Akinek volt kisgyereke, annak vannak kellemes, vagy mulatságos történetei is a tarsolyában abból az időből. A kisfiam olyan kettő és három éves kora között lehetett, már ovis volt, nekem dolgoznom kellett.
Délután, amikor hazaértünk, mindig beszélgettünk, elmesélte az óvodai élményeit, esetleg játszottunk kicsit együtt, s azután fogtam hozzá a vacsorakészítéshez.
Ezen a délutánon is kettesben voltunk otthon, vacsorát kellett főznöm, de, kivel ne fordult volna elő, iszonyúan fáradt és álmos voltam. Úgy éreztem, ha nem fekszem le azonnal, álltomban, vagy akár jártomban, de nyomban elalszom. Kisfiam játszott a szobában az építőkockákkal, mélyen elmerülten. Gondoltam, szundítok egyet. Gondosan bezártam az ajtót, ne tudjon senki bejönni míg alszom, de a gyerek se tudjon kimenni, nehogy elkószáljon.
Azután szépen megbeszéltem vele.
– Mami nagyon álmos, szundít egyet, jó lesz? – bólogatott.
– Na, figyelj, most fél hat van, látod itt van lenn a kis mutató is, meg a nagy is. A kicsi itt marad, de a nagymutató halad felfelé, s ha ide felér – mutatok a 12-re, – akkor szóljál, ébressz fel. Jó? –
Bólogatott. Kérdezem, értetted? Ismét bólogatott. Mondom neki ismételd el. Elismételte, a pici ujjacskájával mutatta a mutatókat, meg, hogy hová kell érkeznie a nagymutatónak.
– Jól van, te szépen játsszál, csak itt a heverőn szundítok egy kicsit – mondom megnyugodva.
– Te csak aludjál mamikám, majd szólok – mondja ő együtt érzőn.
Gyorsan elnyúlok a kanapén, csukódik is le a szemem, mintegy parancsszóra, még egy utolsó erőfeszítéssel kinyitom, látom ott ül az építőkockái mellett, tehát minden rendben, máris lecsukódik szemem… mintha még hallanám apró lábdobogását, de az álom már erősebb nálam… és egyszer csak… a hangocskáját hallom, suttog a fülembe.
– Mamikám, aludj még, messze van még a nagymutató, csak aludjál nyugodtan.
– Jól van kicsim – mondtam alig hallhatóan, mert a szám már nem engedelmeskedett, a fél szememmel még láttam, amint leült a játékaihoz, majd az órára nézett.
Végre elaludtam. Arra ébredtem, hogy kicsi keze simogatja az arcom, suttog a fülembe.
– Aludjál még mamikám, még nem ért oda a nagymutató, csak te aludj nyugodtan – hát mit mondjak, ez valóban megnyugtató, ő máris rohant a játékaihoz, én nem tértem magamhoz, zuhantam újra álomba… de kisvártatva már megint ott suttogott a fülembe.
– Még alhatsz mamikán, még mindig nem ért oda a nagymutató, csak aludjál nyugodtan…
Erre már csak kipattant a szemem. Most már figyelni kezdtem, mit művel ez a gyerek. Most újra a játékainál guggolt, kézbe vett egy építőkockát, majd az órára nézett, aztán felállt, odament az órához, nézte, felém indult, lehunytam a szemem, ne vegye észre, hogy figyelem. Jött és suttogott a fülembe.
– Mamikám, aludhatsz még…- vissza a játékaihoz, majd újra az órát nézte, s ismétlődött minden újra.
Akkor értettem meg, hogy milyen nehéz feladat elé állítottam. Hát hiszen, ha belefeledkezik a játékba, elfeledkezik az óráról, tehát állandóan az órát kellett figyelnie, hogy ne feledkezzen meg róla. Ó, szegénykém, micsoda nehéz feladat ez neked. Szóltam, hogy ébren vagyok, már kialudtam magam, csak játsszál nyugodtan. Leguggolt a játékaihoz, még ellenőrizett, látta nyitva a szemem… belemerült a játékba, megfeledkezve a világról. Én meg felkeltem, ugyanolyan fáradtan, álmosan indultam a konyhába vacsorát készíteni.
14 hozzászólás
Kedves Ida!
Lehet, hogy ugyanolyan álmosan indultál vacsorát készíteni, de egy óriási élménnyel gazdagabb lettél. Csodaszép emlékek élnek bennünk szülőkben, az apró gyermekeinkről. Nekem is gazdag az emlékházam, és többre értékelem bármilyen vagyonnál, hogy egyszer ezeket mind átélhettem.
Jólesett, hogy megosztottad velem ezt a történetet, jót tett a lelkemnek.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Ami az élményeket és emlékeket illeti, valóban gazdag vagyok, és ez a fontos. Most is előttem van a csöpp emberke, okos, ragyogó szemeivel figyel rám… meg is jegyzett ő mindent, sőt a szavát is állta, az én hibám volt, hogy túl nehéz feladattal bíztam meg.:)
Örülök, hogy tetszett ez a kis emlékképem. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Kedves kis történet!
Köszönöm, hogy leírtad
Üdvözöl: oroszlán
Én köszönöm, hogy Te elolvastad.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ida
Tündéri történet:). Nehéz feladat volt neki valóban, de neked is az alvás:))
Háááát, nem is tudom melyikünknek volt nehezebb :), most már régen túl vagyunk rajta, s nekem édes emlék maradt.
Köszi Évi, hogy olvastad.
Ida 🙂
Nagyon jó, nagyon tetszett.
aLéb
Örülök, hogy tetszett aléb. Köszönöm, hogy olvastad.
Ida
Kedves Ida!
Nagyon cuki történet! Az esemény is nagyon aranyos amiről szól, és nagyon jól írtad meg!
Eszembe juttattad, amikor a kisebbik fiam pici volt, még rácsos kiságyban aludt, és nagyon korán fenn volt reggel. Már hajnalban kezdte a kurjongatást, amikor én még bizony aludtam volna. Egyik este ráparancsoltam, hogy másnap reggel ne kurjongasson, mert nagyon-nagyon fáradt vagyok. Nem is kurjongatott, a "Gólya, gólya gilicét" énekelte… 🙂
De olyan szépen, dallamon /abszolút hallása van, de sajnos nem lett zenész/, hogy képtelen voltam haragudni rá. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ugye, milyen érdekes, ha hallunk egy kis történetet, száz jut róla eszünkbe azonnal, mint neked is a dalolászó kisfiad, amiről viszont nekem eszembe jutott, hogy a másfél éves fiam szeme reggel ötkor kipattant, azonnal talpra ugrott a kiságyba, s teli torokból kiabálta: menjünk ki, ki!!! És ezt ismételgette, míg feltápászkodtam, felöltöztettem, s már fél hatkor kinn sétáltunk az utcán, a munkába induló szomszédok nagy megrökönyödésére, azt gondolhatták "na, ezek megzakkantak":) Igazad van, nem lehetett haragudni rájuk.
Köszönöm elismerésed, és a kis történetet, aminek nagyon örültem, talán jobban mint Te, akkor.:)
Ida
Nagyon aranyos történet, és csudapufa írás. 🙂 Most én is aludnék egy csöppet, mielőtt visszamegyek dolgozni, csak épp nincs aki figyelje a mutatókat.
Élveztem, kedves Ida, nagyon… 🙂
pipacs 🙂
Ó, most már aludhatunk, kedves Pipacs, nem kell figyelni az óramutatót.:) Akkor, kisgyerek, munka, háztartás mellett, bizony volt olyan, hogy akár napokig tudtam volna aludni…Hát nem nagyon jött össze.:)
Örülök, hogy élvezted a történetet, nekem is nagyon édes emlék maradt.
Ölellek.
Ida
Nagyon jó, nagyon kedves történet, igazán jó az ilyen írásokat olvasni.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Zagyvapart, és igazán örülök, hogy tetszett a történet.
Szeretettel
Ida