( Dzsindzsa)
Japán film forgatókönyve
A Mester áll a hegy tetején. Tekintete a vidéket pásztázza. Harmadik szeme önnön belső jeleire figyel. Tanítványait várja. Hosszú haját hátra fújja a szél. Utána rohan. A felfelé kanyargó ösvényen fiatal fiúk közelednek. Egyikük ügyesen elkapja a szél martalékává vált holmit, majd a Mesterhez szalad, s visszahelyezi a fejére a dús fürtöket. A Mester, szeretete jeléül, háromszor ágyékon rúgja a tanítványát, majd kelet felé fordulva sírni kezd. Fájdalmas és megható jelenet. A többi tanuló sűrű hajlongásba kezd, kezüket ágyékukra téve, s mormogó szavakkal köszönik meg az újabb tanpéldát. Megindulnak a falu felé. Az erősen lejtő hegyoldal miatt szinte repülve közlekednek. A völgybe érve felsegítik, s leporolják egymást. A művelet durvára sikerül, ezért hamar verekedésbe torkollik. A Mester büszke tekintettel nézi őket. Miután kigyönyörködte magát, közelebb megy tanítványaihoz, és a leggyengébbet fültövön rúgja. Ettől csend lesz. Illetve, a szegény fiú egy darabig nem hall semmit.
A faluba érve egyenesen a kocsma felé veszik az irányt, mivel ott mindig történik valami, amiből tanulni lehet minden harcművésznek. Leülnek egy hosszú asztalhoz és a legerősebb italból rendelnek. Ekkor néhány érthetetlen szó következik, de kiderül, hogy a Mester csak bokákol a félrenyelt rizspálinkától. A legidősebb tanítvány a segítségére siet. Csak ő meri hátba veregetni a Mestert. A művelet erősre sikerül. Utána átülnek egy másik asztalhoz, otthagyva a romokká fejelt előző asztalt. Hiába, a Mester már gyerekkorától fogva keményfejű. Ekkor nyílik a kocsmaajtó. A tanítványok rémült tekintettel nézik az érkezőt. Belép a környék leghíresebb és legpiszkosabb banditája. Vakaraszaki megáll a kocsma közepén, és ordít, miközben a Mestert nézi.
– Hahndzuka ommmadzsike ohkruoááá – hangzik el, de ez nem jelent semmit, csak belerúgott a bandita az egyik asztal lábába. Véletlenül. Kemény ellenfél. Az asztalláb azonban nem rúg vissza. A kocsma hátteréből most előlép a nő. Nem kelt nagy feltűnést, pedig miatta kell, hogy összeverekedjenek. Gyorsan szerződtetnek egy fiatalabbat. Azután egy még fiatalabbat. A cumit gyorsan kiveszik a szájából. A cuppanó hangra már többen felkapják a fejüket. A tanítványok, és a Mester pedig a poharaikat. Elkezdenek beszéd helyett énekelni. A rendező elhatározza, hogy ezentúl higítani fogja a szakét. Vakaraszaki elunva magát, kezében kardjával vadul hadonászik. A rendező ennek kétszeresen is örül. Remek véres jelenet van kialakulóban. Hullanak a statiszták, a kaszkadőrök, kezek, lábak, fejek. Ezeknek legalább nem kell már kifizetnie sem. Vérfürdő van, közben balról beúszik egy másik lány. Szó szerint. Kicsit sok lett a paradicsomlé. A bandita egyik kezével elkapja a lány csuklóját, másik kezével a másik lány … csuklóját, miközben, ja, harmadik keze nincs. Vége az öldöklésnek. A Mesternek most kellene közbelépnie, hogy megmentse a két lányt, de alig áll a lábán. A tanítványokén viszont teljes súlyával. Lelép, illetve elvágódik. Ezért vérzik is.
Vakaraszaki, arcán mosollyal, diadalmasan elvonul. A Mester gyorsan megtanítja a legjobb tanítványát a titkos fogásokra, ezért a tanítvány hirtelen Vakaraszaki útját állja. A bandita előkapja a ruhája ujjaiból, két kardját, egy hosszú botot, két rövid botot, egy láncos botot, néhány dobócsillagot, és egy olyan veszélyes, csillogó, legyőzhetetlen izét is. A tanítvány nem ijed meg. Egy hihetetlenül gyors, szaltós, levegőn átrepülős, ruhasuhogtatós, falrengető ütésre gondolt, mert megtanulta, hogy a küzdősport lényege nem a harc, nem a verekedés, hanem a szellemi frissesség. A belső erő. Ez az erő a has tájékán helyezkedik el. A tanítványnál is. Csikarás kíséretében. Futásra készteti, ezért eltűnik a mosdó irányába.
24 hozzászólás
Csak remélhetem, hogy hamarosan erre téved egy neves színházi rendező, és megveszi az ötletet!
Nagyon jó lett! Gratulálok
Köszönöm Madaram! Én azt sem bánom, ha filmrendező lesz az a tévelygő személy.
🙂
Szia!
Biztos vagyok benne, hogy a filmrendezők hamarosan lecsapnak rád. Már Hollywoodból is érdeklődtek.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália!
Én azért bízom benne, hogy ennél jobb forgatókönyveket írnak.
:-)))
"Vakaraszaki"!!!!!
Ha századrész tehetség dúlna bennem, végtelenül
boldog lennék.
Nagyon tetszett.
Kedves Zsike!
Nagyon köszönöm! Amúgy pedig biztos, hogy nagyon boldog vagy, mert jóval több is van, ott nálad, mint századrész
:-)))
:-))) Remélem, hamarosan a szappanopera vagy hasonló stílusú írásaidból összeállított könyveddel is találkozhatunk majd a közeli jövőben!!! Zseniális! 🙂
Üdv: barackvirág-Mónika 🙂
Kedves Mónika!
A terveim szerint az majd a harmadik könyv lesz, mert ahhoz még nincs elég anyagom. Előtte másodiknak talán a "Fél-álomban" című szatíragyűjtemény lesz kiadva, mivel az már nyomdakész, csak előbb el kell fogynia a "Hapsi-bácsi"-nak.
:-)))
Artur óriási! Amikor olvastalak, nejem azt hitte, hogy valami komoly bajom van.
Ez a Te műfajod. Gratulálok! Wolf
Köszönöm Farkas!
Igen, humoros írást többet készítek, mint mást.
🙂
Igen, igen…………….valóban ez a Te valódi müfajod! De azért csak írj csak MINDENT! Én elolvasom…………és élvezem!
L
Köszönöm Lena!
Ígérem, mindent leírok, ami eszembe jut.
🙂
Hát Brúnókám , ez valahogy eddig kimaradt nekem, de jöttem hozzád nevetgélni, lévén eléggé depis a hangulatom, de Te ismét sokat lendítettél rajta, hogy eltolódjon pozitív irányba. Köszönöm a kacagtatást, nagy vagy!
Hanga
Köszönöm művésznő!
🙂
Az eleje valahogy nem volt az igazi. A második rész sokkal jobban tetszett…azon gondolkozom hogy filmváltozatban is megnézném.:) (Pedig nem vagyok filmpárti.:D)
Ha nem vagy filmpárti, akkor javasolnám neked a Piranha trilógiámat.
:-)))
Köszönöm a véleményedet!
Jó volt, tetszett, most nagyon divat a küzdősport, a filmekben már nincs is verekedés, csak karate és társai…Jó kis stílusod van, játszol a szavakkal, mint Nagy Bandó… (nem hasonlítgatni akarlak)
Hááá! Szirén!
Leírt szavaid megbűvöltek, mint elődeid hangja Odusszeuszt.
Köszönöm szépen!
A hasonlítgatás pedig jólesett. Andrástól sokat olvastam, tanultam. Egyszer majdnem találkoztam is vele.
:-)))
Artúr barátom(ha eme titulus nem sért)!
Megnevettettél, mint annyiszor már "régebben" is. Köszönöm Neked!
((Zoli
Herceg!
( Ha ez nem sértő számodra)
Megtisztelsz a barátságoddal! Nevetésednek örülök, hiszen nekem ez fontos. Szeretek szórakoztatni, és örülök, ha sikerül.
Én köszönöm!
Szia Artúr!
Többször is elolvastam, másnak is felolvastam, csorgott a könnyem. No nem azért, mert olyan rossz, hanem, mert ez az a fajta humor, amitől az ember összecsikargatja magát, legalább is az arcának a felét. 🙂 Akár Nagy Bandó, amikor mesél: "A sarokban szamovár… de már órák óta".
Jó volt megint tanulni, "elleskődni".
Igazán köszönöm a dicsérő szavakat!
Van még itt az oldalon néhány ilyen werkfilmszerű borzalmam feltöltve. A tegnapinogion, a holnapinogion, és a piranha sorozat.
🙂
Pont erre volt ma este szükségem! Megnevettettél, köszönöm! Ennyi "baromság" ilyen jó kis dokumentarista stílusban?!
Örülök, ha olyasmit nyújthatok, amire szükség van.
Köszönöm szépen!