Böngészés: prózavers
„Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!” (Garai Gábor) látod Gábor ott a Krisztinán is kérted az Urat mégsem adott jókedvet…
eper ízű hajnalra ébredtem álmomban a Szajna parti májusi csókotokat láttam andalogtatok pároddal a párizsi utcákon…
a költő azt hiszi élnek még szerettei falujában még mindig öldöklő széllel suhannak a Derék- árok parton a pitypangok talán…
anyám tudom én jól ha nem is mondod rossz gyermeked voltam próbáltam megjavulni nem inni szeretni gyermekeim ölelni hitvesem de jaj a szeretet
Anyátlan fejünkre borítja fátylát a szálló idő. Voltunk egykor veretes öbölben kikötött glancolt csónakok akár a kátrányszagú, pókhálóval szőtt tüdő…
„Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.” ( Bella István ) Én anyánkhoz hívlak fiam, mert apánkat ellopta egy csörgő szarka. Állt…
„Most már elbocsáthatod szolgádat Uram” Lk 2,22-35 ne bocsáss el Uram maradnék még izzó lobogásban látva szemében elmúló arcom hiszen…
Ez már a második elégia, melyet hozzád írok- az első megkeseredett szívemből szólt akkor még lángolt az ég felettem, féltem rám omlik, betemet, eltakar, de ez már nyugodt, testembe zárt, akár vénülő szívem.
Nap csókolt át a félhomályon – fénycseppek csendültek a függöny hószín selymén, parányi világunk határán – álmos, nyári délutánon. Árnyak…
Volt egyszer ő… emberelő… de van erő, hogy az ember mily gyors felnőtt. Vajon milyen, mért van itten-vagy tán nincsen-,…