Böngészés: prózavers
Valahol talán terád is várakozik az Egy-Valaki. Valahol várnak még megelégedett, boldog-szomorú pillanatok. Valahol – tudhatod, hiszen megérzed -, különös-titkos…
Babonázó pillanatok között, mikor megfeszült lelkembe szilánkos Akarat költözött…
Egyszer majd elmúlik, de még nem most – az Idő üzenete egyre körbe vesz, s nem tágít…
Seherezádé-vágyakkal dédelgetett, emberközpontú tündérmesékkel elhitettük…
Önző, kisstílű szektákká csoportosulnak az iskolák egzotikus Szépségei is! Hányan hívták…
Váltakozva peronon állunk. Állunk a megváltozott Időben; vakvágányok mellékzöngéjét követjük…
Kit a biztosított Magány világa már sokadszor bezárt; szellem s túlélés szabálya vezetget!
Felkent kényszerzubbonyom tán mindig is készen állt. Mesterséges vágyaim mind beprogramozva…
Tocsogó mocsokban hempergő vadakat, emberszívű állatokat láttam marakodni…
Ordasfejű csillagok között fekszem szótalan. Aludni már csak ritkán, ha tudok: betolakodnak…