Az idő mindig alkalmas jó tettek megtételére.
(Martin L. King)
Az utolsó menetrend szerint vonatot továbbító gőzmozdony 1984-ben közlekedett.
Azóta csak ritkán ásnak elő a "fűtőház" mélyéről egy-egy gőzmozdonyt, ha nosztalgia vonatot továbbítanak vele.
Persze Budapesten a "füsti"-ben bármikor lehet találni gőzmozdonyt
Amikor még közlekedett néhány egyik-másik vonalon, akkor kezdte csípni az emberek szemét a füst.
Régebben eszébe sem jutott senkinek, hogy a gőzmozdonyra panaszkodjon.
Az 1970-80-as években, személyszállítási vezetőként a főnököm kezembe nyomott egy levelet: "Oldd meg Apám!".
A levélben egy, nem is utas, hanem a pályaudvar felett átívelő Baross-hídon
közlekedő járókelő írta a Főnöknek, hogy amikor a Baross-hídon megy át, nagyon zavarja a gőzmozdonyokból a járókelőkre áramló füst.
Mit lehet itt tenni?
A gőzmozdonyokat még nem tudjuk lecserélni, mert nincs annyi diesel mozdony,
(a veszprémi és celldömölki vonalakon nincs felső-vezeték).
Legszívesebben a levélírónak javasoltam volna gázmaszkot, vagy legalábbis vizes-zsebkendőt arra az időre, amíg a hídon átmegy.
A főnököm arra intett, nehogy ilyesmit javasoljak a panaszosnak, a problémát nekünk kell megoldani.
Elsősorban nekem.
Nézegettem a híd alatt füstölgő mozdonyokat és egyszer csak kipattant az isteni szikra. Egyszerű: a hídra a szél viszi fel a füstöt. Ezt kell megakadályozni.
A szelet nem tudom szabályozni, de hogy ne fújja a füstöt a híd felé, azt igen.
Van nekünk egy "Parancskönyv"-ünk, ami arra szolgál, hogy abban hozzuk a dolgozók tudomására a halasztást nem tűrő rendeleteket.
Másnap már olvashatták és aláírásukkal nyugtázhatták az érdekeltek, hogy:
"A Baross-híd közelében a gőzmozdonyok a szélirány figyelembevételével tartózkodhatnak.
A mozdonyt úgy kell beállítani, hogy a szél a füstöt ne a hídra, hanem
ellenkező irányba vigye."
Aláírás ( persze a főnök)
Az intézkedésről a panaszost tájékoztattam. Valószínű meg volt vele elégedve, mert többet nem írt.
A szélirányt a rendeletnek megfelelően figyelő kocsirendezők már nem fogadták nagy
lelkesedéssel, mert ha megfordult a szél, szaladhattak a mozdonyt a híd másik oldalára állítani.
A rendelet akkor vált okafogyottá, amikor nemsokára megszűnt a gőzmozdonyok közlekedése.
A füstös mozdony
4 hozzászólás
Kedves István!
Az írásodban két mondat kicsit magyartalan, ezért ezekre felhívom fel a figyelmedet.
Az első:
A levélben egy, nem is utas, hanem a pályaudvar felett átívelő Baross-hídon
közlekedő járókelő írta a Főnöknek…
Helyesebb talán így fogalmazni: A levelet nem is egy utas, hanem a pályaudvar felett átívelő Baross-hídon közlekedő járókelő írta.
A második:
A rendelet akkor vált okafogyottá, amikor nemsokára megszűnt a gőzmozdonyok közlekedése.
Helyesen: A rendelet rövidesen okafogyottá vált, amikor a gőzmozdonyokat kivonták a forgalomból.
Jó kis írásodhoz egyébként gratulálok. A vasutasok mit meg nem tesznek az utasokért (sőt, még a járókelőkért is!:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klári! Köszönöm, hogy olvasod – sőt ennyire figyelmesen olvasod – írásaimat.
Az észrevételed jogos és az eredetin ki is fogom javítani. Csodálom, hogy az én nyelvem nem tört bele a fogalmazásomba.
Szeretettel köszönöm jóindulatú figyelmeztetésedet. István
Kedves István!
Szép emlékek füstölgő gőzmozdonyok nekem is, mert amikor Erdély egy része néhány évig ismét a miénk volt, Marosvásárhelyen éltem, és elég hosszú vasútvonalon lehetett onnan megközelíteni a kedves nagymamámat, aki Páva községben lakott, a Nagy-Magyarország déli részén, keleti irányban.
Csodás helyeken futottak a sínek fenyveserdők mellett, s ahogy gyönyörködtem az ablaknál a kanyargós vonat füstöt eregetett. Fényképem is van róla.
S mint látom, Neked a vasútnál bőven akadtak emlékek, amelyeket velünk megosztasz. Én örömmel olvasom.
Az anyagod föltét előtt tedd fel a helyesírás-ellenőrzésre, szerintem minden hibát észlel és tanácsot is ad.
Szeretettel: Kata
Kata
Kedves Kata! Örülök, hogy olvasgatod a vasutas történeteimet.
Igazatok van. Mielőtt felteszem, meg kellene nézni, hogy megfelelő-e.
A többinél meg fogom tenni, mert ahogy Klári írta, így csakugyan kifordított, magyartalan.
Szeretettel köszönöm, hogy itt jártál. István