2009. június. 8. Hétfő
A sikátor végében fényt láttam. Boldogan indultam el arrafelé. Félúton járhattam, amikor két sötét alak bukkant fel előttem. Hátrálni kezdtem, de beleütköztem valamibe. Ijedten fordultam hátra: egy fekete maszkot viselő fejjel néztem szembe! Mellette még egy sötét alak…Válluk felett látszott a sötét, üres utca, ahonnan elindultam. A másik irányban pedig ott pislákolt a fényforrás-de az utat elállta a két ismeretlen ember. Lázasan törni kezdtem a fejem, hogy hogyan juthatnék ki ebből az ördögi körből. De nem volt kiút… A négy támadóm közelített felém. Látva reszketésemet és félelmemet elkezdtek csúfondárosan röhögni. Az, amelyikbe beleütköztem gúnyosan hozzámszólt:
-Ne félj kicsike! Nem bántanak a bácsik!-újabb röhögés.
Mind közelebb és közelebb jöttek…Szemeimet rémülten szorítottam össze, felkészültem a legrosszabbra. Elmormoltam magamban gyorsan – talán életem utolsó imdáságát. Már éreztem alkohol-cigi szagú leheletüket-csupán csak pár centi választott el tőlük. Aztán már annyi se volt:négy erős kéz szoritásába kerültem. Éreztem, ahogy egyik a keze karomra kulcsólodik, másé pedig derekamat fogta körül. Már annyi lélekjelenlétem sem volt, hogy segítségért próbáljak kiáltozni, hátha esetleg valaki meghallja. Az ájulás környékezett. Ám akkor…
Felébredtem…Ziháltan és verejtékezve ültem az ágyamban. Bizonygattam magamnak, hogy ez csak egy rossz álom volt. Egy rossz álom, melyet jobb lesz minél hamarabb elfelejteni…
Ránéztem az órára. Reggel 7 óra volt. Ideje volt felkelnem, ha nem akartam elkésni a suliból…
Már utolsó napok ezek, pénteken évzáró. Aztán itt a vakáció! Már alig várom…Rámfér egy kis pihenés a hosszú, nehéz suli év után.
Idén nyárra diákmunkát vállaltam: bébiszitter leszek. Egy családi ismerősünk kislányára fogok vigyázni. Egy elragadó, hat éves tündérre, aki képest bárkit az újja köré csavarni:)
Felöltöztem, majd bementem a fürdőbe. Mikor tükörbe néztem, valósággal megijedtem önmagamtól. Hosszú, derékig érő fekete(természetes fekete) hajam csapzottan lógott le a vállamon. Sötétkék szemeim álmosan és duzzadtan néztek vissza rám. Sajnos a rémálmok képesek kihozni az ember rosszabbik oldalát.
Gyorsan megmosakodtam, fogat mostam, majd neki álltam, hogy a hajamat is rendbe szedjem egy kicsit. Mivel 5 perc fésülködés után is ugyanolyan kócos volt, inkább lófarokba kötöttem.
Miután elkészültem, lerobogtam a lépcsőn. Lent friss piritós és kávé illata csapta meg az orromat. Abban a pillanatban megéheztem.
A konyhában csak anyut találtam. Apu korán bement dolgozni, a nővéremnek meg most lesznek a vizsgái, így ő is korán be kell menjen konzultációkra…Hú, el se tudom képzelni, hogy ősztől egyetemre megy, és nem velünk fog lakni. Hiányozni fog… A nővéremmel nagyon jó viszonyban vagyok, olyanok vagyunk, mint két legjobb barátnő. Mindent meg tudunk beszélni egymással, ha bármelyikünknek gondja van, egymáshoz fordulunk segítségért. Mivel már idősebb és tapasztaltabb, jó tanácsokkal tud szolgálni-nem csak fiú ügyekben, hanem tanulás, esetleg szülők ügyében is(ha kérezni kell valahova későig:P).
Gyorsan megettem egy piritóst, melléje narancslevet, majd gyorsan felhúztam a cipőmet és elindultam a suliba…Szerencsére nincs tőlünk messze, 20 perc alatt ott is vagyok…De azért várom már, hogy betöltsem a 16ot, és letegyem a jogosítványomat. De arra sajnos még várni kell egy évet. Júliusban töltöm a 15öt:).
Szokás szerint észbe se kaptam, és máris ott voltam az iskola zajos forgatagában…
Az udvaron ott találtam a barátaimat: Zoet, Lucyt, Susant és Tracet.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia, Lilla!-köszöntek vissza mosolyogva.
-Hogy aludtál?-kérdezte Lucy. Ő a legjobb barátnőm már ovódás korom óta. Mindig nagyon jól megértjük egymást, mindent megosztunk egymással, ritkán veszekszünk és olyankor is rögtön kibékülünk. Szóval röviden összefoglalva: igaz barát:)
-Hát, nem éppen a legjobban. És te?
-Én jól-mosolygott.-Miért nem vagy jól? Történt…
Ám nem tudta befejezni mondatát, mert egyből elhallgatott, mikor meglátta a parkolóba betérő autót. Egy rózsaszín, csillogó Volvót. Ahogy betért, mindenki-akár gyalog volt, akár autóval-nyomban félreállt, utat engedve neki. A kocsi háromszor végigment a parkolóban, míg megállt-holott volt bőven hely.
Az autoból három csaj szállt ki: a műlibák-ahogy a legtöbben nevezzük őket.
Mindig a legújabb divatot követik, soha nincs olyan, hogy olyan ruhát vegyenek fel, ami már kiment a divatból. Minden nap más cucc van rajtuk, sminkük örökké tökéletes. Gondolom mondanom se kell, hogy az alakjuk akár egy szupermodellé,….Na persze…szerintem nekem is olyan alakom lenne, ha CSAK zöldséget, gyümölcsöt és zsírszegény dolgokat zabálnék. De komolyan…hallottam, hogy soha nem esznek édességet és csak maximum 30%-os kalória tartalmú kaját esznek…Én ezt egészen biztos nem bírnám ki. Csoki nélkül alig bírok ki egy hetet. És miután végre eszek, mind csak azt tömök magamba, nem tudok betelni vele. Neveztek már csokifüggőnek, de szerintem nem vagyok ez. Csak egyszerűen szeretem. Hisz jó kedved eredményez, feldobja a hangulatomat, és mindezek ellenére nagyon finom!:D
Mindhárom lánynak hátközépig érő, mézszőke haja van. Nos, ők a műlibák, ahogy már mondtam…Carla, Cordula és Regina.Fogalmam sincs mit eszik bennük egy csomó fiú…Jó, tényleg szépek, de könyörgöm, annyira műek! A srácok többsége valósággal liheg, amikor összetalálkozik velük. Gusztustalan…
Ahogy végigmentek-helyesebben tipegtek-a parkolón, minden szem feléjük fordult..Egyesek szemében elismerés, csodálat volt, míg a többiekében undoródás, iszonyat…Ahogy elmentek melletünk szánalmas pillantást vetettek ránk. Hát igen, az ő szemükben más mindenki-rajtuk hármukon kívűl- lúzer…
Erős levendula parfümük majd’ megfullasztott….
Hirtelen megszólalt a csengő…Kelletlenül besluttyogtunk az osztályba. Ahogy leültünk a padba(középső sor, 4. pad) Lucyval, máris ott termett Jake…
2 hozzászólás
Elég sok a hiba. Akad köztük helyesírási is, de többnyire formai, nyelvhelyességi problémák. Például: sok a szóismétlés. A kettőspont használata többnyire nem indokolt, helyette jobb lenne vessző. A gondolatjel mindkét oldalára kell szóköz, különben kötőjel lesz. A számokat írd inkább betűvel. Szánalmas pillantás helyett szánakozó pillantást vetettek. Gyakran előfordul múlt-jelen idő tévesztés.
A történetről még nem szólnék, mert még nagyon az elején vagyunk. Gondolom, jó lesz.
Köszönöm a kommentedet!:) Arra oda szoktam figyelni, hogy ne használjak szóismétlést. Ha ez megtörténik, akkor általában nem kapok más kifejezést, más szót arra amit mondai akarok, ezért következik be a szóismétlés.
A múlt-és jelennel tudom, hogy gond van, ez mindig bekavar, igyekszem helyesen használni. A helyesírásra is oda szoktam figyelni, inkább csak olyan szavakat írok helytelenül, amiket nem tudom, hogy külön vagy egyben kell-e írni. De mostanában írás közben használok helyesírási szótárt, úgyhogy remélem nem lesz csak egy pár helyesírási hiba a "műveimben":)
Blanka 🙂