Korom ellenére jelentkeztem a könyvtárban szervezett számítógépes tanfolyamra, hogy bővítsem az addig magánszorgalomból tanultakat, tökéletesítsem az Internet-kezelést, s az elektronikus levelek írásához se kelljen mások segítségét kérnem.
Amikor elkészültem a naplók feldolgozásával, utána az összegyűjtött korabeli emlékeim, levelek-iratok és dokumentumok alapján kezdtem a regény folytatásához.
És jöttek az emlékek, gondolatok, alig győztem leírni az emlékezetemben felbukkanó eseményeket. Regényem már több kötet terjedelműre dagadt. Végül 2011-ben 14 kötetre osztva, minden fejezetét sikerült föltenni a világhálóra.2000-ben kezdtem számítógépen dolgozni, s nemsokára ott tartottam, hogy a nagyregényen túl kiadásra készen várt több kisregény, sok novella, állattörténet, mese, úti-kaland, újságcikk, amelyekből több kötetet állíthattam össze.
Addig leginkább prózaírással foglalkoztam, az első versemet 2002-ben írtam, Zsuzsának ajánlottam, mivel olvastam egy szomorú versét. Kérem, hallgassák meg.
Zsuzsának
2002. május 16.
Mikor olvasom szomorú soraid
szívem megtelik irántad részvéttel.
Kérdem magamtól és Tőled:
mért adod föl miden reményed?
Hisz’ az élet telve minden széppel,
nézz körül gondosan, hittel és reménnyel.
Mosollyal, ha lépdelsz göröngyös utadon
mindenki meglásd, örömmel fogad,
szomorúságod utána örökre elmarad.
Számodra is tartogat sorsod még örömet,
csak vedd észre; ne figyeld a múltat.
Nézz mindig előre, s feledd el a rosszat!
Ha esténként fáradtan megpihensz,
majd magadban mondod imád,
boldogság tölt el, szívedben érzed:
lám, ez a nap is szép volt!
Hidd el, álmod így szebb lesz,
belátod, érdemes még élned!
A következő versem váratott magára, két év után, 2004-ben született.
2004. június 29.
Budapesten jártam, utaztam a metrón
elmélázva néztem borongós arcokat,
amint velem szemben jönnek, jönnek,
de sosem mosolyognak…
Miért olyan borús mindnek tekintete?
Tán’ senkinek sincs semmiben öröme?
– Miért, tán’ temet mindenki?
Látom a tömeget, ahogy özönlenek
lefelé a lépcsőn, arcán mindnek
bánat ül, mélán néznek a semmibe…
Csak egyet látnék köztük mosolygón!
Tán’ ettől másoknak is földerülne
lelke, egész napja mindenkinek
– sokkal jobban menne.
Nem vagyok gazdag, csak magyar nyugdíjas.
Nincs kincsem-pénzem, annál több a gondom,
mégis úgy élek én: az örömöt keresem.
Ha nem lelem, gondjaim úgyis maradnak,
csak ne tartsanak fogva,
kinek kell a bánat?
– Szállj, el tőlem gyorsan te búbánat!
Temetni akkor kell, ha meghal valaki,
akkor sírjunk, ha elment tőlünk
örökre, kit nagyon szerettünk,
aki jó volt hozzánk,
annak elvesztését illendő siratnunk.
Sírjunk akkor, ha szívünk telve bánattal,
mikor fáj a lelkünk, kicsordul könnyünk.
Jó lenne, ha utcán, metrón a sok ember
derült szívvel, arcán mosollyal járna.
Akkor földerülne másoknak is lelke,
ha mindenki érezné a szépet és jót
emberben, madárban,
harmatos fűszálban, virágban,
– zenében, dalban és gyermekkacagásban.
Más lenne a világ, körülöttünk:
megszépülne minden, és
jobban menne munkánk,
meglelnénk a szépet; derűs életünk
vonzaná a jót, a könnyebb létet.
Jobb lenne a világ körülöttünk,
s mindig volna, aminek örülhetünk…
*
Én is, mint sokan, úgynevezett szabadvers-formában kezdtem verseket írni, de igyekeztem újból lapozgatni a verstant, hogy áttérhessek a formázott, szabályos versek írására. Utóbbi években megbarátkoztam a nem könnyű, de nagyon tetszetős szonettek írásával, s a legutóbbi verseskötetem valamennyi verse szonettből áll.
Számomra nem látszott könnyű feladatnak a versírás, s ezzel nem tudok versenyre kelni kedves édesapám gyönyörű, verstani szempontból szabályosan megírt verseivel, – mégis megpróbáltam, mivel tanulni sosem késő.
Teltek az évek, s én szorgalmasan dolgoztam.
Az ölembe pottyant anyagot e század első évtizede alatt, sorban feldolgoztam.
Először a Pápán működő, Boldog Jövőnk Alapítvány által kiírt irodalmi pályázatokon vettem részt. 2004 szeptemberében három beküldött novellámmal, pénzjutalommal járó ELSŐ DÍJAT nyertem, Pápán ünnepélyes keretek között vettem át (első szemműtétem után három nappal).
Ösztönzőleg hatott rám, hogy utána ott, és máshol is nyertem díjakat, köztük első, második és harmadikat és több különdíjat is. Az íróasztalom fölött nem férnek el az Oklevelek (20 fölött van). Egyes antológiákban a nyertes pályázatokat megjelentették nyomtatásban. Könyvespolcon sorakoznak a kötetek, amelyek mások anyaga mellett a saját verseim és novelláimat is tartalmazzák.
Évekig tagja voltam a helybeli Komjáthy íróklubnak, ahol minden évben kiadtak egy-egy kötetet, azokban megjelentek novelláim-verseim. Sajnos, a klub egy idő óta nem tart összejöveteleket.
A havonta megjelenő helybeli egyházi újságban több versem jelent meg, általában ünnepek előtt küldtem oda verseket.
2006-ban léptem be a Napvilág Íróklubba, ott számtalan novellám-versem jelent meg, barátokat, ismeretséget szereztem, sokan felkeresnek, akik olvassák írásaimat.
Ennek kapcsán ismertem meg az Önök kedves elnöknőjét is, aki gyakran látogat az íróklubba és ott találkozott a verseimmel.
(Mivel a szöveges anyagom – versek nélkül – egy órát vett igénybe, ezért úgy egyeztem meg az elnökkel, hogy pihenésként az előre elküldött anyagomból választanak ki verseket, amelyeket két gimnazista kislány felváltva mondott el.)
Így került sor a következő két versre:
Egy anya estéje
Budapest, 2009. május 25.
Hazaérve még sok teendő vár rád:
Jó lenne pihenni, nehéz munka után,
de vacsorát kell főzni a családnak,
gyereket fektetni, ki tőled mesét vár.
Csak utána gondolhatsz pihenésre,
májusban kicsit kiülni jó lenne
virágos teraszra naplementét nézni,
behunyt szemmel akác illatát beszívni.
Miközben gyermeked betakargatod,
homlokát óvatosan megcsókolod,
töröd a fejed, mikor jön a postás:
megkapod-e a rég’ várt jutalmad?
Hosszúnak mutatkozik az este,
szíved egészen reménnyel telve
töröd a fejed, számolsz, tervezel:
Holnapra gondod talán már nem lesz!
Csak utána hajthatod álomra fejed,
hogy egész napi fáradságod ’pihend.
Álmodban is csak azon jár az eszed,
mit kell másnapra otthon elvégezned?
és
(2009. szeptember 8.)
Hervadni kezdnek már az őszi virágok,
a nap nem perzsel oly’ forrón, mint nyár folyamán,
de esténként jól esik sétálni egyet a parkba’
majd fáradtan hazatérni a békés lakásba.
Közben a konyhában fények ragyognak,
láng lobog a serpenyő alatt, étel fő benne,
illatától éhesen ül asztal mellé a család,
s vidáman csevegve várják a vacsorát.
Lassan elkészül az étel, édesanyjuk bőven
mindenkinek nagykanállal oszt a tányérjába.
Jóízűen kanalazzák a finomságot,
utána gyorsan kérik már a repetát.
Lassan fogy az étel, mindenki jóllakik,
tömve pocakjuk, arcuk kipirul a lakomán.
Fáradtak, a legkisebb fiú nagyon álmos;
itt már a lefekvés ideje,
lassan elcsendesül a család.
Egyenként tisztálkodnak a fürdőszobában,
majd pizsamába bújva mondják el az esti imát,
szemük az álomtól lassan lecsukódik,
anyjuk homlokukra enyhe csókot lehelve
múlik el az őszi este, majd végre
ő is lepihenhet már!
** **
Folytatása következik!
15 hozzászólás
Kedves Kata!
Nem mindennapi élmény ez a Te visszaemlékezésed. Veled örültem a díjaknak, okleveleknek, az antológiákban megjelenő műveidnek. Örültem verseidnek, amiket eddig még nem ismertem… nem tudok betelni a sok széppel, jóval, amivel megajándékozott az élet. Tiszta szívemből örülök neki, élvezettel olvasom, és kívánom, hogy még sokáig írhass, a magad, és a mi kedvtelésünkre. Természetesen kíváncsian várom a folytatást, vajon milyen meglepetéseket tartogatsz még nekünk.
Szeretettel olvastalak.
Ida
Kedves Ida!
Nagyon köszönöm elismerő szép szavaidat. Persze, a dicséret mindenkinek mindig jól esik. Mondhatom, hogy nagyon élvezem az írást, pedig – még ebből a most föltett anyagomból is kitűnik -, hogy nem erre a pályára készültem valamikor. A háború, az élet szólt közbe, és most örülök neki, hogy legalább ha késlekedve is, de élvezni tudom a munkámat, ami nem robot, hanem jóleső érzés mindenkor számomra.
Neked is kívánom, hogy irodalmi munkád gyümölcse beérjen, és sok jó érzéssel, elismeréssel jutalmazza az Élet!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Csak ámulok, és bámulok ennyi megért siker láttán. Igazán nagy dolog amit véghez vittél eddig, és olyan természetes módon beszélsz róla, mintha csak azt magyaráznád, milyen egyszerű is levegőt venni. Veled örülök a sikereknek, és tudom, hogy még közel sincs vége. Szívből jövő jó egészséget kívánok neked, hogy még nagyon sokáig műveld az irodalom áldásos tevékenységét.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Igazság szerint nem szeretek dicsekedni, de valahogy most, mikor munkásságomat összegezni kellett, valahogy úgy éreztem, hogy nem kell elhallgatnom fontosabb állomásaimat. Már nem sokáig untatom olvasóimat, azt hiszem, még két anyagot föltéve, a végéhez közeledem.
Köszönöm, hogy szorglmasan olvasol.
Szeretettel: Kata
Jó érzéssel olvasom tovább megemlékezésedet. Ilyenkor érzem azt, gazdagabb lettem azzal, hogy itt lehetek, és lehetőségem van közelebbről szemlélni egy csodálatos életutat.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm a kedves szavaidat. Neked is kívánok sok sikert!
Szeretettel: Kata
Drága Kata! Újra szívesen olvasom, amit élőben hallgattam. Elmondtam a tagoknak, hogy ide feltetted és leírtad. Ők is gratulálnak. Nagyon szép emlék lesz mindenkinek. Szeretettel Éva.
Drága Évike!
Köszönöm a figyelmességedet. Már csak két rész hiányzik, valamelyik nap fölteszem, de most itthon van Attila, késlekedem vele. A verseknél majd hiányzik a szavalók neve, ugyanis azt nem jegyeztem föl. Majd még erről külön levélben tájékoztatlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Itt jártam, olvastam ezt a részt is. 🙂
Mivel olvastam az egyik könyvedet, és apránként elolvasgatom a Napvilág oldalára feltett írásaidat, nem csodálkozom az itt leírt sikereiden!
Valóban olyan tehetséggel áldott meg a sors, hogy érdemes vállalnod az írás minden kínját, és gyönyörűségét!
Judit
ÓÓÓ! Köszönöm, a sok szépet, amit leírtál, tán' meg sem érdemlem. Jó érzés tudni, hogy vannak, akik olvassák a köteteimet. Nem hittem, hogy rátalálsz a Napvilágnál föltett anyagra. Szép kivitelben készültek, örültem, amikor elindították, de sajnáltam, amikor megszüntették, érdeklődés miatt.
Nem sokan értékelik az elektronikus kiadásút, vannak hátrányai, nem lehet kézbe venni, – s mint ahogy sok írótársam megjegyzi – a nyomtatott könyv szagát élvezettel szívja be annak alkotója. Igaz. De engem megvigasztal az, hogy a Széchenyi Könyvtárnál is lehetőség van kötetek kiadására, ingyenesen, s százak és a korábbiakat ezrek olvassák, lapozgatják. S én élvezem, amikor egymás után fölkerülnek a kötetek. Tegnap küldtem el az utolsó átnézésre kapott kötetet, ami – ha egy hét múlva látható lesz a többi között, a 36. kiadott könyvem! Ki tudná mindezt nyomtatottan megfizetni?
S ahogyan említetted, szívesen vállalom "az írás minden kínját és gyönyörűségét!
Szeretettel: Kata
ÓÓÓ! Köszönöm, a sok szépet, amit leírtál, tán' meg sem érdemlem. Jó érzés tudni, hogy vannak, akik olvassák a köteteimet. Nem hittem, hogy rátalálsz a Napvilágnál föltett anyagra. Szép kivitelben készültek, örültem, amikor elindították, de sajnáltam, amikor megszüntették, érdeklődés miatt.
Nem sokan értékelik az elektronikus kiadásút, vannak hátrányai, nem lehet kézbe venni, – s mint ahogy sok írótársam megjegyzi – a nyomtatott könyv szagát élvezettel szívja be annak alkotója. Igaz. De engem megvigasztal az, hogy a Széchenyi Könyvtárnál is lehetőség van kötetek kiadására, ingyenesen, s százak és a korábbiakat ezrek olvassák, lapozgatják. S én élvezem, amikor egymás után fölkerülnek a kötetek. Tegnap küldtem el az utolsó átnézésre kapott kötetet, ami – ha egy hét múlva látható lesz a többi között, a 36. kiadott könyvem! Ki tudná mindezt nyomtatottan megfizetni?
S ahogyan említetted, szívesen vállalom "az írás minden kínját és gyönyörűségét!”
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon tetszett ez a rész is, sikereidhez pedig szívből gratulálok, további szép eredményeket kívánva: Zagyvapart.
Köszönöm, kedves Feri, hogy érdeklődsz írásaim iránt és a gratlációért is!
Neked is sikereket kívánok!
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Rosszul kezdted. :))) "Korod ellenére"? :))) Néhány oldallal előbb jeleztem örök fiatalságod. Bárki példát vehet rólad minden téren.
Örülök, hogy megemlítetted a szonettet, nekem is a szívem csücske. 🙂 A díjakhoz gratulálok, továbbiakat is kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia? Kankalin!
Csak bizonyos tekintetben érzem én is évek múlását, mivel nem tudok mindenhová eljutni. Korábban nagyon sokat jártam, kirándultam, mindenhová mentem, mindent szerettem – volna látni-megnézni. Ez már nem megy.
Én is mondhatom, hogy kedvencem lett a szonett, azt ugyan nem tudom olyan fokon csinálni, mint ahogyan Te, s ahogyan kellene.
Már nem hajtok a díjakra, egyetlen helyre szoktam évenként egyszer beküldeni a pályázataikra, s ott megjelentetik – díjak mellett – puhafedeles kiadásban is. Oda is nehéz elmenni, pedig Bpesten van a fesztiváljuk.
Köszönöm a jó kívánságaidat, én is szívből kívánom Neked is, mert megérdemled!
Szeretettel: Kata