogy üres fecsegésükkel az embereket bolondítsák. Szerintem csak egy kis koppintást kap az emberiség az orrára, hogy ne rohanjon saját vesztébe és észrevegye végre, ki is valójában az ÚR!
14 hozzászólás
Ezt a témát kerülni akartam, de ha már felhoztad. Ha mindaz, amiről itt írsz bekövetlezik, olyasmit tapasztalhatunk meg, amire senki sem számít, mert nem is számíthat. Az országban nincs élelemtermelés. Ha csak egy hétig nem lesz áram, mindenki pontosan fogja tudni, mi is a különbség az élelemtermelés és az élelmiszeripari nyersanyagtermelés között. Meglehet, hogy akkor már későn. És néhány felvetés. Kevés a kézi fejő tanfolyam. Tehén is kellene vagy legalább kecske, hogy legyen mit fejni. A ma tartott állatok legalább 80%-a áram nélkül meg fog dögleni. Vagy éhenhal, vagy tőgygyulladást kap. A postagalambokat a második héttől megennék, és vége lenne a futárszolgálatuknak. És a sor folytatható… (De nem folytatom. Más helyeken már úgyis velem riogatják egymást és magukat az embörök)
G.
Kedves István!
Belépésed óta figyeltem az írásaidat, mindig kitalálsz valami érdekeset, de nagyon sokat fejlődtél, mert készakarva sem találtam munkádban egy hibát sem. Ezért máris itt gratulálok, nehogy mire végére érek, elfeledjem.
Élvezettel olvastam minden mondatodat. Biztosan sokat jelentene nekünk, ma már borzasztóan elkényeztetett embereknek valami ha nem is világvége, de legalább világvégeféle lenne…
Épp' a napokban történt (szerencsére nagyon ritkán fordul elő), hogy a patikában nem tudták kiadni a gyógyszert, mivel áramszünet volt… Még jó, hogy akadt még belőle otthon néhány szem, kibírtam másnapig.
De senkinek eszébe se jutott, hogy úgy is kiadhatnák, hogy följegyzik valamire azt, amit adtak, s az árát, mert készpénzzel fizettem volna, s utána beüthetnék a gépbe, amikor kigyullad a fény…
Folytatom.
Megyek tovább, a bankban is leálltak a számítógépek, ott se volt áram, nem tudtam átutalásokat intézni, majd pénzt sem tudtam kivenni az automatából, az sem működött, viszont az úton nem kellett piros lámpa miatt várakozni, hogy átmenjek a zebrán. Nocsak mégis jó valamire egy kis áramszünet…
Különben lebénul minden.
Elgondolkodtam a tanácsaidon. Igen, kellenének a kétkezi munkások ismét, mert a gépek nem végeznék el s sok-sok ember munkáját, mint valaha. Mennyi munkás kellene az egyszerű pékműhelyekben, ahol fával kellett még fűteni a kemencéket, s nagy teknőkben gyúrni a kenyértésztát hajnalok hajnalán…
Nos, a régi iratok. A napokban olvastam egy régi szakácskönyvben a házi gyertyagyártásról, a szappanfőzésről. Majd közzé teszem. Sosem lehet tudni, ezekre is szükség lehet.
Ja, még emlékszem, az élesztőt hogyan kell pótolni, mert a második világháború idején, front ideje alatt, s utána sem lehetett élesztőt kapni.
Folytatom.
Az egész falu részére a bátyámmal együtt, mi "gyártottuk" a kovászt, még a szomszédos falukból is eljöttek érte, s mi tojást, tyúkot, túrót, miegymást kaptunk érte. S eltűnne az a rengeteg külföldi nagy bevásárló-központ, újra nyitnának a kis boltok, gyárak, ahol csak magyar termék lenne, nem utaztatnák csilléből a cseresznyét, s ki tudja, milyen távoli helyekről azt, ami itthon is megteremne. Kinyitnának a kis boltok, ahol olyan jó volt elbeszélgetni ismerőseinkkel, a falvak határában nem nőne a sok gaz, parlagfű. A gazdák lóhúzta ekékkel szántanák a földeket, nem rontaná a levegőt a gépekből a sok kipufogó gáz, s mennyi munkaerő kellene megint, s nem éheznének az emberek…
Prsze, nem volna olyan kényelmes életünk, de egymáshoz közelebb éreznék magukat az emberek, mert az egyre fejlődő technika valami igazán nem emberséges élet felé irányítja a halandókat.
De nem folytatom.
Élvezettel olvastam.
Kata
Kata, nagyon részletesen kifejtette, mi minden lehetne másként tenni, egy ilyen helyzetben. Felkészülni nem nagyon lehet egy ilyen nagy méretű változásra. Pánik biztosan lenne, és bonyodalom sem kevés. Érdekes az , amiről olvasok itt nálad, szeretem is tenni, viszont belehelyezkedni egy-egy gondolatba olykor rémisztő. Remélem lenne megoldás, és hát persze, hogy lenne, a kérdés csupán az átvészelés.
Szeretettel:Selanne
Teljes összeomlás lenne, és valamennyien éhenhalnánk, vagy egymást ennénk meg. Azért tessék imádkozni, hogy ne történjen meg ilyesmi…
Végül is összeszedtem egy gondolatsort, ami magyarázza valamennyire előző hozzászólásomat. Feltöltöttem, hamarosan olvasható lesz. Itt csak annyit, ha áram nem lesz, semmi sem lesz, se víz, se gáz, se fűtés a városokban, sem banzin a kutaknál, mert mindaz, ami ezeket szolgáltatja árammal működik. Ha tartós áramszünet lesz, elakad a szállítás, elakad minden. Arról nem is beszélve, hogy az atomerőműveink sem nélkülözheteik az áramot. Ha leállítják őket, de nincs mivel keringettetni a vizet mind a fukushimai erőmű sorsára jutnak.
Szóval nincs mit tenni, mint imádkozni, hogy indez vaklárma legyen, s az áram kitartson az idők végezetéig…
Nagyon időszerű a téma. A tudomány rengeteget foglakozik az erősödő napkitörésekkel. Nem hallunk róla? Mert fontosabb a valóvilágfélegagyisókat nyomatni az embereknek.
A napkitörés témáját, hatásait az emberre, és a lehetséges megoldásokat kiválóan körbejárta, mélyére hatolt Arthur C. Clarke egyik trilógiája. Sorban a következők:
Az idő szeme, Napvihar, Elsőszülöttek. Izgalmas olvasmány, helyenként roppant jó technikai megoldásokkal, melyektől nem áll messze az emberiség, hogy meg is valósítsa azokat.
Aki esetleg csak úgy ismeri Clarke-ot, mint sci-fi írót, annak írom ide, hogy tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy a világháló létrejöhetett. Sok más egyéb feltalálása is van, de ezt most nem itt. A cikk éppen csak érinti a téma felszínét, de azért elgondolkodtató. Figyelemfelkeltésnek kitűnő.
Kedves István!
Leesett az állam, amikor megláttam a cikked címét, mert magam is elkezdtem ebben a témában írni egy cikket, de még fejeztem be, így nem tettem fel. 🙂
Úgy látszik, benne van a köztudatban ez a világvége/napkitörés téma.
Egy sci-fi írásom már született ebben a témában, "Különös búcsú" címmel fenn van az oldalamon.
A cikk persze nem a fantázia, hanem a praktikum felől közelít ehhez a kérdéshez.
Olvasom a tanácsaidat, és a hozzászólók tanácsait a témához, lehet, már nem is érdemes befejeznem a cikket, mert mire elkészülök vele, már "túl lesz tárgyalva" a téma. 🙂
Judit
🙂
A végén még cikkpárbajt is kiírhatunk az oldalra. Szerintem, mindenképpen tedd fel a cikkedet, ha készen leszel vele. Jó, ha ebben a témában több oldalról is szemlélhetjük a témát. Egyébként meg, ez nem fog lecsengeni pár hét alatt. A tudósok is egyre behatóbban foglalkoznak a problémával.
Kedves Artúr!
Rendben, majd felteszem a cikkemet, ha egyszer elkészülök vele… 🙂
Molnár Géza is írt egy cikket a témában, őt István cikke inspirálta. Láttam Te is olvastad, hozzá is szóltál. Tudod mit? Írj Te is egy cikket a témában! Nyissuk meg a "világvége" rovatot a cikkek között! 🙂
Remélem István nem haragszik meg érte, hogy ráharaptuk az általa felvetett témára!
Judit
Judit, nem mindegy, hogy egy-két nap (ilyen már volt) vagy egy hét (ez még bírható lenne), vagy az "örökre". Engem, a végleges hatásáról érdekelnének elsősorban a meglátások.
Kedves Szusi!
A végleges hatás… Bizony nagy hatással lenne ránk! Megkérlek, hogy olvasd el a "Különös búcsú" című novellám alatt amit e tárgyban válaszként írtam Lyza és Zagyvapart hozzászólásásra, mivel nem akarom itt ugyanazokat a dolgokat megismételni. A végleges hatás a jelenleg ismert civilizáció teljes pusztulása lenne, azok miatt a dolgok miatt amit ott leírtam.
A félig megírt cikkem nem is a végleges hatásról szól, hanem annak egyrészt az elkerüléséről, másrészt azokról a dolgokról amivel az "átmeneti hatást" túlélhetjük, ha előre megszervezzük. A gátakat sem akkor kell megépíteni, amikor már itt az árvíz. 🙂
Judit
Kedves Mindenki aki hozzászólt, vagy csak olvasott!
Örülök, hogy tetszik a téma és világért sem haragudnék egy világvége rovat be indításáért, csak vigyázni kell a pánikkeltő cikkekre! Eredetileg csak angolul tettem ki közprédára az írást és csak amikor láttam, hogy a visszajelzések pozitívak és nem kelt pánikot, semerre a világon, akkor fordítottam le és tettem ide ki, mert semmi pénzért nem szeretnék vészmadár lenni épp a Napvilág oldalán. Ezért foglaltam az irásba a 2013- as évet is, holott a vajákos maya naptár szerint ez már nem szerepel az időszámításunkban, 2014-ről nem is beszélve, pedig az is még a napkitörések éveihez tartózik.
Köszönet mindenkinek, szeretettel: István