Böngészés: prózavers
Ketykó György élt 54 évet- oly ritkán visz szülőfalumba utam pedig álmaimban gyakran rovom a Petőfi utcát hol világra jöttem…
Ön mit keres itt? Látod az ősz eljött talán az utolsó pedig itt a tavasz hajad fehérebb lett mint tavaly…
mert nincs már ház sem szilvafák a kertben anyám padlásán elpárolgott a kakukkfű illata nincs padlás sem takarítva kényes rendben…
mert voltak életemben mámoros éjjelek macskajaj emlékű kínzó nappalok tapostam pedálját ócska bringáknak estem részegen bozótba aludtam padláson pincében olcsó…
mert lombosodnak benne a szavak mondatok mint akácvirágzás előtt a fák roppannak csontjai a múltnak fején mint Dózsának izzó vaskorona…
egy skanzen kellett ahhoz hogy halhatatlanok legyünk a szeptemberi bágyadt délutáni fényben bekereteztek már falra akaszthatóak (is) vagyunk írtam is…
egyre többször felriadok álmomból aláváltanak piás bakterok fényes vonataimnak egyik kútásó a másik sírásó volt nekik ajándékoztam feketebárány szőrű bundám…
Szügyi barátaimnak mert elhullajtotta már kövér magvait az egykor anyám ápolta német síron az enyészet jönnek lánctalpas tankok szememre őszi…
olyan üres lettem akár egy lyukas vödör mibe csak töltik a vizet de az kifolyik belőle lomha lajhár módjára hevernek…
mint egy vakvágányon álló szerelvény ha elszabadul kigördülnek szememből egykori kínjaim robognak testem ócska talapzatán bús magányaim páros féksaruk próbálják…