Aztán gyorsan nekiálltak az előkészületeknek, a fotelokat a szoba közepéről az ablak alá tették, a dohányzó asztalt és a felcsavart szőnyeget bevitték a kisszobába.
Kimentek a tejboltba kenyeret venni, a henteshez beugrottak zsírért, a zöldségeshez retekért és hagymáért. Végül a Csemege boltban egy üveg Éva vermutot is vettek. Ennyire futotta Jutka összekuporgatott zsebpénzéből.
Otthon a konyhában felszeletelték és megkenték a kenyereket, kidíszítették a zöldségekkel, Mariska segített nekik, ők meg örömükben összepuszilgatták.
Mivel még végtelenül sok idő volt hét óráig, amíg a vendégek jönnek, hajat mostak, és a hajcsavarókon megszárították egymás haját. Egy kis tupírral a fejtetőn megemelve, dús hajkoronát varázsoltak a fejükre, szépen befésülték, majd nem sajnálták a hajlakkot, hogy egyben maradjon a frizurájuk a buli végéig.
Jutka alacsony volt, és vékony, a koránál sokkal fiatalabbnak látszott, Gabika magas volt, és erős testalkatú, így mostanra már szinte eltűnt az öt év korkülönbség a testvérek között, ránézésre. Gabikának minden, ami történt újdonság volt, mert nem viselhette a nővére ruháit máskor, a frizurája is – korához illően – gyerekes szokott lenni, és még soha nem volt kifestve a szeme.
Most azonban Jutka elővette a titkos smink táskáját, amit a biztonság kedvéért mindig Mariskánál tartott, nehogy a nehezen összegyűjtött kincsei Zsuzsa kezébe kerüljenek, és a szemetes kukában végezzék.
A lányok kicsit ügyetlenkedtek a szemhéj tussal, többször le kellett törölni, mire a cicaszemhez szükséges kifelé vastagodó, a belső szemzugnál egészen vékony, tökéletes, hibátlan, fekete vonal mind a kettőjük szemhéján sikerült. Az alsó szemhéjnál csak szemceruzával húzták ki a szemüket, de a csillámos szemhéjpúderekkel, és a bőven használt szempilla spirállal divatos, hatalmas babaszemeket festettek egymásnak, a lehető legjobban kihangsúlyozva a szemüket. Rúzst nem tettek fel, mert az „öregasszonyosnak” számított, akárcsak a púder.
Közben ugratták egymást, és Mariskát, aki segített nekik az előkészületekben, és nagyokat nevettek. Olyan vidámnak és könnyűnek érezték magukat, mint a szüleik társaságában soha.
A legrövidebb mini szoknyáikat vették fel, amiken egész héten titokban dolgoztak, hogy a mai napra kellően rövidre legyenek feltűzve, de vissza lehessen engedni a hosszukat, mire hazajönnek Zsuzsáék Hollandiából. Jutka egy arany szálakkal átszőtt drapp, rövid ujjú pulóvert vett fel, ami eredetileg Iláé volt, de összement a mosásban, így neki adta. Gabika kölcsönkapta Jutka rövid ujjú csíkos blúzát, ami a szivárvány összes színében pompázott. Az anyagot a hollandok hozták egyik látogatásuk alkalmával, és a házban lakó varrónő varrta meg, egy kincsként őrzött, erősen megviselt német Burda magazinból – amiből ki lehetett választani a fazont – a kinézett fénykép alapján.
Mind a két lány nagyon csinosnak és divatosnak érezte magát.
Végre az óramutató fél hetet mutatott, és megjött Béla a „zenét hozó” osztálytársával.
Igazából a nagy táskát, amiben a magnó volt, Béla cipelte, Laci B. Tamás kezében csak a magnószalagokat tartalmazó kisebb táska himbálózott. Amikor csengettek, Mariska eltűnt a fürdőszobából nyíló szobájukban, hogy mindenről részletesen beszámoljon Mamuskának, aki inkább rádiót hallgatott, amíg a lányok szépítkeztek.
A két fiú beüzemelte a magnót, aztán hosszasan megbeszélték, hogy melyik szalagot kellene először feltenni, amíg a többiek mind megérkeznek.
A szalagokon a legtöbb külföldi sláger, a rádió „Csak fiataloknak” című könnyűzenei adásaiból volt felvéve, így a számok eleje hol lemaradt, hol még hallani lehetett a szám előtt a műsorvezető Komjáthy György felkonferáló szavainak a végét, a zeneszám végén pedig néhány szótag a műsor vezetőtől, megint rajtamaradt a felvételen. A magyar számok hanglemezekről átjátszott válogatások voltak, vagy szintén a rádió könnyűzenei műsoraiból voltak felvéve.
Béla és Tamás végül egy magyar slágereket tartalmazó szalagot tett fel, amíg a többiek megérkeztek. A „Gyöngy hajú lány”, az „Oh kisleány”, a „Volt egyszer egy lány” ment amíg behozták a konyhából a zsíros kenyereket, meg a poharakat a lányok. Amíg a „Citrom ízű banán” szólt, addig koccintottak egy pici vermuttal a házibuli örömére, de Gabika csak beleszagolhatott a nővére poharába.
Mire Jutka kedvence a „Kell, hogy várj”, és a „Petróleum lámpa” lement, együtt megjött Margit és Muci. Másik Béla érkezése tiszteletére felhangzott a magnón az „Újra itt van” című Illés szám, és végül Miki is befutott a „Ma végre jó a kedvem” című számnál. Az „1958-as boogie-woogie klubban”, és a „Régi dal” hangjaira már együtt volt a csapat, és elrendezték az asztalon a hozott italokat, és mindenki töltött magának egy kis hangulatjavítót.
A fiúk mind ismerték egymást, hiszen már negyedik éve osztálytársak voltak, ugyanúgy, mint – Gabika kivételével – a lányok.
Jutka – amikor mindenki megérkezett – kihirdette a „házirendjét” a házibulinak.
– Aki felfordítja a lakást, azt kidobom.
Béla viccel ütötte el a kissé éles kijelentést:
– Ti már elég jól felfordítottátok – mutatott körbe a szétpakolt bútorokra. Ránevetett Jutkára, és az visszanevetett. A többiek velük nevettek.
Tamás szalagot cserélt a magnón, és sorban felhangzottak a külföldi slágerlisták legnépszerűbb dalai. A „Sugar, sugar” a „Honky Tonk Women”, a „Dizzy”, az „Y.M.C.A.”, – és a többi divatos sláger, a Beatlestől, a Rolling Stonestól, a Beach Boystól, Elvis Presleytől, a Simon & Garfunkeltől, Chuck Berrytől, a Pink Floydtól, Santanától, a Led Zeppelintől és más népszerű külföldi együttesektől.
Mindenki táncolni kezdett, csak Gabikán látszódtak a feszengés jelei, ő Jutkán és Bélán kívül senkit nem ismert, és a jelenlévők közül mindenkinél jóval fiatalabb volt.
Béla kézen fogta, középre húzta:
– Na, gyere sógorasszony! – nevetett a kislányra, aki megkönnyebbülten mosolygott. Végül körbe adogatták őt, minden fiú táncolt vele is egy-egy számot. A párok hamar kialakultak, Jutka Bélával, Margit Mikivel, Muci Tamással táncolt a legtöbbet, „másik Béla” meg váltogatva, mindig azzal a lánnyal ropta, akinek a partnere éppen Gabikával táncolt.
Szolid kis buli volt, szolid hangerővel. Táncoltak, zsíros kenyeret ettek, kis sört, vermutot, sok szódavizet ittak. Amikor kimelegedtek a táncolásban akkor barkochbáztak, aztán megint táncoltak. Jutka észrevette, hogy Muci és Tamás az egyik lassú számnál csókolóztak egyet, aztán a sikeres buli végén együtt mentek el. Bár a dolgon sokat rontott, hogy Béla is velük tartott, mert megígérte Tamásnak, hogy segít hazacipelni neki az ormótlan, súlyos magnót.
Mariska máskor a tyúkokkal feküdt, de most fennmaradt, ellenőrizni, hogy tíz órakor, a megbeszéltek szerint, mindenki elment, és minden rendben van a lakás minden helyiségében.
Aztán megnyugodva lefeküdt. Már mélyen aludt ő is az ágyában, Gabika pedig a szüleik szobájában, amikor Béla visszajött. Előre megbeszélték Jutkával, hogy nem fogja a házmestert felcsengetni – hiszen mit is mondott volna neki, hová megy éjnek évadján, amikor nem lakott a házban – hanem a kisszoba ablakán bemászva fog visszajönni hozzá.
A lakás ablakai egy csendes mellékutcára néztek, ahová a házak nagy részének csak ablakaik nyíltak. Messze az utca végén volt egyetlen háznak kapuja is, ami oda nyílt.
Így nem járt a kis utcában éjjel senki.
A földszinti lakás kisszobájának – ahol Jutka aludt máskor Gabikával – ablaka alatt az utcán egy nagy vasajtó volt, ami a ház pincéjébe vezetett, egy raktárba. A tűzgátló vasajtón egy méretes elforgatható kilincs volt, ami bezárt állapotban pont vízszintesen állt. Annak a segítségével Jutka kényszerűségből már párszor bemászott a nyitott ablakon, amikor véletlenül a lakásban felejtette a kulcsát, és a kívül gombos kilincsű bejárati ajtón, kulcs nélkül, nem tudott bejutni a lakásba.
Most Béla is kipróbálta a közlekedésnek ezt a formáját. Miután bemászott a pince ajtón lévő nagy kilincs segítségével a nyitott ablakon, sokáig álltak hallgatózva, összekapaszkodva Jutkával.
Füleltek, hogy észrevette-e valaki, ami történt.
Nem hallatszik-e valami hang az utcáról, vagy a lakásból. De minden csendes volt, csak a szívük kalapált, először a visszatérés kalandjától, aztán egymás közelségétől.
Folyt.Köv.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Itt a végén csak annyit tudok mondani: hát, ebből mi lesz?
Ida
Kedves Ida!
Mivel ez a rész 1970.-ben játszódik, az lesz, ami az akkori filmekben volt szokásos.
Amikor a szereplők között a filmben, felforrósodtak az érzelmek, elsötétült a kép, és a nézők fantáziájára bízták a folytatást…
Judit
Szia Judit! Ezek szerint jó sikerült a HB, a zene is jó volt. De a vége?! A vége nagyon izgalmas. A srác visszament éjszaka és bemászott Jutkához! Hűha, mi lesz ebből? Nagyon izgi!!! Üdv: én
Szia Laci!
A fiatal szerelmesek mindig keresik az alkalmat, hogy kicsit egymással lehessenek.
Akkor sem volt ez másként…
Zsuzsa hideg-korlátozó nevelése, és a nagymamája és a nagynénjei meleg-engedékeny támogatása Jutkát vagány lánnyá tették.
Mivel még nem volt fogamzásgátló pirula, a nem kívánt terhességtől való félelem óvatossá tette a lányokat szex ügyben, de egy kis petting a 70-es években széles körben elterjedtté vált. Ez is annak a korszaknak egyik jellemzője volt.
Judit
Szia Judit! Én úgy tudom, h Mo.-on a gyógyszeres fogamzásgátlás 1967- től működik. A petting persze ettől még valószínű nagyon is népszerű volt, mint ahogy sztem előtte és utána is! Üdv: én
Szia Laci!
Csak egy évet tévedtél, 1967-ben előállították és 1968-ban forgalomba hozták az Infecundint, amit hamarosan követett a Bisecurin.
A történetben 1970-ben vagyunk, két évvel az Infecundin megjelenése után, amit kizárólag nőgyógyászati szakrendelésen írhatták fel, azt körzeti orvos vagy magánorvos receptjére a gyógyszertárak nem szolgáltathatták ki. Ezen kívül Budapesten kerületenként csak egy, a kisebb városokban pedig egyetlen patikában lehetett a gyógyszert megvásárolni. A regényben, Jutkának kb. annyi esélye volt hozzájutni, mint egy holdutazásra. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ismételten köszönet az élményért!
Csoda jó.aprólékosan írtad le a házinullit.
Minden kis részlet helyet kapott!
Szinte mintha egy filmet néznénk!
és:
"Szolid kis buli volt, szolid hangerővel. Táncoltak, zsíros kenyeret ettek, kis sört, vermutot, sok szódavizet ittak."
Gratulálok remek írásodra:sailor
Szép napot!
Kedves Tengerész!
Köszönet a rendületlen olvasásért, és a sok dicséretért!
Judit
Szia!
Egy jól sikerült házibuli jó zenékkel. Az első ügyetlenkedő sminkelés…ismerős dolgok 🙂 Béla visszatérése, na az megint hoz vmi eseményt! – gondolom. NAgyon tetszett. üdv hundido
Kedves Katalin!
Nem volt könnyű -az akkor divatos – hatalmas szemeket "megalkotni". Jó sokat kínlódtam vele én is annak idején, így nem maradhatott ki a történetből. 🙂
Béla visszatérése csak egy epizód a történetben, nem bontom ki ennél jobban.
Judit