A telihold különlegesen nagynak tűnt ezen az estén. A szőke lány sokáig le sem vette róla a szemét. Szomorú volt és látszott, erősen gondolkodott.
Pillantása az asztal felé fordult. Figyelte a félig töltött boros poharat, a bepárásodott borosüveget és a mécsest, mely lángja szinte vigyázban állt. Rezzenéstelenül árasztotta békés fényét.
A lány szájához emelte hosszú, vékony cigarettáját, beleszívott, amire válaszul narancsosan felizzott a nikotinrudacska vége.
– Akkor most elvesztettél egy barátot? – szegezte a kérdést a fiúnak,miközben tekintetével a fiú pillantását kereste.
A fiú elgondolkodott. Letette borospoharát az asztalra és a lány szemébe nézett. Kicsit megijesztette a lány kétségbeesett tekintete. Szinte súgta a választ:
– Nem, légy nyugodt. Nem veszítettem el egyetlen barátot sem, csak most kiderült, kik az igazi barátaim. De amíg Te velem vagy, semmi ilyesmi nem szomorít el.
A lány felállt, átsétált az asztal másik végére. Befészkelte magát a fiú ölébe, megcsókolta, majd vállára fektette a fejét.
A távolban vidáman csicseregni kezdett egy madár. Dala talán a Holdig szállt.
2 hozzászólás
Hát, itt is van helyesírási hiba. Olvassad el, – többször, mielőtt feltöltöd.
Szia!
Nem is tudom… Számomra nem érte el írásod azt a hatást, amit szerettem volna kapni.
Üresnek érzem. Olyan, mintha valamit nagyon ki szerettél volna fejezni, és úgy trafáltál bele, hogy nincs mibe belekapaszkodni az olvasónak. Nem ad élményt. Lehetne sokkal kifejezőbb, ha kifejted. Szánjál rá időt. 🙂
Selanne