Szeptember.
Még két nap és ennek is befellegzett. Csatangolok…
Céltalanul bolyongok értéktelen kacatok között. Egykedvűen rovom a szokásos köröket. Mindenhol ugyanaz. Mindig ugyanaz…
Nyomaszt az ősz. Köd. Zörgő levelek. Zokogó fák. Eső. Kopott vagyok. Fénytelen. Fázom belül. Perceket számlálok órákon át. Várom, hogy történjen valami. Valami felrázó, valami megrázó, valami helyrerázó. Valami eget rengető. Semmit nem teszek érte. Majd erre téved magától, ha akar.
Nézelődök…
Nem látok. Vakon rovom a szokásos köröket. Monoton. Jeleket hagyok, amerre járok, nehogy elfelejtsenek. Én elfelejtem magam. Kimegyek a fejemből. Mások mindig fontosabbak.
MEGÁLLJ!
Alig érzékelhető selymes érintés mozdít ki egykedvűségem börtönéből. Hűvös csepp gördül homlokomtól az ajkamig, s egy kiadós zuhé kellős közepén találom magam. Ettől felocsúdok. Pupillám kitágul, rácsodálkozom a látványra. Alig hiszek a szememnek. Sűrű az esőfüggöny, de mögötte felsejlik egy sziluett, majd segítségemre sietnek a vízben játszadozó esti fények, hogy lebuktassák őt. Rám nevet. Rám. Széles mosollyal hirdeti, hogy élek. Pillantása végigzongorázza sejtjeimet, szemtelenül vetkőztet kutató tekintetével. Gondolattérképén nincsenek útvesztők, szándéka kiül arcára és a lelke is.
„Gyere haza” – súgja. „Kimosom belőled a gondokat” – és fergeteges jókedvre derül tőlem. Tő-lem. Behúzódunk az eső elől. Csapzottan, bőrig ázva, együtt fedezzük fel labirintusunkat. Nincs szükség Ariadné bölcsességére. Elveszítem a fonalat, nehogy megtaláljuk.
ÚJRAINDÍTÁS…
Gyönyörű az ősz. Titokzatos ködfátyol, szédülten kergetőző falevelek dallamos zizegése, álmos lombú fák pihenni vágyó sóhaja, avarillatú eső keringője.
A keringőnk. Minden cseppjével tudatja velem, hogy létezem.
Hagyom, hogy átjárjon tisztító ereje…
22:33
Szerző: Horák Andrea Kankalin
24 hozzászólás
Szia Kankalin!
Lehet, hogy minden csak nézőpont kérdése. Hiszen a világ körülöttünk nem szép, nem csúnya, csak mi minősítjük annak a pillanatnyi lelkiállapotunk szerint.
Számomra szokatlan írás ez tőled, de tetszik. Jobban benne van a "lírai alany", mint sok más versben. Egy labirintus meg rengeteg titkot rejtegethet, amit érdemes felfedezni.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Úgy van, ahogy mondod. A világot mi öltöztetjük fel, az éppen aktuális hangulatunkkal. Eszerint színezzük, eszerint látunk mindent.
Valóban szokatlan írás tőlem, magam is meglepődtem, hogy ilyen útra tévedtem. Megmondom őszintén, hogy komfortosan érzem magam ebben a "lírai alany" szerepben. Jó egy kicsit kinyílni és megmutatni, hogy mi bújik meg a felszín alatt.
Ami a labirintusokat illeti, akad olyan is, amiből nem szabad kutat keresni, hanem élvezni, hogy csapdába kerültünk. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen értékes gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kati! 🙂
Úgy van, ahogy mondod. A világot mi öltöztetjük fel, az éppen aktuális hangulatunkkal. Eszerint színezzük, eszerint látunk mindent.
Valóban szokatlan írás tőlem, magam is meglepődtem, hogy ilyen útra tévedtem. Megmondom őszintén, hogy komfortosan érzem magam ebben a "lírai alany" szerepben. Jó egy kicsit kinyílni és megmutatni, hogy mi bújik meg a felszín alatt.
Ami a labirintusokat illeti, akad olyan is, amiből nem szabad kiutat keresni, hanem élvezni, hogy csapdába kerültünk. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen értékes gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű próza.
Mindig rácsodálkozom lelked csillogására és arra, ahogyan az érzést olvasóid elé tárod. A lélek bonyolultságát, az emberi természet sokszínűségét is láttatod… mert ilyenek vagyunk.
Nyomasztó, monoton, egykedvű napokon egy szó, egy gesztus, egy mosoly gyönyörűvé varázsol mindent körülöttünk és szárnyal a lélek. A pillanat meghatározó. (Sajnos igaz ez fordítva is.)
Élmény volt olvasni.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Elég sok minden van bennem, amit eddig nem írtam ki magamból. Talán azért, mert még nem jött el az ideje, vagy nem is tudom, miért. Valóban, egy hangulat hatalmasat lendíthet rajtunk fölfelé, de lefelé is. Emiatt ennek a prózának a tartalma örökös körforgás. Egyszer fent, egyszer lent, aztán fordítva, de a lényeg ugyanaz marad: fel kell állni.
Ez az írásom jó példa arra, hogy egy szempillantás alatt is történhet valami, amitől utána más szemmel láthatjuk a világot. Azt hiszem, hogy minden ember erre az átalakulásra áhítozik. 🙂
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam és a műveimről. Igyekszem mindenből a legjobbat kihozni. Az esőből is, ha már ma is zuhog. 🙂
Szerencsére a tollam megbízható, hűséges társam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Örömmel olvastam ezt a románcot. Jó látni téged, ahogy az őszben csatangolsz, és megérint az ősz hangulata…nem kell mindig a fonál, nem kell mindig visszatalálni. Szépségével elvarázsol mindenkit ez az évszak és rejtélyes sziluettek is felbukkannak időnként… üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Szerettem volna megmutatni az évszak szépségét. Azt, hogy minden rajtunk múlik. A hozzáállásunkon, a nyitottságunkon, a bátorságunkon.
Egy kis csatangolás pedig nem árt az esőben, mert mindjárt jobb kedve lesz az embernek egy jóképű sziluett látványától. 🙂
Az pedig végképp nem árthat meg, ha néha elveszítjük a fonalat. Így aztán pozitív lesz az ősz hangulata. 🙂
Örülök, hogy tetszett. Lehet, hogy ideje műfajt váltanom, mert ezt az írásomat a megszokottnál többen olvassák és olyan szépeket írnak róla, mintha ők is bőrig áztak volna. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel: Kankalin
Lírai románcod élmény volt olvasni, mindig megmutatsz magadból valami szépséget!
Szeretettel voltam
Ica
Szia Ica! 🙂
Örülök, hogy így látod.
Lehet, hogy többet fogok írni az esőről, mert úgy látszik, mindenkinek tetszik. 🙂
Köszönöm kedves szavaidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalinka,
igaz, amit közreadtál, mert szép lehet szeptember, és a többi hónap is. Minden hónap más.
Most október, mégis zöld a határ, ilyenkor érik meg, és szedik be a gyümölcsöket.
Hideg van, elő kellett szedni a melegebb holmit, hogy ne fázzunk.
Nemsokára november, meleg holmiba kell öltözni, ha nem akarunk odakint fázni.
Itt az idő, a lakásban fűteni kell. Sokan várjuk – főleg a gyerekek a Mikulást,
sok finomságot és ajándékot hoz nekik.
Nem tudom, máshol hogy ünnepelnek decemberben, karácsonykor, Kisjézus születésnapján. Azt hiszem, minden gyerek várja, mivel decemberben esik a hó, szeretnek hóembert építeni ,
és körülugrálni. Mindenütt van szánkó, kiváló játék azon szánkózni. Családunkban mindig
az udvarban hóembert építettek, körültáncolták. Én csatlakoztam a gyerekekhez, velük
szánkóztam.
Korábban a templomba mentek karácsonykor, ahol fenyőfával díszítették a templomot is.
Szép karácsonyi dallamot énekelnek.
Szeretettel olvastam írásodat:
Kata
Szia Kata! 🙂
Igen, szép lehet minden évszak. Ha belül úgy érezzük, akkor meg is találjuk ezeket a csodákat, mint ahogy te is.
Köszönöm szépen, hogy jöttél, meséltél. 🙂
Sok szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Gyönyörködtem ebben a csodálatos őszi sétában, no meg látnoki képességeidben, morfondírozásodban. Csodálatos írás.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Úgy látszik, érdemes néha műfajt váltanom, mert a visszajelzések alapján mindenkinek bejön ez a stílusom is. Engem felüdített, egészen kicserélődtem, pedig eddig minden bajom volt az ősszel.
Örülök, hogy tetszett ez a kis morfondírozás.
Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Ida! 🙂
Úgy látszik, érdemes néha műfajt váltanom, mert a visszajelzések alapján mindenkinek bejön ez a stílusom is. Engem felüdített, egészen kicserélődtem, pedig eddig minden bajom volt az ősszel.
Örülök, hogy tetszett ez a kis morfondírozás.
Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szerintem nem vesztetted el a fonalat, megtaláltad, mint annyiszor.
szeretettel: túlparti
Szia túlparti! 🙂
Lebuktam. Titokban a végére kötöttem a tollamat, hogy a labirintusban majd le tudjam írni ezt a történetet. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A befejezésnél kezdem,az ÚJRAINDÍTÁSNÁL!
Ebben a négy sorban,összesürítve az ösz teljes szépségét lefestetted1
Átérezted!
A céltalan bolyongások gyümölcsét!
Elismeréssel és szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Minden csak nézőpont kérdése, az évszakok is. Ha nyitott szemmel járunk, akkor a lelkünk is nyitott lesz.
Örülök, hogy tetszett az "újraindításom".
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ui…
A zene i is hozzá remek!
Sailor, a mellékelt zene az egyik kedvencem, a képeivel együtt. Már az írás kezdetekor tudtam, hogy illik a mondanivalómhoz. Ritkán fordul elő, hogy egy versem mellé nem jelenik meg előttem valamilyen zenei csatolás. Mindig megszólal valamilyen muzsika.
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Láttam és hallottam a zenét meg olvastam a művedet. Gondoltam működni fog az ÚJRAINDÍTÁS.. de nem.
Talán majd egyszer, de azért érdekes volt.
Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy érdekesnek találtad ezt az írást.
Az "újraindítás" legtöbbször rajtunk múlik. Nem könnyű, de nem is elérhetetlen.
Köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Az Ősz kedvenc évszakom. Nem azért, mert megöregedtem, mindig csodáltam tarka színeit. Piacon, csuda, nyár érlelte gyümölcseit, parkokban sétálva, ezerszínű, hulló faleveit. Nem hittem volna, hogy új színeket is felfedezhetek, annyi IDŐT követően. Prózádban ez megtörtént, volt számomra váratlan IDŐUTAZÁS az Őszben. Mindenkinek működnie kell az újraindításnak! Különbe semmi értelme, Ősznek, Tavasznak, semmilyen évszaknak!
szeretettel: túlparti
ja,most nem tudok pontozni, nem érte, miért, ez a rendszer hibája, nem az enyém 🙁
Szia túlparti! 🙂
Most éppen nekem is, mert más szemmel tudom nézni. Eddig képtelen voltam, ezért szükséges volt az újraindítás, egy kis "megrázom és összekapom magam" akció. Nem lehet mindig búskomor az ember, még ha csak a versekben, akkor sem.
A pontozás nem érdekes, amúgy is egyszer már megtetted.
Jobban örülök annak, ha eljut az olvasókhoz, amiket firkálgatok. 🙂
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél. 🙂
Szeretettel: Kankalin