Böngészés: elmúlás
Meztelen sorsok állnak sorban ítélőszék ura előtt, sötét lélek felett fény lobban árnyék gyűlik háta mögött. Elválasztatott ocsú magtól angyalszárnyak…
Elmúlok. S ez örök. És legyen: én a világba betettem, amit bele kell. De. Tudtam mind, mi való. S hittem…
Gombát növeszt a komor november, bolond gombát tán, úgy vigyorog, mint bohóc a cirkusz fűrészporos színpadán, s én érzem hűvös…
Hó lepte alak ül a padon némán mered maga elé, napfény csillan rajt a havon hólé válik emlékekké. Minden cseppje…
Láttam, amint menni készülsz, fáradt a szemed, láttam, amint messzire réved tekinteted. Láttam, hogy indulnod kell, aludjál hát, de vedd…
Érzem a végem. Már tűz égeti szét a tüdőmet, foszlik a húsom, a csontom, jaj, kifehérlik alóla, s rút kiütések…
Láttam szívemet üveg mellkasomba áttetsző volt és vadul dobogott, vér piroslott Nap sugarában s benne a szerelem lángja lobogott. Parazsánál…
Búcsúvers Minél többek nevében Befejeztem az életet. Ami kellett, megtétetett. Megalkottam életművem, a nincseket mesze űztem. Megéltem a Földön állva…
Ti immár mind halott. Én viszont maradok. Így szólnak parancsok. Enyéim, tieid. Meghaltok, de mégis… Voltatok mint én is. Vanotok…