Na, nézzük csak, mizujs a Napvilágon? Aszongya… na nézd csak, már megint hatvan fölötti a létszám… a többség persze lapít a bokorban… Aszongya, hogy „Legutóbb történt”, na vajon mi történhetett Nélkülem? Ugyan már! Röhej!
Na igen, már megint ez a nyálaska rakott föl valami sz*rságot, gondolom hosszabb mint a Toldi trilógia, a kutya se fogja olvasni… Igen a Rikácska is agyondicsér mindent ami bötű… A Szolid Szende itt dicséri is vissza… Itt meg ez a bájgúnár Grand…
Hoppá! A „Kallódó kósza kalózok.” Ez viszont egy régebbi munkám! És igen! a Grandióz szólt hozzá. Nézzük csak… na igen, Ő még tudja, ki vagyok. Ő még tudja, hol érdemes…
Hát persze! Hát persze, hogy öt csillagot nyomott. Nem volt kérdés. Ha valaki tudja, hogy mi az irodalmi érték, akkor a Grandi igazán tudja.
Azannya! Miket ír! Hú-húúú!!! Be fognak sárgulni!
„A tőled megszokott színvonalon teszel rendet az élet titokzatos zűrzavarában. Ösztönös, mély gondolataiddal új költészetet teremtesz. Nyelvezeted oly átlátszó és üde, mint a hegyi patak vize… ”
Hát igen. Van, „ahol értik e hexametert”. A Grandi érti. Itt Ő a műértő.
„Egy-egy sorodból a végzetet érzem, a tenger hömpölygését, a csillagok ragyogását. Pl.: Ha jódra törnénk kallódó kósza kalózok, fületlen fények, karcos angyalok és én csak filózok!”
Khm… elég régen írhattam, és persze tudatosan kell olvasni.
Néhány majom majd értetlenkedik, hogy mi az, hogy „jódra törnénk”, mintha nem tudnák, hogy milyen létfontosságú elem, izé, a halogének csoportjába… sok helyen még a sót is… Igen, igen… persze, ha valaki nem tud elvonatkoztatni… Igen! Ez nagyon mély. Ezt nagyon elkaptam! Nagyon!
Igazad van Grandikám! Aki nem érti, az olvassa a csip-csip csókát, vagy a boci-boci tarkát.
Mi?! Hát ez meg hogy lehet? Hogy nem is én?! Hát persze, hogy nem! Már az első percben gyanús volt. Ezek a kalózok, nem azok a kalózok.
Mekkora barom vagyok! Hogyan is hihettem?! Még, hogy egy ilyen zagyvalékot…
Mi a sz*rt akar ezzel a jóddal ez az orángután? Ja, ez hajód. Na de így még borzasztóbb!
Ez a Grandiózus barom, meg csak dicséri! Életében nem volt irodalom a kezében. Talán, ha a Kis Mukk… vagy a Furfangos Nyeszterka!
„Hegyi patak vize.” Hi-hi-hi… Kanális ez szépöcsém! Koszlott, bűzlött, dögletes kanális!
Na majd én megmutatom neked, hogyan kell kritikát írni. Olyan apróra szedlek, mint a féderveisz!
Szétszedem, mint a rongyot, ezt az irodalmi toprongyot!
42 hozzászólás
Na akkor most eljátszom a műértőt!
1) kategória: 1 csillag, mert nem a cikkek közé tetted, hisz ott több ideig olvashatnák… a népszerűségnek kedvezhetett volna, mert ki ne vágyna rá… hogy topon legyen…
2) helyesírás: 1 csillag talán mert nem gubbasztottam ki a szemem, hogy egy kis vesszőcskébe belekössek…
3) szerkezet: 1 csillag hiszen megfelelően tag-OLT-ad.
4) mondandó: 1 csillag figyelem felkeltés egy jelenségre, mely szerint a hozzászólások nem mű-értve vannak. Írásoddal felnyitottad a szemem. Mától igyekezni fogok mű-érteni, nem fogom osztogatni a "nyálas" csillagokat! S ezt veled kezdem! Az én műértelmemmel.
5) – 3 csillag mert nem veszi be a gyomrom azt, ahogy gondolkodsz a Napvilágról, ahogy itt szinte undorral tálalod… a szatíra fogalma sem teljesen állja meg a helyét, ez valami más… sajna nekem most így nyilvánult meg a mű-értelmezésem.
Kedves Panka!
1. Ha én itt a népszerűséget hajhásznám, akkor most nem fürdőzhetnék figyelmed, szellemed fényében. A „hogy” szavacskád elől hiányzik egy vesszőcske. (Vagy nagybetűvel kellett volna írnod.)
2. A „talán” szavacskád után is hiányzik egy vesszőcske. Ha figyelünk, akkor a szemünket nem „gubbaszt”-juk, hanem guvasztjuk. A gubbasztás kifejezésnek inkább bizonyos anyagcsere műveletekkel kapcsolatban volna helye.
3. A „csillag” szavacskád után is hiányzik egy vesszőcske. Az utolsó szavad kivitelezése az én földhözragadt elmémnek magas.
4. A műértés egy szó. Ha „kificamítjuk”, akkor is. Felesleges a kötőjel a „mű-értve” és a „mű-érteni” szavaidnál. (A vesszőkkel jobban spórolsz Te kis huncut, mint a kötőjelekkel!)
Hehehe. :)) Én nagyon jól szórakoztam. 🙂 Görbe tükör mindannyiunknak, és úgy érzem kicsit saját magadnak is. 🙂 Én értem és még élveztem is. 🙂
Sokan nem fogják jó néven venni, de kell néha az (ön)irónia! 🙂
Üdv,
Poppy
Poppy kedves!
Te tudod, hogy miért nem fogadják el szatírának?
Mert én nem.
Köszönöm, hogy olvastál, azt, hogy értettél is, azt különösen.
Üdv. a
Mi ez a mérhetetlen düh? Vigyázz nehogy szétszedjenek téged is mint egy rongyot!
Mit akarsz uszítani?Élvezed? Miért jó ez? Nem tetszenek a nyálas dolgok?
Nem fogom hagyni, hogy tönkre vágd az emberek önbecsülését!Átgázolj rajtuk mint egy koszos rongyon. Én elismerem nem vagyok műértő. Nagy irodalmár. Mi lenne ha az emberi érzésekkel is törődnél? Fájna?Remélem sokan elolvassák ezt a csodálatos írást.
Nekem úgy tűnik mindenkit hülyének nézel.Lehet tévedek.Nem értem az érzéseidet!
Érzem a féktelen dühödet, mélységes megvetésed.Ez engem nagyon dühít!
Nincs lelkedben empátia, tolerancia?Miért?
Kedves Antal!
Értem én amit mondasz, de most gondolkodnom kellett, hogy merjek-e? Már az adatlapodon is megmondtad, hogyha ló..art látsz, akkor arról írsz. Ezen az oldalon kevés a műértő, sokkal több az olvasni szerető, és írni próbáló emberke. Ha kizárólag az ír hsz-t, aki ért is hozzá, akkor még ennyi sem lesz. A többség, és itt magamra(is) gondolok, érzések, és hatások alapján dönt. Gondolhatja azt is az író, hogy mi fenének szóltam hozzá, ha nem értem, s talán igaza is van ebben. Úgy érzem, most fel akartad kavarni az állóvizet. Valóban jogos egy feketepont, mert a cikkek között lenne a helye. S ha megkérded, dícsértem-e vissza valakit azért, mert engem megdícsért, a válaszom igen. Miért is ne okozhatnék valakinek csöppnyi örömöt, ha kaptam tőle. Azt pedig sosem tudhatjuk, hogy később, kiből lesz a cserebogár… :))) Hátha ezen az oldalon lesz valakiből "a jövő tananyaga". 🙂
Ja, és én vagy 5 csillagot adok, vagy semmit.
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Egész jó szítírának érezném az írásodat, ha nem írtad volna bele, hogy Napvilág. Így viszont sértőnek érzem. Úgy gondolom, itt mindenki amatőr, bár tény, hogy vannak kezdő küzdők, jók és vannak jobbak, és még jobbak, a hozzászólások nem is műértékelések sokszor, hanem csak gratulációk.
Amolyan egyszerű lélek volnék, vagy tetszik valami, vagy nem. Vagy öt csillagot adok, vagy semmit. Öt csillagot adok akkor is, ha helyesírási hibát látok, a zsenialitás nem függ ettől úgy gondolom, azt lehet fejleszteni, javítani.
Belátom, hogy sokszor nem értem, mit akar valaki mondani, de mindenkit próbálok megérteni, kicsit "belebújni a bőrébe", mikor olvasom. Nem szoktam viszont azért dicsérni valakit, mert megdicsért, vagy keresek olyan művét ami tényleg tetszik, és azt értékelem.
Egyetértek Veled.
Üdv. a
Azt már nem fért bele az 1000 karakterbe, hogy "karikatúrának" tökletes az írásod, és egyébként jót nevettem.
Szeretettel ezt is! :)))
F: 5. „ – 3 csillag” Ezt nem tudom, hogy mit jelent, de a csillag után megint csak hiányzik egy vesszőcske. Elnézve a felsorolt aprócska tévedéseidet, nem lehet, hogy annak a megítélésében is tévedhetsz valamelyest, hogy én hogyan gondolkodom a Napvilágról?
Tudod, volt idő, amikor nyilván az én korlátaim miatt egy-egy mondatodat nehezen értelmeztem. Bár láttam, hogy itt nem szokás, azért néha csak-csak leírtam Neked, hogy én egy-egy mondatod, hogyan írnám. Mivel jó ideig felém sem néztél, kicsit féltem, hogy félreértettél és megbántódtál. Megnyugodva látom, mivel kitüntettél figyelmeddel, hogy semmi ilyenről nincsen szó.
Köszönöm, hogy megtiszteltél, szeretettel várlak máskor is. antonius
Kedves Antonius!
Már megint csak a vesszőkre koncentráltál, mint mindig, most sem arra, amit valójában gondolsz. Műértelmem hiányossága a guvaszt szó nem ismerése. Elismerem és kalapot emelek eme képességed szakértelmére! Ám a mű-értve, így kötőjellel írva nálam egyfajta költői szabadság, nyomatékosítva mondandómat. Ám, mint látom, itt is azok a kötött szabályok foglalkoztattak, s nem az, hogy mögéjük láss. Vajon miért így írta? Netán tudatosan? Egy műértőnél elengedhetetlen követelmény, hogy elgondolkozzon. Gondolom én, a nyálas csillagokat osztogató laikus… A " – 3 csillag" itt sem figyeltél, vagy mert felületes vagy, vagy csupán a vesszőket keresgélted. Pedig egyszerű: adtam 4 csillagot és elvettem belőle 3-at…
folyt fenn
Szeretném megkérdezni Tőled, mi jogosít fel Téged arra, hogy a saját eszközeiddel minden feltétel nélkül sokszor szinte belegázolj emberekbe? Miért teszed ezt? Mi a célod ezzel? Milyen hatások érnek Téged,hogy ezt teszed? Milyen véleménnyel Vagy Te itt írótársaidról…és minek nézed őket? Szomorú! Nagyon szomorú. Ennyi antonius a véleményem.Azt gondlom,mindennek van határa.
Cikkek… valóban helyesebb lenne abban a kategóriában! Talán én a helyedben nem említettem volna a Napvilágot ilyen konkrétan, meg amúgy is, anélkül is arra gondolna az ember, nem hinném, hogy konkrétan egy másik portált kritizálnál ezen az oldalon. 🙂 Sok más dologgal kapcsolatban viszont maximálisan egyetértek!! Bár a májam örül, ha kedves visszajelzést kapok egy versemmel kapcsolatban, mégis annak örülök legjobban, ha esetleg meg is magyaráz egy-két dolgot benne, miért tetszett neki, kiemel ezt-azt, vagy még inkább annak, ha hibákat fedez fel és tanáccsal lát el!!! Akkor legalább örülök annak, hogy nemcsak átfutotta a verset septiben, hanem meg is rágta a szavakat és esetleg értette is. Másrészt jobban örülök annak, ha verstani, stilisztikai témában kapok visszajelzést, és nem kifejezetten csak a tartalommal kapcsolatban. Hiszen már szinte mindent megírtak, csak épp nem mindegy, mennyire egyedi eszközökkel.
Folyt.
Ami pedig az én konkrét vélemény-nyilvánításomat illeti: ha nagyon tetszik egy mű és meg tudom indokolni, miért tartom zseniálisnak, akkor meg is indoklom. Ha nagyon jó a mű, de egy-két hiba van benne, akkor röviden jellemzem, hogy tetszett és inkább a hibákat emelem ki. Annak ellenére, hogy ezeket az apróságokat leszámítva nagyon is tetszett. Ha valami viszont nagyon nem tetszett, őszintén, de nem bántóan tudtára adom. Építő jelleggel! Nem kell műértőknek, szakembereknek lennünk, mi a jó, mi tetszik és mi nem. Ha így lenne, csak koszorús költők olvasnák egymás verseit. Pláne, hogy naponta olvasunk verseket, egy idő után tudjuk, melyek azok, amelyek kiemelkednek a többi közül.
Folyt.
Véleményt általában azokhoz a versekhez nem írok, amelyekben ha vannak is apró hibák, de nem sok, viszont nem keltik fel az érdeklődésemet és csak érzelgős, csöpögős vallomások, nincs bennük semmi egyedi gondolat, vagy épp egyedi szóhasználat. Lehet attól tökéletes a ritmus vagy a rímképlet, pl. attól még, hogy valami szonett formában lett elénk tálalva, attól még nem biztos, hogy egy zseniális műalkotás.
Miért nem akarjátok elfogadni, hogy ez egy szatíra? Ha Karinthy neve állna alatta, az elég lenne? Teljesen meg vagyok döbbenve. Tényleg itt tartunk? Annyira rosszul írtam meg, hogy nem érződik, az „író” öniróniája, hogy kizárólag magát gúnyolja ki avval, hogy amíg dicsérik a művét, addig minden happy, amikor rájön, hogy nem az ő művét elemzik, dicsérik, akkor vált.
Szó nincs itt a kritika módjáról. Egy torzult emberi tulajdonság elé raktam egy görbe tükröt. És ezt a torzult önértékelést én vállaltam magamra.
Bocsánat, de nincs szavam azokhoz, akik ennyit sem értenek belőle.
Ez a szatíra már átcsapott groteszkbe.
Az szatíra szerintem finomabb, árnyaltabb és vicces. Bocs, de én ezt konkrét oldaljellemzésként értelmeztem. Persze felfedeztem én azokat az elemeket, amik azzá teszik. Az író reagálása pedig szerintem folymatosan összefügg a kommentekkel. Ha olyan környezetben van valaki, ahol "megkapja a magáét", akkor ő maga is megváltozik. (Vagy rögtön odébbáll. :D)
S ha már személyes dolgok is felszínre törtek belőled. Igenis feléd néztem. Olvaslak. Ám az elismerés részemről mégis elmarad? Miért? Egyszerű a magyarázat: amíg a hozzászólásaidban nem a segítő szándékot látom (mert ugye másoknál azt is elolvasom, mit is írsz nekik) addig nem látom értelmét, hogy kinyilvánítsam tiszteletem az írásaid iránt. Nálam így működik egy közösségben zajló élet. S ahhoz, hogy Te is jól érezd magad, a tudásaiadból fakadó tanácsaidat ne az önös érdekeid és sérelmeid megnyilvánulásival vegyítsd!!!
Ha nem is műértő, de baráti tanácsomat vedd észre! ..,, saját tányérjába nem gubbaszt a kutya…
S lám, nem lesz oly sötét a Napvilág, hogy szatírát írj róla.. mert ugye a szatíra egyfajta gúny is
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
Kedves Antonius! Ez a szatíra olyan vitriolosra sikerült, hogy a komikus-ironikus ábrázolást észre sem veszi az olvasó. Ezt mutatja, hogy többen úgy érzik ez egy cikk, ami a valós véleményedet mutatja meg az oldalról, az alkotókról, a hozzászólásokról.
Ez a szatíra azért olyan maró, mert – mint minden ilyen – az igazság elemeit hordozza, de az alantasság kategóriájába tartozó, negatív jelenségek bírálata a gúny eszközeivel csak akkor elfogadható és mulatságos, ha tiszteletben tartja mások személyi /alkotói / méltóságát, nem megalázó.
Írásodról, és annak fogadtatásáról az '56-os forradalom előtti idők legnépszerűbb cikke, a "Miért nem szeretem?" című vitriolos írás jut az eszembe, amelyben a kommunista ellenzék egyik jeles tagja, az addig főként drámaíróként ismert Háy Gyula a begyöpösödött funkcionáriusokat, a ”Kucsera elvtársakat” tette nevetség tárgyává. E tettét az érintettek soha nem bocsátották meg neki.
Rád támadtam.Már bánom.Értelmetlen volt.Mindennek oka van.Legyen, szatíra, görbetükör.Nekem mindegy.Minden ember más, ez így jó szerintem.Nem haragszom rád.
Nem ismerlek. Volt hogy egy csillagot kaptam beismertem,nem vers hanem semmi.Igaza van.Levettem a verset, de Ő legalább kíméletes volt.Csak finoman adagold a dolgokat.Annyi kegyetlenség van az életben. Van akinek kevés az öröme, legalább írjon amit akar. Ez az én véleményem.Engem nem érdekelnek a csillagok, ami tetszik elolvasom, leírom miért, ami dühít, mint most az írásod arra válaszolok. Eddig még semmi nem akasztott ki ennyire, mint ez az írás.Én ilyen vagyok. Elfogadom mások tanácsát, ha jónak találom.Nem kell egymásra sárt dobálni. Ez az én véleményem.Részemről téma lezárva.
Üdv:Ági
Én azt hiszem, már csak azért is jól sikerült ez a szatíra, mert elhittük. Naná hogy van valós alapja, de mindenképpen eltúlzott, már csak a műfaj miatt is, éppúgy, mint egy karikatúra. Másképpen nem is lehet szatírát írni. Azt mondják, a görbe tükör mindig felszínre hozza a valóságnak azon részét, melyet nem veszünk észre, pedig létezik.
Bizony ez igaz lehet. Persze, én nem a szakértő vagyok. :)))
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Hölgyeim! Uraim!
Ilyen fokú hozzá- és meg nem értés láttán, aki úgy van összerakva, mint én, egyet tehet: elköszön.
Ég Veletek. antonius
Azt hiszem, tarthatom magam a szatíra egyik szakértőjének. Ezt itt már többen is jelezték. A fenti írással kapcsolatban nekem csupán egyetlen problémám adódott, hogy meg van említve az irodalmi portál neve. De mi van akkor, ha ez a szó a hétköznapi jelentéssel bíró szó? Napvilágot látott egy szatíra. Kicsit csípős, kicsit mar, de a miénk. A szatíra dolga, hogy megmarja az embert. Mint a mérges kígyó. Jó hírem van. Van ellenszere. Egy másik kígyómarás. Egy másik szatíra. És ez nem egyenlő a sárdobálással.
Nekem tetszik ez a szatíra. Emlékeztet arra, hogy emberek vagyunk. Alkotó emberek. És egy saját szlogennel zárnám a hozzászólásomat, ami a humorral kapcsolatos.
( Idézni, szigorúan csak a "nagyoktól" :)))
Nem azzal van a baj, aki elsüt egy poént, hanem azzal, aki félreérti.
Azt hiszem, tarthatom magam a szatíra egyik szakértőjének. Ezt itt már többen is jelezték. A fenti írással kapcsolatban nekem csupán egyetlen problémám adódott, hogy meg van említve az irodalmi portál neve. De mi van akkor, ha ez a szó a hétköznapi jelentéssel bíró szó? Napvilágot látott egy szatíra. Kicsit csípős, kicsit mar, de a miénk. A szatíra dolga, hogy megmarja az embert. Mint a mérges kígyó. Jó hírem van. Van ellenszere. Egy másik kígyómarás. Egy másik szatíra. És ez nem egyenlő a sárdobálással.
Nekem tetszik ez a szatíra. Emlékeztet arra, hogy emberek vagyunk. Alkotó emberek. És egy saját szlogennel zárnám a hozzászólásomat, ami a humorral kapcsolatos.
( Idézni, szigorúan csak a "nagyoktól :)))
"Nem azzal van a baj, aki elsüt egy poént, hanem azzal, aki félreérti."
Azt hiszem, tarthatom magam a szatíra egyik szakértőjének. Ezt itt már többen is jelezték. A fenti írással kapcsolatban nekem csupán egyetlen problémám adódott, hogy meg van említve az irodalmi portál neve. De mi van akkor, ha ez a szó a hétköznapi jelentéssel bíró szó? Napvilágot látott egy szatíra. Kicsit csípős, kicsit mar, de a miénk. A szatíra dolga, hogy megmarja az embert. Mint a mérges kígyó. Jó hírem van. Van ellenszere. Egy másik kígyómarás. Egy másik szatíra. És ez nem egyenlő a sárdobálással.
Nekem tetszik ez a szatíra. Emlékeztet arra, hogy emberek vagyunk. Alkotó emberek. És egy saját szlogennel zárnám a hozzászólásomat, ami a humorral kapcsolatos.
( Idézni, szigorúan csak a "nagyoktól" :)))
"Nem azzal van a baj, aki elsüt egy poént, hanem azzal, aki félreérti."
Nem vagyok műértő, de ez tetszett. Érezhető benne az irónia, szerintem abszolút a szatíra kategóriájába tartozik. Az meg különösen elgondolkoztat, hogy ennyire különböző hozzászólásokat generált a mű.
Gratulálok, jó volt!
Azt hiszem, Antonius "kicsit" félreértett, én csupán amiatt aggályoskodtam, hogy a Napvilágot, mint az oldal nevét beleszőtted az írásba. A szereplők már-már teljes jellemüket ábrázoló nevei nagyon ötletesek, jók, úgy a szatíra, gúny műfajába könnyedén beleillik. Csak ez a "Napvilág"…
Egyébként jómagam is megmosolyogtam, mindkét jellemet, a "dícsérőt" és a "darabokraszedlek" tipust is. :)) Az más kérdés, hogy nem "politikusokról" írtál "nempolitikusoknak", hanem "amatőr alkotókról" "amatőr alkotóknak", s ezért esetleg egyesek magukra veszik, na de hát akinek nem inge… :)))
Kedves Antonius!
Nem akarom hogy elmenj.Nem vagyok műértő.Iszonyú bűntudatom van.
Nem értettelek meg.Jó szatíra.Úgy érzem beletapostam a lelkedbe.
Saját szabályom ellen vétkeztem.Csak nézem a sok mocskot amit neked írtam.
Emberhez nem méltóan viselkedtem. Megérdemelném, hogy bosszút állj rajtam.
Soha nem tudnám megbocsátani magamnak ha elmennél.Elfelejtettem, hogy érző ember vagy.Hülyeségem határtalan volt.Nem vettem magamra.Megérdemelnék két nagy pofont.
Üdv:Ági
Véleményem a következő. Minden gondolat mögött megbújik a valóság. Ez természetes. A tálalás, ami a fontos. Itt ebben az esetben, voltak előzmények, még ha némelykor rejtve is. Szabadon írunk, ki így, ki úgy. Tiszteljük egymást, hiszen ez alapból fontos. Úgy a kritika, úgy a vélemény nyilvánítás terén. Jól írsz, remek alkotásokat olvasok Tőled. Ki merem jelenteni. Tudsz! Ez nem jelen hóbort, ez tény. Ez jött mint egy bomba, ez az írás. Berobbant, aztán egy picit zúzott, Nálad is, Nálunk is. Ez van. Visszacsinálni nem lehet, de miért is kellene? További jó alkotást kívánok Neked.
Kedves Antonius!
Én most az Írásokat ajánljuk alapján figyeltem föl eme írásodra. Elolvastam. Aztán végigolvastam a leadott véleményeket is. Azt nem értem, miért értettek félre?, hiszen a szatírába belefér az, amiket leírtál. Egyébként: ismernek, hogy nagyon is szókimondó vagy. Nem egyedül, többen hasonlóan bánnak a pennájukkal! Azonban az írásodra leadott vélemények hasonlóan erősek.
Ezért a mérkőzés legyen:0 : 0,
azaz egyik fél se győzzön, hanem az egyenlő jogok győzzenek. Legyen mos, SZENT A BÉKE!
Vedd úgy, kérlek, mint egy nagynénitől, hogy Te is erős voltál néha, ezért most békésen viseld el, ha a kritikák erősek voltak Veled szemben, néhol bántóak (mert ez is tény)!
Fogjatok kezet gondolatban, s ne haragudjatok egymásra.
Írjál a jövőben is olyan szép verseket, és jó novellákat, s egyéb alkotásokat, mint eddig.
Eszedbe ne jusson ezért itthagyni a Napvilágot!!!
Üdvözlettel: Kata
műértő, :DDD. szóval nem igazi értő, csak mű.
Kedves Antonius!
Nagyon is találó görbetükröt állítasz elénk. Az elbeszélő személyén keresztül, akit egyes szám első személyben jelöltél meg, mindnyájan magunkra ismerhetünk. Amíg azt hisszük, rólunk van szó, csodálatosnak látjuk, de mihelyt kiderül, hogy a másé az alkotás, már nem is olyan szép. Szerintem itt egy általános emberi tulajdonságot ábrázoltál a megfelelő humorral, ami az alábbi közmondásban is megnyilvánul: a másik szemében a szálkát, míg a sajátjában a gerendát sem… Mint szatíra kiválóan megállja a helyét.
Szeretettel: Eszti
Kissé megkésve bár….de, mégis. Az itt tömörülő „alkotók” (nekem már ez a megnevezés is, túl komoly volt) egyetlen egy dologban azonosak, az irodalom szeretetében. Egyébként, egyenként egész más habitusúak. Mondhatjuk, hogy a Napvilág, a Való Világ egy szelete, az irodalomkedvelőké, de ezen belül másként írunk, másként értelmezünk, és másként értékelünk. Nem ért mindenki mindenkit, de ahogy mondani szokták, jórészt mindenre van „kereslet”, mindenki megtalálhatja a neki tetsző írásokat. Ezek után, vagy csak visszajelez néhány szóval, vagy csillagot is ad, elemez, ha épp azt gondolja, hogy ezt kell tennie, vagy csak olvas, esetleg felhívja a hibákra a figyelmet, ha úgy érzi, hogy érdemes. Hiába szeretnénk „ráerőltetni” másokra a saját habitusunkat az sosem fog sikerülni, de nincs is rá szükség. Pont ettől színes a dolog.
antonius, azt ne várd, hogy egy közösségen belül mindenki meg fog érteni, mert nem fog és igazából nem is ez a lényeges, hanem az, hogy sokan olvasnak és sokan meg is értenek. Azoknak írj! A több száz olvasódnak, hisz ez az író dolga.
Az írásod jó. Egy felfújt lufizseni tévelygése. Amellett, hogy szórakoztatott kicsit meg is sajnáltam.
Azt írja: "hozzászólás minimum 10 karakter"
Én csak ennyit szerettem volna:
🙂
Köszönöm a figyelmet. a
Nem vagyok műértő, nem is vagyok notórius kommentelő, de azért olvasgatok. Ez az írás helyettem is szólt, mert én egy gyáva nyúl vagyok. Mikor idejöttem, reménykedtem, vártam is, hogy építő kritikát kapok. Az elején kaptam is egy keveset, aminek nagyon örültem. Az egómnak lehet, hogy jót tesz a nyálas dicséret, de a hibáimat nem veszem észre magam, mert nem mindig látja azt meg az ember, amikor ír. Nekem írhatsz kemény kritikát, meg fogom köszönni. Jega
Kedves Jega!
Én sem vagyok. De igényes irodalmat olvasgatva, az évek folyamán kialakul az emberben valamiféle rezonancia, ami csalhatatlan jelzéseket adhat: Állj meg vándor és olvass újra, mert csemegére akadtál.
Sajnos a jelzés gyakran elmarad, mert nem egyszer, csak szavak tömegével találkozol, s hiába van pl. a fájdalom szó negyvennyolcszor leírva, nem érzed, nem vág, nem kavar föl, nem súlyt le rád, mert valami hiányzik. Valami, amit sok kifejezéssel, leginkább a tehetség szóval szoktunk megjelölni, s ha nagy ritkán belebotlunk, legtöbbször kézen fogva látjuk az alázattal.
Ne haragudj -de talán nem haragszol- ezen nagyon kellett nevetnem.
Sőt, tükröt tartottál, néhol elém is.
Gyarló az ember, na.
Dehogy haragszom.
Igen, azok vagyunk mindannyian. Szórás, csak a mértékben van. Legszebb jelzőinket szürke kavicsokon elkoptatjuk, s vagyunk a bajban, ha nagy-ritkán gyémántra bukkanunk, mert mattá vált, hiteltelenné lúgozódott minden szavunk.
Kit érdekel, hogy a sóderhalomban így észrevétlen marad az érték, a lényeg az, hogy a sikeréhes kis egónk kielégüljön, érzékeny pici lelkünk sértetlen maradjon a hazugságok pihe-puha párnácskái között. Minél inkább lúzerek vagyunk az élet egyéb szektoraiban, a siker, itt, annál inkább jár nekünk.
Kösz, hogy voltál. a