Itt mélázok a gép előtt, próbálom átgondolni, amit az a fantasztikus ember, zenész, apa és férj hagyott rám, aki maga volt a ZENE, az élet, meg minden egyéb, s azon tűnődöm, mit is adott, mit is hagyott maga után, mit vett el tőlem Ő és a ZENE.
Természetesen közben ZENE szól, mint mindig, s nem is akármilyen. Örökké, amíg csak lélegzem, zúdulnak a könnyek, mint a hűs bakonyi hegyi patak áradás idején, dúlnak bennem az érzelmek, próbálom élni újra az életem. Mert az ÉLET ÉLET, élni kell! De tudom-e élni? Igen, tudom! Kell! Szeretném, s fogom!
A végén majd mérlegre teszek mindent, ami emberi számítások szerint mérhető, bár jómagam már most is pontosan tudom a végeredményt.
A ZENE a bölcsőmtől kezdődő, a síron túl is tartó örökös szenvedélyes, kiolthatatlan, mindent elsöprő szerelem. És minden más szerelem, a mostani is e tőből fakadt virágra hihetetlen, elképesztő módon, mint a mesében. Én még ma is balgán, elvetemülten hiszek a mesékben!
Mert minden oly mesés! Olyan szép! Húúúúú!!!!! De mennyire!!!!
A FÖLD ÉS A VALÓ:
Első példaképem a nagyapám, aki kántor-tanító volt. Tőle tanultam a születésemtől fogva énekelni, a zenét szenvedélyesen, feltétel nélkül, vakon, elvetemült módon szeretni.
A második Bozzay József Karnagy Úr, aki Zircen az általános iskolában megtanított a zenét tisztelni.
A harmadik H.T. hosszú ideig férjem és zenésztársam, akitől megtanultam a zenei alázatot és pofátlan maximalizmust: hogy igényes legyek, hozzam ki mindenből a lehető legtöbbet, vagy még annál is többet, meg még ennél is többet, meg még többet bármi áron, ami már nem fizethető. És énekelek!!!
Hiszem, hogy odafentről széles mosollyal nézel le rám, mert mindezt a mai napig a te örömödre is teszem! Meg persze a magam örömére is, mert közben rájöttem: igazad volt. Hát, Tibi, ez lettem én. Ne haragudj, talán nem ezt szeretted volna, de hát ez vagyok én! Andrea, Andi, Suzy, Kankalin, meg miegymás.
Talán értékeled! Remélem! Érted is teszem!
Apró koromtól énekeltem. Ha öröm ért, énekeltem. Ha bántottak, énekeltem. Énekeltem, énekeltem, énekeltem…
Első nagy zenei élményem egy táncdalfesztivál volt. Az összes dalt megtanultam, fújtam, fújtam, fújtam…
Ovis barátaimmal "táncdalfesztivál"-t játszottunk napestig. Az első díj cukros kenyér volt, amit "sajna" mindig én nyertem, így kilóim gyorsan szaporodtak. (Talán ez elmúlt.)
Az általános iskolában mindenféle versenyen indultam az összes lehetséges formációban, bár sokáig nem értettem miért, mert a szereplés maga soha nem vonzott. Talán ami miatt vállaltam, maga az éneklés öröme, meg az, hogy másoknak is átadhatom ezt a féktelen, megmagyarázhatatlan, kiéghetetlen, mágikus, mindent elsöprő szenvedélyt. Akkor még nem tudtam, csak nemrégiben fogalmaztam meg.
A gimiben folytatódott a ZENE-őrület. Zenei társam H.T. volt, aki még ma is szólógitárosa egy zenekarnak, és nem a férjem volt, bármennyire is ugyanaz a monogram. Ő aranyosan kifogásolta a zenei ízlésem, mert szerinte én a "nyálas" (nekem lírai) zenéket szerettem, de azt hiszem, ő nagy hatással volt máig kialakulóban lévő zenei ízlésemre. Talán ma büszke lenne rám.
Aztán jött a nagy áttörés. 18 évesen elkezdtem énekelni egy helyi zenekarban. Egy gyors felvételi vizsga után (szerencsémre) megengedték, hogy szaporítsam náluk a létszámot. Azóta is velük énekelgetek. Nagyon szeretem őket. Hihetetlen, hogy milyen helyzetekből tudtunk együttesen talpra állni! Amikor zenélünk, most is a fellegekben érzem magam. Ez a mindenből kihozó hatalmas erő! Ez a szentimentális, életkedvet adó, mindent legyűrő, mindent maga mögött hagyó, mindent feledtetni próbáló és tudó fergeteges együttlét!
Innen ágazott el a zene-fa több irányba.
Van még egy másik zenekar, aminek nagyon örülök. Az életet és a fiatalságot adja nekem. Fantasztikus! Felemelő! Káprázatos!
Megannyi nagyszerű ember, temérdek fergeteges zenész, akik vigyáznak rám. Az életem köszönhetem nekik, mert segítettek talpra állni, bármennyire is olyan vagyok, mint a macska, aki mindig a talpára esik. Nélkülük soha! Bármennyi kifogyhatatlan energia lakozik bennem, bármennyire is a kedvem lelem mindenben, bármennyire túlteng bennem az a már néha piszkosul egészségtelen optimizmus, bármennyire is megtalálom a cselekvés örömét! Sokkal tartozom nekik így egyenként. Névről névre. Köszönöm!
Mi is a ZENE nekem? A ZENE képes százszor és százezerszer akaratán kívül újra és újra megölni, de milliószor és milliárdszor új és örök életet lehelni belém. Csak mindig jó barátságban kell lenni vele. Talán ez kevés is, mert szerelemben kell élnem vele mindörökké. Szenvedélyes, erotikus, lázas, kiéghetetlen hatalmas, örökké tartó szerelemben. Úgy kell kezelnem, mint egy szenvedélyes hálótársat. Vele aludni el, vele ébredni. Tudni, érezni, hogy mikor milyen változatát kell hallgatnom. Mikor mit akar.
Amikor már azt hiszem nincs kiút, akkor jön Ő, a ZENE, és megmutatja nekem: van menedék! Nem is akármilyen! Mert a ZENE maga szenvedély, az erotika, a megnyugvás, az örök szerelem, és minden. MINDEN!!!! Mert a ZENE örök, és sérthetetlen. Nem csalódom benne, mindig mellettem van.
Néhány hete még balga módon azt hittem, hogy otthon vagyok a zenében. Vele alszom el, vele ébredek, a mindenem, egész nap elkísér, megnyugvást hoz, felkavar, elandalít, értelmet ad, vigasztal, gyámolít, simogat, betakar, az életem, a szerelmem, együtt érez velem, meg én is vele…
Hatalmasat tévedtem. A ZENE olyan hihetetlen magasságokba tud röpíteni, hogy arról nem lehet fogalom. Ahonnan nincs visszaút, ahol már nem tudod ki vagy, el vagy veszve végtelenül, végérvényesen, menthetetlenül. Amikor viaskodik a torzítós gitár a zongorával. Amikor Horowitz és Rahmaninov pöröl Garry Moore-ral és Santana-val. Amikor végre azt hiszed, hogy mindent értesz, s rá kellett jönnöd, hogy nem értesz te semmit. Kezdhetsz mindent elölről. De hiszem, érdemes elölről kezdeni, mert a ZENE mindenen, átsegít, azt súgja: pörölj, legyél önmagad! Most igenis az vagyok. Soha nem voltam ennyire önmagam. Teljes mértékben, határozottan, visszavonhatatlanul, végérvényesen, megingathatatlanul hiszem. Mert hát az a bizonyos ZENE olyan dolgokat tud, ami még az álmaidban sem létezik. Hiszek az álmokban! Te is így gondolkodj!
Most kellett rájönnöm, hogy az a bizonyos ZENE maga a Szenvedély, a Szerelem és az Erotika! Mert az! Mindig tud újat mutatni, mindig tud fájdalmat okozni, de fel is tud onnan emelni. Mert hidd el nekem, hogy a ZENE örök! Ezt nem én mondom, hanem nálam sokkal okosabbak.
Higgy nekem! A ZENE Szerelem, a ZENE Szenvedély, a ZENE Erotika!
Most jön a mérleg.
Rátettem a serpenyőre mindent. Az utolsó apró elporladó morzsáig mindent.
Most itt ülök még mindig a gépnél, látom az eredményt, amit már előre tudtam. Bármi történt, a mérleg pozitív. A ZENE minden! Az ÉLET! A Szenvedély, a Szerelem és az Erotika!
Jegyezd meg! A zene mindent le tud győzni. És a ZENE mindent ki tud fejezni, amit nem lehet elhallgatni! Ebben teljesen egyet értek V. Hugo-val. Mert a ZENE olyan csodákra képes, amit eddig magam is csak gondoltam, nem hittem. Gondolkodj!
Én most már megingathatatlanul hiszem!
36 hozzászólás
Őszinte vallomás ez, biztosan nem vagy gátlásos, hogy mindezt így megosztod mindenkivel. Én zenészként nem tudok ennyit áradozni a zenéről, de az biztos, hogy isteni művészet. Számomra sokkal magasztosabb dolog, minthogy szerelmet, vagy erotikát jelentsen, de értem neked miért jelenti azt. Figyelembe kell venni azt is, hogy a zene csak az ember által szólal meg, tehát olyan a zene, mint amilyen a művelője. Tetszett, csak a végefelé kicsit felhalmoztad a dícséreteket.
Üdv.Ngaboru
Szia Gábor!
Gátlásos vagyok, mert ennél sokkal több van benne. Ez csak a töredéke. Ha annyi idős leszel, mint én, annyi ideig foglalkozol a zenével, együtt hálsz vele, 🙂 majd te is megérted, miről szólt ez a pár sor. Akkor majd mosolyogva emlékezz rám! A szeelem és az erotika bizony magasztos dolog, akár a zene maga. Ezt is majd megérted. A zene az ember által szólal meg, ez tény. De a lélek virága. A vége felé nem dicséret volt, hanem az új élet, a szenvedély és a szerelem. Akinek szól, meg fogja érteni. Látod, fiatal vagy! Amikor annyi idős leszel, mint én, majd emlékezni fogsz erre, hogy bezzeg a Kankalin….
Tudod, Gábor, a zene és a szerelem olyan szép dolog! Még nekem is! Amúgy köszi!
Szeretettel: Kankalin
Igazad van, fiatal vagyok, sok mindent nem értek még, de rendületlenül török előre, hogy mindent megértsek. Igen a szerelem gyönyörű, de néha már annyira erős hogy fájni is tud. Fizikailag. De mégis, más magasztosságra gondoltam, valamiféle szent műremekre, tökéletesen megformált, letisztult, hűvös értelemre és alapvető igazságra. A zene sosem hamis.
Kedves Kankalin!
A Zene az életedben központi helyet képvisel.Ahogyan olvastam, megértem.Valóban mindent ki tud fejezni.Meg lehet, és meg kell tudni lelni értemét.Azt látom szántad valakinek,ez szép gesztus Tőled!Mivel publikus csatlakozom azon emberek táborához akiket éltet a ZENE.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel! Örülök, hogy hasonló viszonyban állsz a zenével, mint jómagam!
Szeretettel: Kankalin
A szavaid visszhangra találtak a lelkemben. A zene az ÉLET, a SZERELEM, a SZENVEDÉLY, EROTIKA ÉS GYÁSZ…
Kedves Arthemis!
Valahogy egyáltalán nem lepett meg, hogy így gondolod! Hallgass sok zenét, meg persze énekelj! Mindenféle bajra gyógyír! Köszi a hsz-t!
Szia: Kankalin
Szia Kankalin! Olyan ez az írásod, mint egy
Mahler szimfónia, végtelenül és őszintén jön és jön! Csak leültél és
kijött belőled, ami a lelkedben volt. Az éltető zene, amit művelsz és
akinek ezt átadod, közvetíted és vannak akik értik, láthatóan nagyon sokan.
Annyi mindent közvetít a zene, hogy le sem lehet írni, talán nem is szabad vagy nem is lehet. Lehet írni róla, a tiéd egy őszinte vallomás és nagyon jól sikerült közvetíteni meggyőződésed, hited a zenével kapcsolatban. És lehet üzenni vele. Én értem az üzenetet.
szeretettel:ruca
Szia ruca!
Megtisztelő, hogy egy Mahler szimfóniához hasonlítottad őszinte vallomásom a zenéről.
Örülök, hogy megértetted az üzenetét!
"A zene kifejezi amit nem lehet elmondani, és amit nem lehet elhallgatni." (V.Hugo)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy a zenéről írtál, nekem is fontos szerepet játszik az életemben.Hasonlóan egész kisgyermekkorom óta.Mondjuk én még nem vagyok vele ilyen közeli kapcsolatban, de mindig veszélybe is kerültem, ha túlléptem a határait:).Viszont aki a zenét mentsvárnak használja, csak jó dolgok mellett dönthet.Köszönöm, hogy fontosnak tartottad megosztani olvasóiddal!!!
Kedves Netharcos!
Köszönöm, hogy elolvastad, s hogy hozzászóltál! A ZENE csuda dolgokra képes! Ennél sokkal többre is, de töredelmesen bevallom, nem mertem leírni. Egyszer megteszem, még őszintébb leszek. A ZENE határait szerintem nem lehet túllépni, mert számomra határtalan. Mint írtam, a ZENE társ. Minden szorult helyzetből kiment, és amikor azt hiszed, hogy nincs kiút, akkor is van! Ez hihetetlen, de így igaz, hidd el nekem!
Örülök, hogy fontos szerepet játszik nálad is! Élvezd, hallgasd, szeresd, legyen a társad, nyissa fel szemed: legyél önmagad!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hát, nem semmi az írásod! Elég rendesen kitártad a lelked a poéták templomában. Tudtam az őszinteségedről, de meglepett hogy "ledobtad a ruhád" és nyíltan vallottál a lelked legtitkosabb részleteiről.
Gratulálok a művedhez!
Üdvözlettel:
Rumcájsz
Kedves Rumcájsz!
Őszintén megmondom, én is meglepődtem magamon. Valamiért már sok minden szorított, kitörni készült belőlem. Jólesett "ledobni a ruhám". Nem is hittem volna!
Köszi, hogy elolvastad!
Szia! Kankalin
Kedves Kankalin!
Elképesztő, milyen szerelemmel, szenvedéllyel tudsz ódákat zengeni a zenéről!.:):):) Már elhiszem, hogy megrögzött zenepárti vagy!:)
Örülök, hogy kifújtad magadból a felesleges levegőt…:)
Ölellek: Lyza
Szia Lyza!
Hát ez az! Ma a találkozón tudatosodott (tudatosították) bennem, hogy még nem írtam ki magamból, hiányos. Én is így érzem. Mert amit leírtam, nem csak a zenéről szól, hanem valami új dologról is, ami megjelent bennem. Ha én azt leírnám! Megteszem, de lehet, hogy megtartom magamnak. A levegőt meg nem tudtam kifújni, pedig de jó lenne!!!
Hinnem kell, hogy az is megtörténik. És köszi, hogy időt szántál rám!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A zene sosem lesz hűtlen hozzánk, sosem csal meg. Csak mi csaljuk meg, néha-néha. De mindig visszatérünk hozzá. Azt hiszem, Te nagyon jól látod ezt.
Vigyázz az álmaidra, és műveld a zenét! Én csak ezt kívánhatom most Neked.
Szeretettel: Art Vader
Kedves Art!
Értek mindent. Viszont most inkább azt kívánd, hogy lábra tudjak állni, mert "kissé" megsérültem. Addig semmit nem tudok csinálni. (Igaz, énekelni igen, mert nem a szám fáj.) 🙂 Én mindig visszatértem a zenéhez, de egyre nehezebb.
Az álmaimra próbálok vigyázni, köszi a biztatást!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Andrea!
Olyan lendülettel, olyan odaadással írtál a zenéről, hogy szívesen olvasnám még tovább ezt az érvelést. Szerencsére engem nem kell meggyőznőd, hogy milyen csodás a zene. Népi táncoltam, zenét hallgatok most is, az autóban, csak sajnos a munkahelyemen nem. Az olyan mint a kripta. Ha gondom van, sokszor átsegít, legfeljebb együtt zokogok a zene dallamára. Részvétem! Ahogy kivettem soraidból a férjed hallt meg nemrégen. Nehéz egy szerelmet elveszteni.
A zene kísérjen utadon.
István
Kedves István!
A zene tényleg csodás, még ha alkalomadtán fáj is. Igen, nagyon nehéz, de állom a sarat amennyire csak tudom. Néha kifekszem, mert előfordul, hogy bántanak, de eddig mindig sikerült felkelnem a padlóról.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel! (Hallgass sok zenét!)
Szeretettel: Kankalin
Jaj Boszika!
Ez nagyon jó lett! Olyan, mint a zene maga! Szenvedélyes!
Zene nélkül elsorvadnánk, az egyik legjobb dolog az életben! Sokszor megbámulnak az utcán, aztán rájövök, hogy dúdoltam, de nem érdekel. A zene mindenben segít. Ha szomorú vagy megvígasztal, felvidít, ha vidám vagy, még vidámabb leszel tőle.. stb.
Táncoltam egyet az írásodra is. Szeretnék már a te zenédre táncra perdülni! 🙂
Szeretettel: Hópihe
Szia Pihécske!
Köszi, a zene tényleg ilyen!
Küldöm a sajátomat, csak borítékot kell hozzá szereznem, mert ami volt, elfogyott. 😀
Örülök, hogy az utcán is énekelsz! Ne is érdekeljen mit szólnak! :DDD
Gyere máskor is!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Albert Einsteint idézném, bár ő nem muzsikus volt, hanem…
"Az idő azért van, hogy ne történjék minden egyszerre."
E mondatot továbbgondolva; talán a tér is azért van, hogy ne legyen minden egy helyen.
Ha sem idő sem tér nem létezne, akkor csupán egyetlen pont maradna a világból.
Abban a mérhetetlenül hatalmasan kicsiny pontban pedig minden benne volna,
jókor és jó helyen, és a neve… A neve ZENE volna.
Szeretettel: uv
Szia UV! 🙂
Megleptél rendesen! Nem is gondoltam, hogy Einstein ilyeneket is tudott! 🙂
Az idő érdekes dolgokra képes. Szeretem az időt, ugyanakkor rettegek is tőle, fejet hajtok előtte. El is gondolkodtam. Tényleg nem jön minden egyszerre, csak úgy megtörténnek dolgok. Szerintem ezt hagyni kell, hogy folyjék.
A kicsiny pontban pedig tényleg minden benne van. De a kicsiny pontot meg kell találni stabilan. Ha megtalálta az ember, tényleg minden benne van. Akár az egész világ! 🙂
Tehát jókor, jó helyen, és zene! 🙂
Köszi, nyílik a szemem!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hogy mi a zene? A zene az igazi világnyelv. A zene olyan, mint a tenger: mi a parton állunk, ellátunk messze, messze, és gyönyörködünk a hullámok játékában, de a túlsó partot nem láthatjuk meg soha. A zene minden szomorúságunknak, minden örömünknek hangot ad. Senki számára nem kell lefordítani. Ha van valami, ami állandó ebben a világban, az a zene ereje.
Szeretettel ölel:
Jox
Szia Joxi!
Te sokkal szebben fogalmaztad meg a zenét, mint ahogy én azt eddig el tudtam képzelni!
"A zene ereje." Ez a fontos. Hát használd ki te is! Tudod mire gondolok! 🙂
Ima + a zene ereje. Jelképesen térdepelve, gondolatban. Na ez az, ami együttesen győzelemre visz! OK?
Megríkatsz, de jó értelemben!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gondoltam a Hölgyet megnézem, prózában is olyan jó-e, mint versben? És lám! Nagyon jó!!!
Abban, hogy a zenében milyen, már nem "el tudom képzelni, hogy hasonlóan jó" , hanem TUDOM hogy nagyszerű! Aki ilyen szenvedéllyel tud írni a muszikáról, az Tud is zenélni. (Tapsztalatból tudom)
Ehhez az írásodhoz is csak gratulálni tudok, mert lenyűgözött ez a tűzzel teli gördülékenység. Nagyon jó volt olvaasni!
üdv
Szellő
Szia Szellő!
A "hölgy" nem igazán van otthon a prózában. Talán a zenében jobban. Örülök, hogy tapasztalatból ezt megérezted! Igyekszem, hogy ez így is maradjon!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A zene a lélek gyógyszere, A zene az, amely a legközvetlenebbül nevel, jobbít, érzékekre hat. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy régebben mennyit énekeltek az emberek. Énekeltek a nagymamák vasalás, takarítás, és mindenféle munka közben. Énekeltek az emberek a templomban, az esküvőn, a keresztelőn, a halotti toron, a mulatságokon stb. Ma meg mindenki csak hallgatja a zenét, nem hallom énekelni az embereket. Pedig az éneklésnek remek hatásai vannak. Felszabadítja a légzést, az artikulálással megdolgoztatja az arcizmokat. Remek módja a petyhüdt, megereszkedett arc felfrissítésére, átmozgatására, vérkeringésének javítására. Az éneklés bizonyos fokig felfogható természetes ránctalanítónak is. 🙂 Éneklés közben elárasztanak a hetyke endorfinok, és idővel mindenkinek remek hangulata lesz. /folyt./
/folyt./
A környezetünket nem tudjuk mindig kedvünkre alakítani, de ha énekel az ember, akkor ellazul, kiereszti a stresszt és a bennrekedt érzelmeket.
Fellfrissül a vérkeringésünk, javul a légzéstechnikánk, és a testtartásunk.
Nem kerül se pénzbe, se időbe és nem függ senkitől, csak tőlünk. Próbáljuk csak ki, hogy hangosan énekelni nagyon is jót tesz, ebben a manapság olyan fegyelmezett viselkedést megkövetelő társadalomban. 🙂
Judit
:DDD Szia Judit! :DDD
Megnevettettél! 😀 Valóban: a zene mindenféle Botox-kezelést és eszeveszett ránctalanítást felül tud múlni. Ha valaki ezt a bőrén érzi, az én vagyok. 😀 Nagyon szellemes hsz-t írtál, tetszett! Úgy vélem, egészen pontosan ismered a zene gyógyító és karbantartó hatásait. 😀
Minden tökéletesen igaz, amit megfogalmaztál. 😀
Köszönöm, ez igazán frissítő és fiatalító volt! 😀 (És nem került semmibe! :D)
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Élsz és halsz a zenéért. Ez világos, mint a nap.Olyan nagy szenvedélyel írsz róla.
Szép ez.
Sztettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Éltem, és halálnak halálával haltam meg érte, többször is. 🙂 A szenvedély megmaradt. 🙂
Nagyon köszi, hogy próbáltad átélni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Micsoda szenvedély, mennyi energia zsúfolódik ebbe a sodró lendületű alkotásba! Régi az írás, de örök a benne rejlő üzenet.
Jó, hogy rátaláltam.
Üdv: István
Szia István! 🙂
"A zene kifejezi, amit nem lehet elmondani, és amit nem lehet elhallgatni." (Victor Hugo)
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írásom, ami "kissé" túlfűtött, mert amikor született, túltengett bennem a zene, irodalmilag nem tudtam kordában tartani magam. 😀
Az üzenetét mellékeltem az előző idézetben.
Az energia? Nem vész el, csak átalakul. 🙂
Köszönöm, hogy átnézted ezt az összegzést. Nekem is jó volt újra elolvasnom. Picit sírtam is, mert előtörtek az emlékek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Most már elhiszem. Elhiszem, hogy drogdílerként -ha arra adnám a fejem -nem sokra mennék veled. 🙂
(Ne legyek közönséges, ugye?)
Valamikor nagyon szerettem volna zenét szerezni, vagy az alkotásában így -úgy részt venni. Kaptam is egy szép gitárt, de alapokon kívül semmi..
Ezért inkább hallgatok. Ami csak tetszik.
Amikor a zenéről, mint nagybetűs valóságról ilyen megindíttóan elővezetett írásodat olvastam, öröm töltött el, vagyis több, lázba jöttem tőle. A zene hatalom és a zene a hatalmába kerít. Csak egy kérdés van, jól választok-e, hogy ez hatás felemelő, pozitív irányba befolyásoljon, ne pedig a depresszió felé toljon. Aki képes kifejezni magát ezen a nyelven, az egy olyan tulajdonsággal bír, amivel a legtöbb ember nem. Örömből, felszabadultan zenélni, én ezt csak édesapámtól tanult jazz-rajongásomhoz tudom hasonlítani. A nagyon mélyről szóló, közérthető ritmika, mely hullámzik és újra és újra el tud varázsolni.
Szia Zsolt! 🙂
Ha valaki zenélni szeretne, soha nem késő elkezdeni, mert a lényeg az, hogy saját örömünkre tegyük. Ha megvan még az a gitár, van esélyed az alapokra építeni, amiből az következik, hogy akár komponálhatsz is. 🙂 Mindennek az is feltétele, hogy engedjünk magunkba annyi dallamot, amennyit csak lehetséges, mert azokból kerekedik ki a valódi vonzódás, mivel megszűrjük azokat, amelyek hatást gyakorolnak ránk.
Amikor ezt a prózát írtam, nem voltam jó kedvemben, azért is próbáltam összegezni magamban, hogy vajon megérte-e az idő, amit a zenével töltöttem. Látható a mérleg állása: többet adott, mint amennyit elvett, ráadásul még van idő kiteljesíteni. A választás nem könnyű, de a jó zene képes megmutatni, hogy melyik útra hív. A jazz kiválóan alkalmas erre. 🙂 Egyébként ugyanaz a dal lehet depresszív, de felemelő is. Attól függ, hogy miért hallgatjuk. 🙂
Ez az összegzés kicsit komolyabb lett, mint a fenti próza. Jó zenehallgatást! 🙂
Szeretettel: Kankalin