Balatonakarattyán a szüleimnél
APUKÁM egy alkalommal, még Szirákról, meglátogatta Balatonakaratytyán lakó nővérét. Anyukámmal együtt hívta meg őket a nővére, Mari néni. Nagyon megtetszett nekik Balaton környéke, ezért elhatározták, hogy apám nyugdíjazása után ott fognak megtelepedni. Ezért amint elérte a szük¬séges kort, azonnal kérte nyugdíjazását, és átköltöztek Balatonakarattyára.
Nagy területet (600 négyszögöl), egy hatalmas szakadékot vásárolt meg a községtől, ahol óriási erőfeszítéssel, emberfeletti fizikai munkával kellett kialakítania házépítésre alkalmas telkét. Gyenge alkata ellenére, rengeteget dolgozott, nehéz fizikai munkát is. Ebben a munkában – a nyári szünidőkben – fiai, Bandi és Pista bátyám segítették. Hihetetlen erőfeszítéssel szép telek létesült a szakadék felső részén. A házhely körüli részt gyümölcsfákkal, bokrokkal, a déli fekvésű partot lépcsőzetes megmunkálással, szőlővel telepítette be. A nagy gyümölcsösben minden megtermett, nemcsak saját maguknak, hanem ebből ár mi és az unokák is bőven részesülhettünk.
A kötetben itt egy fényképen: Anyuka, Apuk és Attila a legifjabb unoka. látható, aki a nagy gereblyét akarja kivenni nagypapa kezéből.
Amíg elkészült az új ház, bérelt lakásban éltek. Előbb a parton, ami nyáron nagyon jó volt, mert közvetlenül a tóra nyílt a kertje, téli lakásra azonban nem volt alkalmas. Innen átköltöztek agy hatalmas kerttel körülvett villába, ahová a tulajdonosok csak nyaranta egy-egy hétre jöttek le, erre a célra maguknak fenntartottak egy szobát. Kellemes, szép hely volt, a telek egyik oldalán futottak a vasúti sínek. Amikor itt laktak, Katica lányom másfél éves lehetett.
Onnan is továbbköltöztek. Azt is óriási szép park vette körül, székesfehérvári fogorvos tulajdonát képezte. Az is nyaralónak épült, ezért télen és mikor a szél fújt, nagyon hideg volt, emiatt szegény anyukám sokat szenvedett. Ez viszont már jóval közelebb feküdt a telekhez, onnan könnyebben át lehetett járni, a ház helyét kialakítani.
Képek következnek egymás után a kötetben: Apuka Pista bátyámmal a nagy területet lépcsőzetes kertre alakítja ki, a másik képen szintén ketten szintén fenn, egy gépet javítanak.
Kép: a lépcsőzetes kertrész kialakítása.
Amikor drága jó apám álmai valóra váltak, és fölépült saját háza, végre otthon érezhette magát. De még most is korát meghazudtolva dolgozott, de már saját kertjében és szőlőjében. Sok gyümölcs termett, amiből eladásra is jutott.
Évekkel később, amikor már nem bírta megdolgozni a nagy területet, az alsó részt megosztatta, és eladta.
Így megérhették szüleim, hogy az építkezéssel kapcsolatos kölcsön-adósságot kifizessék, amiből minden gyermek családjának 10-10.000 forintot juttatott, ami abban az időben szép összeget tett ki.
Mondhatom, volt meglepetés, amikor a postás kopogott nálunk, és leszámolta az „égből pottyant” ajándékot. Akkor mi már Balassagyarmaton, a Lenin lakótelepen laktunk. Örömünkben busás borravalót kapott a postásunk, aki elhozta nekünk a pénzt.
Következő képen: Balatonkenese-üdülőtelepen, a Hegytetőn áll a ház, az új Ottnon, ahonnan tiszta időben Badacsonyig ellátni!
Ezután már szüleim nyugodtan élhettek saját maguk által teremtett békés otthonukban, és még néhány éven keresztül együtt élvezhették a jól megérdemelt munkájuk gyümölcsét.
Mindig szeretettel vártak haza bennünket, és az egyre szaporodó unokákat. Ugyanis Guszti bátyáméknál már három gyermek volt, nálunk pedig kettő, s nemsokára érkezett a harmadik is. Mindig várak, örültek jöttünknek, mi pedig hálásan vettük körül őket, élveztük a szép balatoni nyarakat, amit megteremtettek számunkra. Évről-évre több gyerek ugrándozott körülöttük, akik életet, napsugarat vittek csendes nyugalmunkba. Felejthetetlen nyarakat és vakációkat töltöttünk ott. Én is mindig ott voltam teljes szabadságom alatt. Gyermekeim pici koruktól lubickolhattak a Balaton (akkor még) tiszta kék vizében.
Kép: A ház előtti lépcsőkön, Nagyszülők – unokákkal és vendégekkel.
Később, amikor a házasságom zátonyra futott, hazautaztam a gyerekekkel Balatonakarattyára. Út közben Budapesten bementünk a Gyermekklinikára, Attilának az éppen esedékes felülvizsgálatára. Amikor villamossal végigdöcögtünk az Üllői úton, megálltunk és kiszálltunk annál a szép templomnál, mely mellett elhaladt a villamos. A Mária-oltárnál térden állva kértem a jó Istent, könyörüljön rajtunk, hogy kiszabaduljunk ebből a földi pokolból, amiben már évek óta élünk. A kis kápolna tele volt hála-táblákkal, akiknek imái már meghallgatásra találtak. Annyira bíztam, hogy talán rajtunk is segít, véget vet az egész válási-cirkusznak, megszabadulunk tőle és békességben, nyugodt körülmények között élhetek tovább a gyermekeimmel.
Balatonnál nyugalom és béke fogadott bennünket, alaposan kipihentük magunkat, itt tudtam rendbe szedni zaklatott lelkiállapotomat.
A természet kegyetlen rendje szerint szüleim itt hagytak bennünket. 1971-ben anyukám örökre lehunyta a szemét. Lassan Apuka ereje is fogyott, Őt 1977. január elején hazahoztam Balassagyarmatra, mivel már nem hagyhattuk őt egyedül. Jó főnököm – kérésemre – leküldte értünk a hivatal autóját, azzal jöttünk haza.
Út közben jó apám nosztalgiával figyelte az ismerős tájakat, amikor Nógrád megyébe értünk, és Balassagyarmat felé közeledtünk. Hiába élt át korábban nehéz időket azon a tájon már kétszer is, az emlékek nem múltak el nyomtalanul. Akkor még, fiatal volt, az idő sok mindent megszépített emlékezetében.
Jól érezte magát családi körünkben, mert szeretettel vettük őt körül, mégis visszavágyott a Balaton mellé. Sajnos ezt a kívánságát már nem tudtam teljesíteni. Operáción esett keresztül és gondos ápolásra szorult. Egyre gyöngült, és 1977. március 3-án örök álomra szenderedett, csendesen, ahogy leélte életét. Megfáradt testének hamvait Budapesten a Farkasréti temetőben, édesanyánk mellé helyeztük örök nyugalomra. Sírjára a balatoni kertből ültettünk virágokat, s gyakran látogatjuk az árnyas fák alatti nyughelyüket.
Családom legnagyobb szomorúságára a családi házat nem tudtam megmenteni. Nekem nem volt annyi pénzem, hogy megváltsam testvéreim részét, ők pedig nem mondtak le a javamra, pedig jobb anyagi körülmények között éltek, mint én, aki egyedül maradtam három gyermekem minden gondjával. Nagyon nehezen dolgozták fel a gyermekeim is. Talán ez sem helyes kifejezés, mert én sosem fogok belenyugodni. Ha a jó szerencsém egyszer utolérne, visszavásárolnám ezerszeres áron is kis családom részére.
**
12 hozzászólás
Kedves Kata!
Jó dolog, ha olyan szülei vannak valakinek, akiknek az otthonába "haza" lehet menni!
Sok hányadtatáson mentél keresztül, de a szülői otthon biztonsága mindig megadatott Neked. Ez nagy segítség, és támasz lehetett.
Ezt a részt /vagy ehhez hasonlót/ már valamelyik könyvedben olvastam, de szívesen olvastam el újra.
Judit
Kedves Judit!
Igazad van, azt sohasem tudtam meghálálni a szüleimnek, hogy mindig olyan otthont tudtak teremteni, ahová mi, a gyerekek szívesen visszatérteünk. Igen, olvashattad, hiszen ez benne van az életregényemben, ez is onnan van részletekben kivéve, azonkívül szerepel novellában is, de itt másfajta megvilágításban került fel.
Köszönöm kedves érdeklődésedet, szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen sikerült ´leírnod´A TÖRTÉNTEKET!
Csodaszép sorokba öltözteted az emlékeidet
´ÉLNEK´
Szeretettel gratulálok:sailor
Ez a történet egy regényemnek a részlete, és nem kitalált, hanem való igaz, megélt történet. Én általában nem találom ki, amiket ide is föltelszek, hanem a valóságokat szoktam közzétenni, vagy saját magamról, családomról vagy másoktól. Azért mondom időnként ítótársaimnak is, hogy ne találgassak, mert annyi minden történik a környezetünkben, amit le lehet írni. ezért "ÉLNEK" a sorok,
nert élet-ből vettem.
Köszönöm az érdeklődésedet, szeretettel: Kata
Kedves Kata! Gyakran mondjuk valakiről: az élete kész regény! A Tiedről ez szintúgy elmondható. Neked nem kell semmit kitalálnod, elég, ha egyszerűen papírra veted (bebillentyűzöd 🙂 ) mi hogy történt! Nagy érdeklődéssel olvasom! Balatonakarattya felé gyakran járunk, rokonainknak van ott hétvégi háza, nekünk meg Fövenyesen, Tihany közelében. Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Ha arra utazol, akkor a Balatonakarattyai vasútállomás után következő állomással szemben, fenn a hegytetőn áll a ház, ami az otthonunk volt – sajnos csak egykor!
Ha pedig gépkocsival utazol, akkor Akarattyát elhagyva, nemsokára ott van – gondolom ki is van táblán írva: Balatonkenese-üdülőtelep, s ott azt hiszem, az első utca balra, kissé lejtve, a Botond utca, ha azóta megint nem épített valaki közben újabb házat, a 20-as számu volt a mi házunk.
Testvéreim nem ragaszkodtak hozzá úgy mint én és a gyerekeim, ezért ők el akarták adni, nem akartam belőle vitákat, végül beleegyeztem, hogy adjuk el. Mindig fogom sajnálni.
Köszönöm a látogatást: Kata
Szerbusz Kata.
Nagyra értékelem, hogy személyes éltedet veted papírra, nem kitalált, vagy féligazságok
zúdulnak rám, hanem a valóság maga. A valóság pedig sokszor fájdalmas-szóval nem egy tenisz meccs! B.akarattya ma is vadregényes hely, habár sokat elvett bájából. nádasaiból a mai élet. Érteglődéssel olvastam remek leírásod!
üdv:R
Köszönöm az érdeklődésedet kedves Ruca, mindig szívesen várlak. Valóban azt vallom, hogy a megtörtént eseteket jó leírni, azok élethűek, nem kell kersgélni, saját és környezetünkben annyi minden történik, előttünk, tálalva kínálja magát.
Szeretettel: Kata
Több generáció életregénye ez, drága Kata. Meghatódva olvastam ezt a részt, olyan jó amikor még van hová hazamenni. Sajnos már nekem sincs, tudom, mennyire tud fájni.
Szeretek így az emlékeidből meríteni.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Sajnos, ezek nem mostanában történtek, a családból már csak én vagyok még itt. Szomorú dolgog minden kedves családtagomat elveszíteni. Már mindez nekem is fáj, mert összetartó család voltunk, szerettük egymást. Azért a korabeli eseményeket nekem is jó felélénkíteni.
Köszönöm, hogy olvasod a megtörtént eseményeket.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Meghatódva olvastam Szüleid építkezését, hogy ezzel gyerekeiknek, unokáiknak otthont teremtsenek, még ha csak a nyári szünetre vagy szabadságra is. Apukád is olyan ember volt, hogy amit megálmodott, szerette is megvalósítani. Sajnos, sok helyen előfordul, hogy a testvérek nem tudnak megegyezni, és így elveszítik azt az "otthont", ahol szívesen fogadták őket. Köszönöm, hogy olvashattam életed ezen részét is!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Kata!
Együtt a család a Balaton partján – csodálatos nyarak! Ezért érdemes volt édesapádnak annyit dolgozni.
Örömmel olvastam!
Szeretettel:
Ylen