Borzasztó

Meséljek valamit? Valamit, ami talán igaz is lehet? Igen? Oké.
Hogy is kezdjem. Egyszer volt, hol nem volt… Nem! Így nem lehet kezdeni egy történetet. Illetve lehet, csak nem ezt a történetet. Lássuk. Történt egyszer… Ez sem a megfelelő kezdet. Azt hiszem, úgy kell elkezdenem, hogy képzeld el.
Képzeld el. Képzeld el, hogy delfin vagy. A tengerben élsz. Nincs semmi dolgod, csak úszkálsz, eszel, csipogsz, és kis delfineket csinálsz. Na és persze megpróbálsz életben maradni a végtelen kékségben. Intelligens vagy. Intelligensebb, mint az ember. Mint bármelyik másik élőlény. Egyetlen rövid csippanással több információt küldesz, mint ha húsz percen keresztül egyfolytában beszélnél. Nincs szükséged gépekre, nincs szükséged ruhákra. Vagy pénzre, vagy bármi másra, ami egy embernek az életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges. Mivel az információ adás-vétel hihetetlenül gyors, nem úgy, mint az embereknél, ahol több órán át beszélsz arról, ki vagy, miért vagy itt, mik a szándékaid, hova tartasz, ezért az időd többi részében azt csinálsz, amihez csak kedved van. Az emberek több mint a fél életüket ilyen információcserére áldozzák. Te csak csiripelsz kettőt, csipogsz hármat, és máris ismerik az egész életed. Utána csak úszkálsz, játszol, kiugrálsz a vízből ha jól érzed magad, eszel ha éhes vagy, szexelsz ha akarsz és van hozzá megfelelő társ. Semmire nincs gondod. Nem kell azon töprengened, hogy mit vegyél fel a holnapi buliba, hogy hol fogsz dolgozni, miből fogsz megélni, hogy a kormány miért ilyen rosszul irányítja az országot. Egyszerűen csak teszed amit tenned kell. Egyszerűen fantasztikus delfinnek lenni. Nemcsak a tengerben, de mintha a boldogságban is úsznál.
De ha ennyire jó delfinnek lenni, miért van, hogy több társad kiúszik a partra, hogy meghaljon? Miért követnek el öngyilkosságot, mint az emberek? Ráadásul csoportosan? Gondolkoztál már ezen?
Az emberek általában azért követik el, mert vagy elegük lesz a megaláztatásból, vagy úgy vélik, kilátástalan a helyzetük, vagy félnek. Azt szokták mondani az olyan emberekre, akik eldobják maguktól az életet, hogy gyávák. Hogy megfutamodnak. Hogy gyengék. Igazuk van?
A világ vallásai elítélik az öngyilkosságnak még csak a gondolatát is. Mégis vannak olyan vallási csoportok (szekták), ahol meggyőzik a híveket (már akit be tudnak csábítani magukhoz), hogy egyszerre igyák ki a méreggel teli poharat, mondván, hogy Isten már várja őket. Vannak olyanok, aki beindítják a testükön viselt robbanószerkezetet egy gyerekekkel teli busz mellett egy isten nevében. A keresztény hitben az öngyilkos a pokolra jut. A Japánoknál azt tartják, ha egy ember önmagát pusztítja el, a lelke minden nap átéli az utolsó napot minden fájdalmával együtt. Megéri?
Ha delfinként élnél nem ilyen indokok miatt vetnél véget az életednek több társaddal egyetemben. Egy egyszerű indok miatt. Amiatt, hogy eleged lett az emberek ön- és környezetpusztító magatartásából. Megpróbálod felhívni a figyelmet a természet törékenységére. Hogy az ember, „a teremtés koronája” vigyázzon a bolygóra, amin él. Mert nincs másik. Itt kell élni.
Az emberiség fiatal. Néhány ezer éve van csak itt, mint tudatos lény. Fiatal és buta. Tönkreteszi a helyet, ahol letelepedett és végül is csak meg van tűrve. Hiszen az ember csak egy faj a Földön lévő több ezer között.
A világban minden a tökéletes harmóniára törekszik. A Föld is. Gömbölyű, mert ez a világmindenségben a legegyszerűbb (de egyben a legbonyolultabb) mértani alakzat. Ha fogsz egy darab gyurmát, a legegyszerűbben egy gömböt készítesz belőle. De nem tudsz tökéletes gömböt alkotni. Az esőcseppek is gömbölyűek. Így a legkisebb a légellenállása mikor zuhan a talaj felé. Amekkora erővel nyomja a kő a földet, a föld ugyanakkora erővel nyomja a követ. Egy szem cseresznye abba az irányba növekszik, amerre tud. A szár felé nem tud, de minden más irányba igen. Ezért gömbölyű.
Egyensúly. Harmónia. Tökéletesség.
De amint a cseresznyét is, ha megtámadja egy baktérium, elpusztul. Ez vár a Földre is, ha az ember nem tud harmóniában élni azzal a hellyel, ami végül is kiszolgálja.
Erre akarod felhívni a figyelmet. Ezért úszol ki a partra hogy meghalj. Vegye észre végre az emberiség, hogy ez nem mehet tovább. De az ember buta. Nem érti meg a jeleket, amit te és társaid az életetek árán akartok eljuttatni nem elég fejlett agyához.
Megérti egyszer? Vajon megérti, hogy nem kellene elpusztítani mindent, amit nem ért? Mert az ember nem érti a tökéletességet. Az egyensúlyt. Nem képes harmóniában élni a természettel, amit egyébként nem is neki köszönhetsz.
Amit az embernek köszönhetsz, az az egyre szennyezettebb levegő, az egyre mocskosabb tengerek, háborúk, betegségek, félelem.
Meg kellene értenie. Ha már kapott egy lehetőséget az életre. A fejlődésre. A boldogságra. A harmóniára, hogy együtt élhessen a többi élőlénnyel békességben, ne tegye tönkre a helyet, ahol mindez adott. Vigyázzon a Földre, az egyensúlyra, a lehetőségre.
Mert nincs másik.