Egy csattanást hallottam, s már össze is rogyott.
Amire a puska döreje is eljutott az agyamig, ő már ott feküdt véres mellkassal.
Rozsdabarna szemében meglepetés ült. Kérdőn nézett rám, mint aki nem hiszi az egészet.
– Ja, barátom, az életben maradáshoz szerencse is kell.
Neki nem volt szerencséje.
Aznap minket vezényeltek ki felderítő útra, és a golyó, amely bebizonyította neki, hogy az élet csak viszonylagos, és olykor nagyon rövid, engem is eltalálhatott volna.
De nem! Mert a golyó válogatós, akárkibe nem fúródik bele.
Úgy van ez, mint a vadászaton. Ott is csak a szebb, az értékesebb vadakat lövik ki.
A szemében még mindig az értetlenség fénylett, de a szája – melyből élénkpirosan buggyant ki a vér – már lebiggyedt.
A belenyugvás első jele volt ez. Halkan, fájdalmasan mondta:
– Mindig meg akartam nézni a tengert… Azt hittem, addig nem halhatok meg… Mondd, milyen lehet a tenger? Én gyönyörűnek képzelem… A zöldeskék víz egyetlen tükörsima felület, melyen aranysugárként korcsolyázik a lebukó nap fénye. A távolban fehér vitorlások siklanak, és a vitorlák fölött egybeolvad a zöld víz az ég kékjével… Nézd majd meg egyszer… Biztos, hogy ilyen…
Sok év telt el azóta, és békére vigyáznak már a fegyverek. Sok országban jártam. Sok tengert megnéztem, és mindegyik olyan… Milyen is?
A zöldeskék víz egyetlen tükörsima felület, melyen aranysugárként korcsolyázik a lebukó nap fénye. A távolban fehér vitorlások siklanak, és a vitorlák fölött egybeolvad a zöld víz az ég kékjével…
Igazad volt, barátom.
7 hozzászólás
A tenger a valóságban nem mindig és mindenhol zöldeskék, és ritkán sima, tükörszerű. A pici fehér vitorlások sem láthatók mindenütt. DE: a belső költői valóságban, ami ugyanolyan értékű, sőt, értékesebb a valóságos valóságnál, ilyen is lehet. És így nagyon szép…Üdv: én
Láttam tengert amelynek zöld a színe, ahol "aranysugárként korcsolyázik a lebukó nap fénye" majd "egybeolvad a zöld víz az ég kékjével" . Mexikóban, ez így látható. A költői megfogalmazásod, valami szépség. a történet tragikussága ellenére. Gratulálok!
Selanne
Abban bíztam, hogy ha valaki tüzetesen elolvassa ezt a karcolatot annak kitűnik, hogy az egész történet a cinizmus és az irónia egymásba tekeredett leplével van beburkolva. Hát persze, hogy cinikus az a mondat, hogy „békére vigyáznak már a fegyverek”. Hát persze, hogy gúnyrajz, a mai túlfegyverkezett világban, ahol a nagyhatalmak fegyverek sokaságával ”vigyáznak” a békére. Nem igaz az sem, hogy a tenger olyan, amilyennek a haldokló elképzelte. A tenger egészen más, ám a haldoklónak ez volt az utolsó kívánsága, amit mindig teljesítek, ha egy tengert megnézek. Mivel a barátom emléke szent, – és ez az egyik legfőbb igaz motívuma az írásnak – én mindig olyannak látom a tengert, ahogy ő a haldoklásánál elképzelte. Ez a mondanivalója a műnek. És így a giccses fehér vitorlák, meg az ég kékje egy új értelmet nyer. A barátról való megemlékezés bensősége elviselhetővé teszi a túl lírainak tűnő ömlengést, ez az átváltozás ad valós értelmet az írásnak. Üdv.: Millali
Hja, könnyű megfejteni neked, te írtad! Én is elég jól értem a saját írásaimat. (Igaz, nem mindegyiket, de ez az én problémám) 🙂
Ne is törődj vele! Általában mindig azok a legjobb írások, melyekre nem is emlékszünk miután leírtuk.
Kedves Millali!
Számvetésre késztetett, s gondolkodásra sarkallt engem az alkotásod!
Elgondolkodtam ahogyan olvastam a történetet, hogy én vajon mit kívánnék még megélni a halálom óráján…
Én néhány tengert már láttam, és az Atlanti-óceánt is, s vannak kívánságaim, hogy még hová szeretnék eljutni életemben, de talán ezek akkor már nem lesznek fontosak…
Mindenki szeretné megélni, hogy a "bakancs listája" teljesül, de a legtöbben csak tologatjuk a határidőket, mondván: eljön majd annak az ideje is…
A történetednek sok rétege van. Engem a tragikus hirtelenséggel bekövetkező vég, és a beteljesületlen kívánság ragadott meg.
Judit
Kedves Judit!
Valószínűleg akkor jó egy-egy írás, ha több ponton bele lehet kapaszkodni, ha mást-mást mond minden embernek, ha különböző dimenziókat nyit meg az olvasók előtt. Nem állítom, hogy van ilyen művem, de gyakran törekszem ezek elérésére.
Köszönöm, hogy megint olvastál egyet az enyémek közül, és köszönöm a véleményedet is, amitől úgy gondolom, gazdagodott a mű.
Szeretettel:
Millali