Böngészés: elmúlás
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe, rátelepedve megannyi porszemcse. Apró percenések, léleksercenések elegye az egész. Merész álmokba veszel, úgy vesz el…
megfagytam elment egy ismerős arca lassan megfakul éj ül egy fán csupasz ágaival magát öleli feketén ringatózva dúdol egy dallamot…
Betonfalak között lépkedem, alagútban nem fér be a napsugár. gyenge dalok állnak a huzatban, reszkető kezek tépik a mát. A…
Csúf tükör! Hazug vagy és céda! Bensőm még ifjú, s mi visszanéz vén ma. De ez hazugság, nyilvánvaló kamu! Át…
Fagy repeszti szét a csendet szürke égből hull a hó, tűz táncát őrzi kebelén sárgán fénylő kandalló. Rönkből ácsolt faházikó…
Jégszakálla nőtt a fának alatta fehér lepedő, zúzmarákat sodor a szél nagyot harap a levegő. Kismadárka borzol tollat, hogy fagy…
Meztelen sorsok állnak sorban ítélőszék ura előtt, sötét lélek felett fény lobban árnyék gyűlik háta mögött. Elválasztatott ocsú magtól angyalszárnyak…
Elmúlok. S ez örök. És legyen: én a világba betettem, amit bele kell. De. Tudtam mind, mi való. S hittem…
Gombát növeszt a komor november, bolond gombát tán, úgy vigyorog, mint bohóc a cirkusz fűrészporos színpadán, s én érzem hűvös…
Hó lepte alak ül a padon némán mered maga elé, napfény csillan rajt a havon hólé válik emlékekké. Minden cseppje…