Jaj, úgy örülök! Igaz, hogy a járvány még nem múlt el, és a szomszédban háború dúl, ráadásul nem látjuk még az alagút végét, valamint tény, hogy magasba szöktek az árak, inflálódott a forint, de mi ez ahhoz képest, hogy ismét átállítjuk az órákat. Csodás, nem? Március 27-én hajnali kettőkor, már hajnali három óra lesz. Lehet, hogy meg kellene ünnepelnem? Egy üveg jó minőségű pezsgő, talán fémjelezné ezt a jeles eseményt? Ma divat mindenért az utcára vonulni, ráadásul az időjárás is kedvező. Szépen, rendezett sorokban mennénk – mivel úgy illik – és minden ötödik percben egységesen kiáltanánk, hogy éljen az óraátállítás! Az aktív és ügyes emberek transzparenseket is készíthetnének. Esetleg lehetnének lufik is, de talán az mégse, nehogy egyesek még félre értsék. Hiszen az ki is pukkanhat, és akik erről valamire asszociálnak, ellentüntetésbe kezdhetnének. Szóval, a lufi elvetve.
Vajon van-e olyan állampolgár, akit ez nem lelkesít? Igaz, hogy az UNIO-ban már 2019-ben felvetették az eltörlését, de nem sikerült, jelenleg pedig nem is foglalkoznak vele. Mondhatnánk, hogy Isten malmai lassan őrölnek, de ilyent nem illik mondani. Egyébként se érdekel a véleményem senkit. Viszont, ha az ember jó hírrel tud előállni, azt semmiképpen se tartsa magában! Hátha, valaki megnézi a címet és rögtön megüti az öröm szele és szándéka ellenére is elolvassa rövid, ám de annál lelkesebb soraim.
Ezért jó, ha sokan szólnak bele mindenbe, mert akkor garantálva, hogy nincs megegyezés, ahogy azt számtalan más témában is tapasztaljuk.
Ha egy adott ország állampolgárai dönthetnének, akkor a demokrácia elve alapján a többségi véleményt kellene elfogadni és azt alkalmazni. De, hiába, sokan vagyunk. Szép, népes a család, ahol mindenki tudja, hogy a másiknak mi a jó. Persze, ott is demokrácia van, és a többség dönt ebben is. A sorból nem lehet kilógni, mert aki kilóg, annak dádá lesz. Közösen élünk, közösen halunk, közösen masírozunk és közösen hajlongunk. Nagyszerű!
Megfáztam, vagy ki tudja, talán valami vírus talált meg, mert fáj a fejem, a torkom, az ízületeim, rekedt vagyok, krákogok, tüsszentek de abbéli örömöm, hogy március 27-én reggel 6-kor már 7 óra lesz, mindent feledtet.