Dem gyorsan tanult, bár igen nehéz volt ez neki. Mikor bátyjának, Napóleonnak volt ideje, együtt játszottak, s az idősebbik észre vette, hogy öccse egyáltalán nem gyenge, meghaladja az ő erejét. Ezért játék közben olykor igazi küzdelem alakult ki, s ha tudta volna Napóleon, hogy ez Demnek segít felkészülni, játszani se játszott volna tovább. A kisfarkas folyton idegesítette bátyját, de fogalma se volt, hogy ez miért van így. Egyre nőttek, s mikor középkorban voltak, Napóleon rátámadt Demre. A kisebbik nem akarta bántani fivérét, de olykor ösztönből ő is harapott. Végül a fiatal hátrált meg, és elfutott. Bátyja utánna. Lehet, hogy egy megérzés vezette oda Demet, vagy talán csak a sors keze volt benne, hogy éppen arra futott, amerre Deon volt. S Deon most nem volt egyedül. Kryptoval állt szemben, s két falka vette őket körül. A két kölyök rémülten hagyták abba a harcot, s próbáltak elnézni a farkasok alatt, mellett, hogy láthassák apjuk küzdelmét. Krypto és Deon véresen állt, s majdnem összeestek. De egyiküknek mégis győznie kellett. A vége fele járt a küzdelem. A kis Demben újra valami megszólalt, s arra ösztönözte, hogy keressen valami biztos helyet. Napóleon is utánna ment. Míg így hátráltak a küzdelemnek vége lett, s látták, ahogy Deon fekszik, s Krypto utolsó erejét is összeszedve elharapja a torkát apjuknak. A két falka vonyításba kezd. A két kiskölyök tudta, hogy azért, mert új vezetőjük van és nem azért, mert egy bölcs vezér meghalt. Mikor a győztes élén tovább indult az egyesült falka, Dem és Napóleon apjukhoz mentek. Nem értették, miért nem falták fel a farkasok, hiszen ez mindig szokás volt, hiszen ez törvény volt.
Haza kellett menniük, mert sötétedett. Úgy érezték soha többé nem fognak játszani. Most Napóleonnak itt lett volna az alkalom, hogy megölje öccsét, de akármilyen utálatos is volt, nem tudta megtenni, mert azért ő is szerette apját. Mikor hazaértek, barlangjuk üres volt. Senki se volt otthol, s különleges lábnyomok és szagok terjedtek. Érezték, hogy ellenség szaga ez. Dem viszont egy kicsit különlegesnek érezte. De mikor látta a vért, ami valószínűleg anyjáé volt, undorodott ettől a különleges szagtól. Ez bizony az ember szaga volt, aki felforgatta és megölte családjjukat. Egy életre megjegyezték ezt a szagot, s nem szerettek volna soha többet vele találkozni. Napóleon úgy találta, hogy nem biztonságos ez a barlang többé, s elindult öccsével. Most egyáltalán nem zavarta, örült is neki inkább, mert félt. Dem is félt, s nem szeretett volna egyedül lenni. Mindketten tanultak voltak, Deon épp ezt tervezte, hogy mikor Napóleon az utolsó leckét is megtanulja, megküzd Kryptoval. A két kölyök már tudott vadászni. De a sötét erdőben, mindketten teljesen védtelenek, s ezt ők is érzik, s félnek, mert ha Krypto megtalálja őket, megöli mindkettőt, mert biztosan félti helyét Deon örököseítől….
4 hozzászólás
Szia! A történet és az elgondolás maga nem rossz, sőt! Tetszik! De akad itt egy pár fogalmazási hiba, kicsit sokszor találkoztam a "volt" szóval: "Egyre nőttek, s mikor középkorban voltak.." – szerintem itt írhattad volna másképp, talán így: "Egyre nőttek, s mikor középkorba értek", de csak egy ötlet :).
A másik dolog lehet, hogy csak az én véleményem, de szerintem felturbózhatnád a storyt párbeszédekkel, amennyiben hosszabb történetről van szó. Ne csak mesélj, hagyd élni a szereplőidet is 🙂 De ennek ellénre jó lesz! 🙂
üdv.: Doreen
Köszönöm az ötletet! A párbeszéddel egyet is értek, s úgy terveztem, hogy párbeszédes történetet írok, de végül olvastam egy olyan könyvet, ahol az író nem írt pár beszédet és ez a könyv igencsak tetszett! Igaz, Fekete István könyveiben rengeteg párbeszéd van, s ő nagyon is ismert…
Szia, láttam, hogy jött a hsz-re válasz, de sajnos nem tudom megnézni, mivel nincs engedélyezve 🙂
:DDD
Itt az írásod alatt kinek válaszoltál? Hiszen a hozzászólásokat csak te tudod elolvasni! Vagy magaddal beszélgetsz? A véleményezéseket senki más nem láthatja!
:DDD