Dordinkának a nővére nevezte el, Csuti. Hát persze, hogy nem Dordinkának hívták őt, és a nővére neve sem Csuti volt. Ilyen nevek nincsenek is. Ezek a titkos neveik voltak, ők adták egymásnak, és csak akkor szólították ezeken a neveken egymást, ha senki más nem hallotta.
A titkos nevek már csak ilyenek, titkosak.
Csuti már iskolás volt, harmadik osztályba járt. Az iskolában Julinak hívták, a szülei és a barátai is így szólították. Senki nem tudta az ő titkos nevét, csak a kishúga. Dordinka meg éppen tavaly ősszel ment oviba, kiscsoportos volt. Mindenki azt hitte róla, hogy Ildikónak hívják, csak a nővére tudta, hogy az ő igazi neve Dordinka.
Dordinka és Csuti remek játékokat játszottak. Csupa olyasmit, amit a felnőttek nem helyeseltek volna, ha látják. Pedig nem rosszalkodtak igazán. Nem törtek össze semmit, nem bántottak senkit, és semmit, még egymást sem. Most, hogy újra mesélek róluk, hiszen megígértem, elmondom egy másik titkos játékukat is, de ne mondjátok el senkinek. Itt van például a csere játék.
Amikor csere játékot játszottak, elcserélték magukat. Dordinka játszásiból Csuti volt, Csuti pedig játszásiból Dordinka. Csuti nem annyira szerette ezt a titkos játékot, de Dordinka imádta. A csere játéknál felvehette Csuti kedvenc ruháit, amik nagyon nagyok voltak neki, és nagyon mókásan festett bennük, de roppant büszkén viselte őket. Ő volt a nagylány, most ő parancsolgatott Csutinak, és ő viselt rá gondot. Csuti a csere játéknál alig talált magának Dordinka ruhái között valamit, amit fel tudott venni, hogy igazi Dordinka legyen. Ráadásul csak térdelve járhatott, hogy összemenjen kicsire, de még így is be kellett görbítenie a hátát, hogy kisebb legyen, mint a húga. Ez még kényelmetlenebb volt neki, mint Dordinka apró ruháit viselni. A legkényelmetlenebb azonban nem is a ruha, vagy a piciség volt, hanem az, hogy Dordinka ilyenkor eljátszotta, hogyan viselkedik ő, ami sokszor nem volt valami hízelgő Csutinak. A kishúga az ő ruháiban odaült az ő íróasztalához, maga elé tette valamelyik iskolai füzetét, vagy könyvét, és úgy tett, mintha tanulna. Közben folyton rászólt: Dordinka maradj csendben! Nem látod, hogy tanulok! Dordinka mit mondtam az előbb! Ne nyaggass már, mert nem játszom veled! Csuti pedig Dordinkát utánozta: Naaa, meeeddig tanuuulsz méééég… nyafogta. Aztán odamászott térden Dordinka mellé, és ráncigálni kezdte a ruháját: Megmoondalak, hogy leejtetted a vasalót, amikor játékból anyu voltál, ha nem játszool velem! Aztán csipkedni kezdte Dordinka lábát, és tovább nyafogott: Úúgy uunaatkozom! Dordinka meg ráripakodott, mintha Csuti lenne: Hagyj már békén, mert kapsz egy nyaklevest! Aztán nevetett egyet. Ez nem volt benne a játékban, mert Csuti ilyenkor nem szokott nevetni, de olyan mulatságos volt az a szó, hogy nyakleves. Csuti térden bemászott a sarokba, és onnan nyújtogatta a nyelvét Dordinkára. Aztán mind a két kezén széttárta az ujjait, a hüvelyk ujjait a feje két oldalán a halántékára illesztette, és integetni kezdett a kezeivel. Szamárfület mutatott. Dordinka meg azt mondta: Látom ám, mit mutogatsz! Pedig háttal volt neki. Csuti akkor énekelgetni kezdett, előbb csak magában, aztán egyre hangosabban: Cirmos cica haj! Hová lett a vaj? Ott látom a bajuszodon, most lesz neked, jaj! A végén már jó hangosan énekelte. Dordinka ráripakodott: Neked lesz mindjárt jaj, ha nem hallgatsz el! Azzal hozzávágta a papucsát. Erre Csuti játszásiból sírni kezdett: Brühühühü, brühühü. Közben pedig, azt hajtogatta: Megmondalak! Megmondalak! Brühühühü! Dordinka erre ott hagyta a tanulást, lemászott a székről, odament Csutihoz, felvette a papucsát, és jól meghúzta Csuti haját: Hallgatsz el rögtön, bőgőmasina! – kiabálta. Csuti erre azt mondta: Hülye! Dordinka rávágta: Pisis! Csuti gyorsan azt mondta: Kakis majom! Dordinka erre összeszorította a száját, összeráncolta az orrát, mint Csuti szokta, amikor mérges, és visszavágott: Te vagy a kakis! Csuti rávágta: Lehúzlak a vécében! Erre Dordinka nevetni kezdett: Ilyet nem is szoktam mondani! Na gyere, menjünk játszani! Aztán játszani kezdtek, de most Dordinka mondta meg, hogy mit játszanak. Ő parancsolgatott Csutinak, mit csináljon, hogy csinálja. Aztán azt játszották, hogy este lett, és Csutinak be kellett másznia Dordinka kiságyába. Még előtte ráterítette a kiságy végére azt a pokrócot, amit anyu szokott este ráteríteni, mert Dordinka félt a sötétben a játékoktól, tárgyaktól, és így letakarva nem látta őket. Dordinka meg odafeküdt Csuti heverőjére. Csuti suttogni kezdett a kiságyban: Alszol már Csuti? Alszol már? Dordinka meg visszasuttogott: Még nem. Mesélj valamit! – kérte a kiságyban Csuti. Erre Dordinka azt mondta: Na jó, ha megígéred, hogy holnap csendben leszel, amíg megírom a leckémet. Megígérem! – suttogta a kiságyban Csuti. Erre Dordinka bedugta a takaró alá a kezét, és simogatni kezdte Csuti haját, ahogyan esténként őt szokta altatni a nővére. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cica… – kezdte a mesét mondani Dordinka. Hiszen Csuti is mindig olyan meséket mondott neki este a sötétben, amiket ő talált ki. Nem volt semmi baj, ha már nem jutott Dordinka eszébe a mese folytatása, akkor azt játszották, hogy Csuti elaludt a kiságyban. Hát ilyen titkos dolgokat játszottak ők. Ha majd újra mesélek róluk, talán elmondok egy másik titkos játékukat is.
Dordinka nagyon szerette a csokoládét, de csak ritkán kapott csokit. Anyunak az volt a véleménye, hogy nem kell Dordinkát csokival tömni. Pedig szó sem volt semmiféle tömésről, sőt még a csoki mikulását, vagy a csoki nyusziját is addig tartogatta, amíg anyu elhasználta valamilyen sütihez. Nem azért tartogatta Dordinka a csokikat, mert nem szerette, éppen ellenkezőleg, nagyon is szerette. Azért tartogatta, hogy mindig legyen csokija, ha enni akar. Anyu szerint a csokikat nem kell Dordinkának tartogatni, sőt enni sem kell, mert nem lesz csinos, ha megnő. Dordinka még őrizte a kisbabás dundiságának a nyomait. Kerek arcocskája, pufók kezecskéi, kisbabás pocakja anyu szerint később már nem lesz aranyos, ezért nem kell csokit, cukrot enni. Dordinka is olyan volt, mint bármelyik kisgyerek, amit nem lehetett, az volt a legvonzóbb a számára. Mindig csokiért nyafogott. Csuti is tudta ezt, és amikor anyu nem látta, nagy titokban adott a kishúgának csokit. Néha azért, hogy ne nyafogjon, néha azért, hogy csendben legyen, néha azért, hogy szót fogadjon, néha meg csak úgy, szeretetből. A zsebpénzén kicsi csokikat vett a boltban, kis kocka csokikat, kicsi csoki szívet, kis csoki katicát, kis csoki golyót. Amikor délután Dordinkáért ment az oviba, gyakran megörvendeztette őt egy picike csokival. Csuti szerint a csokitól semmi baja nem lesz Dordinkának, majd megnő mire iskolába megy, és elmúlik a dundisága. Persze ez nagy titok volt, mert anyu haragudott volna, ha megtudja, hogy megszegik a csoki tilalmat. A csokit, amit Csuti vett, még hazafelé az utcán, vagy a játszótéren megette Dordinka. A csoki papírt bedobták egy utcai szemetesbe. Csuti még a kishúga száját is gondosan megtörölte, és mindig megígértette vele, hogy anyunak nem árulja el, mert akkor nem lesz több csoki evés. Dordinka nem is árulkodott anyunak, a dolog mégis kiderült. Egyik nap Dordinkának az ebédre evett sok cseresznyétől megfájdult a hasa, és nem kellett neki még a csoki sem, az oviból jövet. A kicsi csoki benne maradt Csuti egyik nadrágja zsebében, aki teljesen megfeledkezett róla. Amikor este anyu összeszedte a mosnivalót, Csutinak pont azt a nadrágját találta piszkosnak, amiben a csoki volt. Mielőtt betette a mosógépbe, gondosan átnézte a zsebeket, kivette belőlük a radírt, papír zsebkendőt, hajcsatot, cédulákat, és minden mást, amit a zsebek rejtettek. Így aztán a kicsi csokit is megtalálta Csuti zsebében. Nagyon elcsodálkozott, mert Csuti nem szerette a csokit. A savanyúságokért rajongott. Juli! Gyere csak ide! – hívta a nagyobbik lányát, amikor megtalálta a csokit. Csuti nyomában megjelent Dordinka is a fürdőszobában. Kié ez a csoki? – kérdezte anyu. Csuti hallgatott, elvörösödött. Dordinka meg rávágta: Az enyém! Anyu rögtön megértette a dolgot, és megharagudott. Szóval te csokival eteted Ildikót! Titokban csokikat adsz neki! – kiabált rá Csutira. Csak egészen kicsi csokit, és csak néha…- suttogta Csuti. De anyut nem lehetett ilyen könnyen megbékíteni. Nem csak a csoki miatt haragudott, hanem azért is, mert Csuti becsapta. Büntetésből nem mehetsz táncórára két hétig, Juli! A mesét sem nézheted a tévében! – mondta haragosan anyu. Csuti lehorgasztotta a fejét, és bűnbánó arcot vágott. Anyu még sokáig morgolódott, szófogadatlannak meg csalónak nevezte Csutit. Addig szidta, amíg végül sírva fakadt. Dordinka is sírni kezdett. Sajnálta Csutit is, a csokit is. Akkor anyu megenyhült, abbahagyta a szidást, de megígértette Julival, hogy nem ad több csokit Ildikónak. Csuti meg is ígérte, de a kishúga jól látta, hogy közben a háta mögé tett kezén a mutatóujját keresztbe tette a középső ujján, így nem volt érvényes az ígérete. Dordinka megnyugodott, Csuti zsebében ezután is lesznek majd titkos, kicsike csokik.
24 hozzászólás
Ej ezek a lányok, nem sokkal jobbak, mint a fiúk. Csak annyi, hogy cigi helyett csokit dugdosnak! Szeretettel: István
Kedves István!
Csuti és Dordinka még túl kicsik a cigihez! 🙂 Ki tudja mi lesz később…
A nagyobb gyerek magától is hajlamos arra, hogy felelősséget vállaljon a kicsiért, de ha ezt a szülők még ki is használják, akkor bizony sokszor önálló döntéseket is kell hoznia ebben a helyzetben. Innen pedig, már csak egy lépés, hogy a szülők nem mindig örülnek a döntéseinek, ami akár felül is írhatja az ő szabályaikat.
Judit
Kedves Judit!
Ez a meséd is élmény volt! Átérzem, hogy mennyire beleéled magad meseírás közben… Nyilván ugyanúgy, ahogyan én olvasás közben.:) A csere játék is nagyon édes volt, no meg a csokis sztori… Bizony kellenek ilyen apró titkocskák a gyermeki léleknek.
Kezdetben kicsit szokatlan volt a Dordinka és Csuti név… Most már azon töprengek, mi lesz velem nélkülük?… Mindenesetre rám számíthatsz!
Ida
Kedves Ida!
Még három Dordinka mese van a tarsolyomban. Köszönöm, hogy várod őket! 🙂
Szerettem írni ezeket a meséket, olyan jól szórakoztam közben, és valóban meg kellett hozzá keresni a gyermeki énemet. 😀 Ezek szerint sikerült!
Judit
Nagyon édes, "életszagú" történeteket írsz. Tuti elolvasom az összeset.
Szia Szusi!
Örülök, hogy olvasod a két kislányról szóló "valóság meséket"! Várlak a többi mesénél is!
Köszönöm a hozzászólást, és az értékelést. 🙂
Judit
Édesek ezek a testvérek, már magaménak érzem a mesét. Lassan rászokom, mint a legtöbb gyermek a csokira.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Ennél szebbet nem is írhattál volna, minthogy a magadénak érzed a Dordinka meséket. 🙂
Sajnos a mesék többsége a televízión keresztül éri manapság a gyerekeket, és a mesének álcázott rajzfilmek és képregények alapeleme a szereplők egymás elleni harca a legdurvább
eszközökkel /pld.Superman, Pókember, Batman/, ami erőszakra kondicionálja a gyerekeket. Ezektől tele vannak feldolgozatlan agresszióval, és súlyos szorongással. Pedig lehetne másképpen is…
Judit
Kedves Judit !
Talán a véletlen műve, de éppen csokit majszolok:)
Kedvesek ezek a mesék a testvérekről. Saját bátyám jutott eszembe, aki az ágy alatt "spájzolta" a finomabbnál finomabb édességeket.
Jó érzés volt Téged újra olvasni.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Igen, ezekben a mesékben a gyerekek életéből ellesett pillanatok vannak megragadva. A "spájzolás" is ilyen, mert így nagyobb biztonságban érzik magukat. 🙂
Örülök, hogy jó érzés visszarepülni a gyerekkorba, a meséimet olvasva. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Olyan szép ´eljönni´Hozzád!
Sokoldalúságod-ban mindenki megtalálja,ami éppen
érdekli!
´Dordinka meséiben´,mint egy oázisaban,felfrissül a
látogató…megtalálja benne azt az idillt,korától függetlenül,
ami széppé teszi,értelmet ad,annak az örökös megújúlásnak…
amit ´oly sokan óhajtanak…
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Tengerész!
Ezek a mesék nem régi korok poros történetei. Örülök, hogy megírtad, hogy szívesen olvasod őket, mert a lelked felfrissül tőlük. 🙂 Ez remek, és nagyon köszönöm kedves szavaidat.
Judit
…ugye sok folytatás lesz még?!
Szeretettel:sailor
Kedves Tengerész!
Még három Dordinka mese van a tarsolyomban, ennyire számíthatsz. 🙂
Judit
Bizony, a mutatóujjak. 🙂 Gyermekkorunkban tuti ígéretet, csak úgy tettünk, ha kereszteztük őket, no meg az így görbüljek meg is hasonló volt. :))))
Élmény volt ismét az írásod, kedves Judit.
pipacs
Kedves Pipacska!
Ó milyen régen nem hallottam már ezt az "Így görbüljek meg!" mondatot, és nem láttam a hozzátartozó kézmozdulatot sem. Kiment a divatból, akárcsak a fityisz, vagy a szamárfül. Helyette a felfelé tartott középső ujj jött divatba. Mivel az utóbbit már a gyerekek is ismerik, inkább a fityiszről, és a szamárfülről írtam – gondolván, hogy ezek ma már "érdekességek" -. Az ujjak és a hüvelykujj összedörzsölése is kiment a divatból, akárcsak a "barack" a fejre. 🙂
Judit
Annyira jó kis történetek. Mindet olvastam eddig és várom a következőket 🙂
Üdv.: Phoenix
Kedves Phoenix!
Örülök, hogy megírtad, olvasod a Dordinka meséket, és várod a következőket! 🙂
Pár nap múlva felteszem az újabb mesét.
Judit
Tündéri kis mesék ezek, mind…!
A kislányok ezeket szeretik legjobban, amik a mindennapos életből vett kis apró események, mert így teszik helyre magukban az élet sok-sok mozzanatát, viselkedési szabályokat, stb.
Kedves Irén! Minden gyermeknek jót tenne, ha az iskolák és a szülők világosan értésükre adnák, hogy az iskola és a társadalom követelte felnőttesebb élet nem jelenti egyúttal azt is, hogy teljesen fel kell hagyniuk a gyerekes viselkedéssel.
Dordinka és Csuti a titkos játékaikat azért játsszák titokban, mert a környezetük elvárja tőlük, hogy felnőtt módra viselkedjenek, mert ők "már nagyok".
Amikor én kisgyerek voltam – bár nem volt ennyi játékunk, és ruhánk, mint a mostani gyerekeknek – több türelme volt a felnőtteknek /a társadalomnak/ a gyerekekhez. Ha belegondolok, hogy mi mit össze lármáztunk, labdáztunk, fogócskáztunk az udvaron, bújócskáztunk a lépcsőházban, szaladgáltunk a körfolyosókon, azt hiszem ma ez teljesen elképzelhetetlen lenne. A síri csend is alapkövetelmény lett, miközben mindenki fülében valami mesterséges zaj csörömpöl. Judit
Ez nagyon aranyos volt. Igazán közel állnak a szívemhez ezek a történetek.
Anyu nagyon szigorú volt, azért a kis csokiért… 🙂
Nálam a napi egy tábla csoki volt az etalon jó darabig 🙂
Delory
Kedves Delory!
Örülök, hogy a Dordinka mesék közel állnak a szívedhez! 🙂
Nagyon jól látod, hogy anyu túl szigorú a kicsi csoki tekintetében. Van is rá oka, mert nem akarja kiengedni a kezéből az irányítást, hiszen Csuti többet van Dordinkával, mint ő.
Judit
Csak írd Judit, hiszen kedveskéim lettek a lányok!
Szeretettel:Marietta
Az írásaid pedig, minden alkalommal lenyűgöznek.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Most éppen nem Dordinka meséket írok, hanem egy krimit. Így nem vagyok ráhangolva most a meseírásra, de majd talán egyszer…
Ezeket a meséket két éve írtam, akkor nagyon benne voltam a Dordinka mesékbe, most már más történet születik meg éppen a fantáziámban.
Köszönöm, hogy lenyűgözhetlek! 🙂
Judit