Mese – Vazul, a nyúl

Egy szép, csodás, varázslatos, bámulatos, elképesztő és hihetetlen tavaszi napon Dofros nyuszi sétált az erdőben, mint minden egyes nap. Most pont kedves ismerőse, Isonzó maci felé tartott.

Amikor megérkezett látta, hogy nincs egyedül, vele van Juan, a Sárgaszalagos nyílméregbéka is. Látható volt, hogy Juan szívét nagy probléma nyomja.
– Szerbusz Isonzó maci, szerbusz Juan! – köszönt Dofros nyuszi -; Miért vagytok ilyen gondterheltek?
– De örülök neked Dofros, Isonzó maci mindig rosszkedvű, tudod, én pedig önismereti zavarba kerültem. – Panaszolta el Juan.
Dofros leült és végighallgatta a békát, majd, mikor az abbahagyta tanácstalanul nézett magaelé.
Sajnálom – kezdte Dofros -;, de én ebben nem tudok segíteni. Csak azt tudom, ki tudna.
– Ki? – kérdezték egyszerre.
Az egyik testvérem. Én ostoba vagyok és aluliskolázott, de Vazul nagyon okos. Még írtak is róla egy dalocskát, így hangzik:

Vazul, a nyúl,
Okos úr,
Ő mindent megtanul!

– Ez bíztatónak tűnik – vélte Juan – és még a dal is tetszett nekem. És neked Isonzó maci?
– Szerintem nem valami jó, legfeljebb közepesre értékelem.
Isonzó maci a világ leglehangoltabb macija volt, semmi sem tetszett neki és vagy szomorú volt, vagy dühös.

Dofros fél óra elteltével érkezett vissza Vazul társaságában.
– Íme, Vazul – mutatta be a többieknek -; ők pedig Isonzó maci és Juan – mutatta be a többieket Vazulnak.
– Miben segíthetek?
És Juan újból előadta bánatát:
– Az a helyzet Vazul, hogy nem vagyok kibékülve magammal és a társadalomban elfoglalt helyemmel. Úgy érzem, mintha nem tartoznék ide.
Vazul hümmögött, majd magyarázott:
– Ez érthető kedves Juan, te külföldi bevándorló vagy, hazád Dél-Amerika, és az ottani környezetedhez képest itt jelentős változásokat tapasztaltál, például az éghajlatban, a gazdaságban vagy akár az egyházak terén.
– Én ezt még mindig nem értem, kérlek, térj ki a részletekre, mert a memóriám rövid, és nem emlékszem már a régebbi időkre. És az sem világos, miért ez a nevem.
– Szívesen. Tehát te egy Sárgaszalagos nyílméreg béka vagy, kétéltűek osztálya, békák rendje. Ebben az országban, ezen a kontinensen nem vagy honos, ezért alkalmazkodnod kell. A színed fekete és sárga, innen a Sárgaszalagos elnevezés. A bőröd halálos mérget tartalmaz, melyet önvédelemre tudsz használni, ezt a bennszülött törzsek nyilaik végére kenték, hogy azzal vadásszanak, ez a neved jelentése, a Juan pedig gyakori név.
– Köszönöm Vazul, úgy érzem ez hasznos beszélgetés volt. Sokkal jobban érzem magam. De ha nem gond, segítenél Isonzó macin is, mert nagyon rossz a kedve, sose jó.
– Depressziós? – Kérdezte Vazul.
– Bár tudnánk.
– Hogy érzed magad? – Fordult Isonzó macihoz.
– Folyton a nagy tragédiák járnak az eszemben, nem tudok megnyugodni.
– Miért van ez vajon?
Választ nem kapott, ezért Vazul körbenézett a lakásban. Sok történelmi témájú könyvet látott, köztük a legtöbb az I. világháború témájában íródott. Vazul tudta már, mit tegyen.
– Maci! Téged nagyon foglalkoztat a neved eredete, igaz?
– Aha.
– És nagy teher, hogy a nevedet egy folyóról kaptad, mely 300 000 áldozatot követelő csatáiról híres.
– Igen, ez fáj nekem – vallotta be Isonzó maci.
– De ne keseredj el ezen – vigasztalta Vazul -; ne csak ezt nézd, hiszen az Isonzó Európa egyik legszebb vadvize. Teljes hosszán smaragdzöld, gyönyörű. Erre koncentrálj!
Isonzó maci máris kicsit vidámabb lett, ahogy egy nyugodt természeti képet látott maga előtt, véres csaták helyett.
– Köszönjük a segítségedet Vazul! – biccentett Dofros.
– Örömmel segítettem, és szóljatok bátran máskor is.
Ezzel elköszöntek egymástól és Vazul haza ment.

A tanulságos beszélgetés után mindhármuknak sétálni támadt kedve, ezért nekivágtak.
Váratlanul egy idegen ember jelent meg előttük, akinek a hobbija az egzotikus állatok gyűjtése volt. El akarta fogni Juant, de ő kicselezte és egy jó adag mérget juttatott a támadójára, aki emiatt felhagyott szándékával. Juan nagyon sajnálta, hogy bántania kellett valakit, még ha önvédelemből is.
Este azonban látogatóba jött az erdő őre, Sámuel bácsi.
– Itt vagytok mind? – kérdezte.
– Itt, és nagyon félünk a felelősségre vonástól.
Sámuel bácsi elmondta, hogy az ember, akit Juan megmérgezett jól van, mert csak a ruhájára ment a méreg. És különben sem gyűjthet be nyílméreg békákat.
A társaság nagyon örült a jó hírnek. – Köszönjük Sámuel bácsi! – hálálkodtak.
És Sámuel bácsi haza kísérte Dofros nyuszit.