Viki

Kilenc hónap. Épp egy várandósság ideje. Ennyi jutott neki az életből, remélem boldogan nagyrészben. Bízom, hogy érdemes volt erre a kis időre megmenteni,
küzdeni érte, gyógyítani, gyógyíttatni (szinte semmi pénzből áldozni sokat ),
kezelgetni, körülötte forgatni életünk kerekét.

December huszonharmadika volt. A mindíg nehéz szülinapom. Betegségeim abban a stádiumában jártam, hogy úgy éreztem talán lesz még két elviselhető évem, azután még egy, mialatt lassan, kínok közt meghalok. A karácsony is mindíg nehéz volt, és István nap, párom nevenapja. Egyszercsak csöngettek, s fiam jött: anya, egy fekete szemeteszsákban kidobtak a jégre négy egyhetes kiskutyát, vállaltok egyet? ( férjem egész életében szeretett volna egy nagy kutyát, de az erkélytelen panel nyolcadik emeletén, két gyerek nyúzásának kitéve, pénztelenül, betegen,… ) Volt egy órám gondolkozni. A gyerekek már kirepültek. Senkink sincs. Párom nélkülem elveszett ember lesz. Magasvérnyomására, szívére, kettőnk kapcsolatára, gondoskodásra,
közös séták, beszélgetések, mindenre nagyon jót fog tenni, s ha nem leszek, nem marad egyedül. Még talán van időm felnevelni neki egy kutyát, egy társat, egy örömforrást, gazdi lesz, én meg pótanya, Viktória nap van, ez azt jelenti: Győzelem, legyőzzük a halált, Viki lesz a kislány, ez egy jel, Karácsonyi ajándék, szülinapi ajándék, névnapi ajándék! Fekete volt, fehér zoknival és fehér pici ecsettel a farka leghegyén. Egész éjjel óránként tejes vízzel itattuk, kimosdattuk a kakiból őt és a lakást, mert kimászott a ládából amibe beleszabdaltuk rossz negyven éves irhabundámat, és lassan végigmentünk mindenen amin egy kölyökkutyával szoktak az emberek. Viki óriási lett, engem elrántott akaratlan, egész nap beszélgettem vele mint mások az unokával,
olyan szeretetet ismertünk meg, amit másként lehetetlen. Hihetetlen volt amit átéltünk amikor kórházba kerültem s amikor hazajöttem. Viki halálos beteg lett,
párom átölelve tartotta mialatt meghalt, eltemette, és ami ezután történt, az már másik történet. Kilenc hónap. Ennyi jutott neki, nekünk a boldogságból.
De ő életre szóló ajándékokkal halmozott el minket.