Versek és kritika

Nos, mivel most aktuális a téma, hiszen megint szavazás van róla, ezért megint megerősítem, ez a pontrendszer nem tölti be a funkcióját! Akkor töltené be, ha most azok, akik az igenre szavaznak bemutatnák példájukkal, hogy ők hogyan képesek a gyakorlatban minden tudásuk és emberi hozzáállásukat latba vetni, hogy ne a két példát kövessék, 1, példa, aki mindenkinek 5 csillagot ad. 2. példa ami elterjedt, hogy senkinek nem adok.
Mindegy ki melyiket alkalmazza egyik sem szolgálja azt amire hivatott a pontozás!
Ha pedig jön új alkotó és netán eltér az itt általánosan megszokottól akkor megint vitába kezdünk?
Hajrá Napvilág!

Válasz Artúr (2012-10-12 19:09:28) üzenetére:

Miért lenne az?
Személy szerint én annak is örülök, / csillagok nélkül is, / ha jó kritikát kapok, hozzászólnak a verseimhez.

Válasz Don Paco (2012-10-12 18:51:44) üzenetére:
DON-főnök, azééé büszke vagyok arra, hogy kezdek felnőni az oldal szellemiségéhez (befogom a szám), úgyhogy Pankát idézve: "Hajrá, Napvilág!" :)))

Válasz oroszlán (2012-10-12 19:08:13) üzenetére:
Az diszkrimináció!
🙂

Szeretnék a szavazáshoz hozzászólni. A versek értékelését akár csillaggal vagy más jellel jónak tartom, de nem öt csillaggal, mert én nem igen láttam kevesebb csillagot a verseknél. Szerintem egy jellel kellene csak az igazán jónak tartott verseket értékelni.

Én meg magamat moderáltam ki. Azt hittem, jó irányba terelődik a beszélgetés, de tévedtem, ezért már nem aktuális a hozzászólásom.

Megint moderáltam néhány hozzászólást innen. Urak (és hölgyek), a személyeskedést a továbbiakban sem hagyom elburjánzani, minden efféle bejegyzést törlök.

Ez a topik ezután is kizárólag(!) a versek kritikájáról szólhat, anélkül, hogy bárkin bármit számon kérnénk.

Válasz Cagliostro (2012-10-12 17:33:17) üzenetére:
Nos, kedvesnek épp nem mondható Cagliostro, én nem kívánok tárgyalni veled, sem erről sem másról.
Nekem Don Paco azt javasolta, hogy ne foglalkozzunk egymással, amikor spionkodni szaladtál hozzá. Követem Don Paco javaslatát.

Tehát veled nem tárgyalok, mert téged rosszindulat vezérel. Ennyi

Csak a magán véleményemet írtam le...

Elgondolkodtam az utóbbi időben, nem utolsó sorban Cagliostro kötözködése miatt, hogy vajon hasznos lenne-e verseimből a jövőben kiirtani a ragrímeket...
A kötözködés elkerülése miatt mindenképpen, bár aki kötözködni jár ide az talál egyebet erre a célra...

Nektek mi a véleményetek erről?

(a Gój vagyok c vers az enyém, csak szólok mielőtt megint szalad árulkodni, ahogy szokta)

A legfőbb baj forrása mindig a kommunikáció hiánya. Én nagyon örülök, ha ki vannak beszélve a dolgok. Abból csak jó származhat. Mert ugyebár néma gyereknek ... Kívánom, hogy sok hasonló beszélgetés történjen az oldalon. csak úgy ismerhetjük meg egymást, ha leírjuk gondolatainkat. Közös a csónak. Evezni pedig csak akkor tudunk egyszerre, ha megismerjük egymás ritmusát.

Válasz Rebbel (2012-10-11 16:45:17) üzenetére:

Kedves Rebbel. Helyesen írtad az antoniust kis kezdőbetűvel, mert így használom én is. Kicsit szégyenkezem, amiért a békítő tevékenységedet egy koszos köszönömmel sem nyugtáztam. Kellett volna, belátom. Nagyon jókor jött, mert már éppen csatoltam föl a rohamsisakom. Persze ez humor akar lenni.
Ami komoly: Tisztellek a szándékért, a mentalitásért. Ordas világunkban nagy szükség van az olyan emberekre, akik a békéért szólnak.

Őszintén becsüllek érte.

Üdv. a

Válasz antonius (2012-10-11 09:38:17) üzenetére:

Mivel nem akarok itt veszekedni, pontosabban egyik tanárom szavaival élve: "Szart hasogatni" ezért nem válaszolok érdemben, csak annyit, hogy tudom antonius (na akkor csak veszekedjünk, kisbetűvel? :P), hogy hibás az, hogy 1-sős, de ha már úgy írtam eredetileg, amíg jobban ki nem forr az írói vénám, és írom át, addig az bizony emlékeztessen arra, hogy milyen hibákat is tudok, tudtam véteni. Szerintem vitarendezésre egyébként nem az a legjobb módszer kedves Antonius, hogy elkezdesz itt kritizálni, pláne azt, aki azért békíteni szeretne a megjegyzése mellett. Szóval... ja.

F: Mindenki, beleértve az ivadékaimat, és az édes testvéremet is. Az is mindegy, hogy honnan és mivel érkezik, s mindegy, hogy támasztólétrával, tankkal, vagy bankkal támad. És pusztuljanak az árulók, akik az elleneinknek a létrát tartják, akik a tankok mögött osonnak ellenünk, vagy a deviza alapon hitelező bankok undorító lépes mézével tesznek tönkre százezreket.
Hogy az eredmény mennyire rugaszkodik el a szándéktól, az többek között tehetségfüggő. A természet kegyéből ennyivel rendelkezem, nem többel.
Tudom persze, ha ide-oda szálldosó könnyűszárnyú, pillangókról írtam volna, kevesebb a baj velem. De, ha egyszer már megtörtént…

Rebbelhez: Én ugyan soha nem voltam egysős (1-sős) gimnazista, ám a tizenöt éves koromban írt szövegeimben se kerültek „véletlenszerűségből” szavak. Szándékom szerint, még írásjelek sem…

Azt gondolom, hogy a mű „elkövetőjének” is illik megszólalnia:
Szándékom szerint a hazaszeretetről, a haza féltéséről, védelméről, a „Grundért” való kiállás szükségességéről szóltam. Arról, hogy legalább „vész” esetén össze kellene fognunk, tartanunk, ha már a nemzetünk arról (is) híres (hírhedt?), hogy ugyan tépjük-szabjuk egymást, de ha baj van, akkor összefogás terén példát adunk a világnak.
A munkámat hét alkotótársam tisztelte meg hozzászólással. Hatúk megjegyzéséből azt merem leszűrni, hogy a kísérletem nem teljesen elfuserált. Egy kritikus elme akadt, aki nem tudom hányszor tért vissza, hogy fellebbezhetetlen ítéleteivel és vérhabos szájjal feltett kérdéseivel számon kérjen. Egyik, többször feltett kérdésére, (KI PUSZTÚLJON?) anélkül, hogy reménykednék abban, hogy nála megértésre találok, válaszolok:
MINDENKI, aki a hazámat támadja. Mindenki, aki a gyermekeim, unokáim, a szorgalmas és tehetséges magyar emberek jövőjét elveszi.

Sziasztok!
Én azért nehéz véletlennek gondolom, hogy pont az a két ország került bele a vers egy azon strófájába, aztán meg egy elég erős elküldő üzenet valami "haver"-nek, ha jól emlékszem, de én nem fogom elolvasni megint. Irodalmilag még elismerem, de már bele tudom magyarázni eléggé a velem ellentétes dolgokat nagy nehézség nélkül, így a szellemi értéket nálam nem üti meg...
Cal pedig nagyon forrófejű volt (most - még nem láttam korábban vitában -).
Oroszlán, kihagyott ennyi helyet, de nem baj, legalább leválasztja a vitát :)) Szerintem az oldal jó működéséhez szükség van az olyanokra, mint Cal, és olyan ésszerű, szabályszerű emberekre is, mint Artúr. Ez megtartja az egyensúlyt, és nem lesz sem túl elfogult, sem túl kockás... ha értitek.