Találkozás a gimnázium előtt

Már három napja az iskola előtt ólálkodott, de eddig még nem mert megszólítani senkit sem. Bármennyire is elszántan érkezett, a tanítás után kiözönlő diákoktól megrémült. Hogyan kezdjen hozzá, mit mondjon először? Az otthon begyakorolt mondatokat sutának találta, megjelenését pedig esetlennek. Indulás előtt órák hosszat állt a tükör előtt, akár egy nő is megirigyelhette volna a gondos készülődését. Először bezselézte a haját, de rájött, így túlságosan jampeces. Utána oldalra fésülte, de ez sem nyerte meg a tetszését. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve feltupírozta. Az égnek meredő haj valamennyire ellensúlyozta beesett arcát. Itt, a gimnázium ajtajában azonban egyáltalán nem volt elégedett magával. Az óra végét jelző csengő hangjától összerezzent. Hamarosan beszélgető, nevetgélő fiatalok közeledtek az ajtó felé. Hátralépett, és a kőrisfa biztos menedékéből figyelte az iskolát elhagyó diákokat. Meglátta a szőke hajú lányt. Már az első napon kiszúrta magának. A hosszú, zuhatagként szétomló haj, a bájos arc, a kecses mozdulat azonnal rabul ejtette. Félénksége azonban meggátolta abban, hogy szóba elegyedjen vele. A lány a kerékpártároló felé tartott, időnként megállt, élénken magyarázott az őt kísérő barátnőjének valamit. Dugó úgy érezte, elérkezett a pillanat. Ha most nem megy oda, akkor soha többet nem lesz hozzá mersze. Vett egy mély lélegzetet, majd a lány felé indult. Szórakozottan a másik irányba nézett, majd a lánynak ütközött, úgy, hogy a kezében tartott könyvek a földre essenek. Elcsépelt, filmekből ellesett trükk volt, meg is fordult a fejében, hogy a lány talán átlát a szitán, de jobb ötlet nem jutott az eszébe.
– Ne haragudj- mondta a lánynak. – Nem vettelek észre.
– Semmi baj- felelte a lány.
Mindketten lehajoltak, hogy összeszedjék a könyveket, ám annyira egyszerre csinálták, hogy a fejük összekoccant. Ezt viszont Dugó nem tervezte el előre, ezért meglepetten felszisszent.
– Ne haragudj! – ismételte. – Úgy látszik, én ma csak bajt okozok.
Gyorsan felkapkodta a könyveket, és a lánynak adta:
– Tessék, itt vannak. Remélem, nem lett bajuk.
– Nem, úgy látom, egyben vannak – válaszolta a lány.
Ment is volna tovább, de Dugó megállította:
– Meghívhatlak egy kávéra, hogy kiengeszteljelek?
– Köszönöm, de nem kávézom- utasította vissza a lány.
Dugó elkomorodott. Mindenképpen meg akarta szerezni a lányt.
– Akkor egy süteményre, vagy bármire, amit szeretsz. Jóvá akarom tenni, hogy kellemetlenséget okoztam neked – folytatta a lány megnyerését.
– Nekem most haza kell mennem – jelentette ki a lány. – És különben sem okoztál kellemetlenséget.
Dugó rettenetesen elkeseredett. Mi lesz, ha nem tudja megfűzni a lányt? Számára ez létkérdés.
– A túloldalon van egy cukrászda. Rendkívül finom a krémesük. Ugye nem baj, ha egy kicsit elrabolom a barátnődet? – fordult a kevésbé mutatós lányhoz segítségért.
– Menj csak nyugodtan, Ica – mondta a barátnő. – Egy krémes még igazán belefér.
Á, tehát Icának hívják. Legalább a nevét megtudta. A szőke egy pillanatig még habozott, majd egy bólintással beleegyezett. Igazából miért ne mehetne. Tavasz van, süt a nap, a fiú pedig egész helyesnek látszik. Kicsit idősebb ugyan, talán egyetemista lehet, de ez egyáltalán nem baj. Különben is, ennyi kárpótlást igazán megérdemel a rosszul sikerült fizika dolgozat után.

Ica hosszasan tanulmányozta a süteményeket a hűtőpulton. Különösen a csokoládés kekszes tekercset szerette volna megkóstolni, de az volt a legdrágább. A csokikrém a tetején kekszdarabkákkal keverve annyira csábította, hogy az ára ide vagy oda, azt választotta.
– Jó döntés- jegyezte meg Dugó. – Én már ettem ilyet, nagyon finom.
Saját magának azonban csak egy kávét rendelt.
– Te nem eszel?- kérdezte a lány.
– Most nem- mondta Dugó tömören.
A kellemes meleg miatt a teraszon, egy napsütötte asztalnál foglaltak helyet. A levegőben tavaszi virágok illata terjengett. Kérdezgetett a lánytól, hány éves, mit csinál a szabadidejében, szeret-e iskolába járni. A szokásos rutinkérdéseket tette fel, de valahogy el kellett indítania a beszélgetést. Ica elmesélte, hogy tizenegyedik osztályba jár, de nem szeret tanulni, különösen a matekot és a fizikát utálja. Ezekből bukásra is áll, csak a csoda menthetné meg. Ica kissé elcsodálkozott magán, hogy így kitálalt ennek az idegen fiúnak. Bizonyára Dugó szívélyes, megnyerő modora késztette az őszinteségi rohamra.
– És te egyetemre jársz? – kérdezte a fiút.
Dugónak jólesett, hogy egyetemistának nézték. Egy darabig valóban járt is egyetemre, de aztán a drogproblémái miatt abba kellett hagynia. A lányt viszont nem akarta megingatni hitében.
– Igen – felelte.
– Mit tanulsz?
A fiú gondolkodott pár percig, majd azt a szakot nevezte meg, amit a kizárásáig látogatott.
– Jó neked – sóhajtott a lány. – Én biztosan nem fogok bekerülni.
Bánatában kért még egy szelet csokis-kekszes tekercset. A szájában elolvadó édes íz kicsit jobb kedvre hangolta. Úgy érezte, még van miért élni.
– Nahát- gondolta magában Dugó. – Hogy ez a lány mennyit bír enni. Egyáltalán nem látszik meg rajta.
Miután a második szelet is eltűnt, előrukkolt ajánlatával.
– Én tudnék rajtad segíteni, ha akarod – mondta lágyan.
– Ugyan már – nevetett a lány. – Talán tudsz nekem új agyat adni?
– Azt éppen nem – rázta meg a fejét a fiú, – de egy olyan tablettát, amitől jobban tanulsz, azt igen.
Ica először megrémült, mert tanárai óva intették az utcai drogárusoktól a megelőzésről tartott órákon. A bukástól való félelem mégis nagyobbnak bizonyult, úgy érezte, egy ilyen tabletta megoldaná minden baját.
– Mennyit kérsz érte? – kérdezte bizalmatlanul.
Dugó rájött, hogy végre nyeregbe került, ezért kissé fölényes hangnembe váltott át:
– Ó, ingyen adom. Csak próbáld ki, hogy milyen. Aztán ha tetszik, akkor vehetsz tőlem, ha meg nem, akkor szépen elfelejtjük egymást. Na, akarod?
– Igen – vágta rá a lány.
– Jól van – folytatta dugó. – De legközelebb ne az iskola előtt találkozzunk. Add meg a számodat, és pár nap múlva fölhívlak.
Ica gondolkodás nélkül megadta.

Dugó megkönnyebbülten állt fel az asztaltól. Sikerült élete első ügyfelét megszereznie. Mert hogy a lány venni fog tőle, afelől nem volt kétsége. Álmában sem gondolta volna, hogy ez ilyen könnyen megy. Végre a dealere is elégedett lehet vele. Az volt ugyanis a baj, hogy egy idő után már nem tudott fizetni. Az összes családi ékszert ellopta anyjától, sőt húga nehezen szerzett keresetét is elvette. Miután az utolsó könyvét is elvitte az antikváriumba, a dealer megfenyegette, hogy nagyon megbánja, ha nem fizet. Vagy azonnal pénzt szerez valahonnét, vagy Dugónak vége. Viszont ha talál magának saját kuncsaftokat, abból törlesztheti az adósságát. Nagylelkűségében még a kezdéshez szükséges anyagot is Dugónak adta, hozzátéve, hogy az árát keményen behajtja rajta. Hát így került Dugó a gimnázium elé.