Hát eljött a perc mit oly régóta vártam
S most még is valami késztet
Hogy szaladjak, hogy nyerjek
Akár egy percet, hogy gyerek maradjak
Ne zavarjon a nagyilág baja
Csak maradjon meg a játékok zaja
Míly idegennek érzem a szót felnőtt
Nem tudom készen állok e rá
Hogy felkeljek a gyermeki ágyból
Eltudom-e viselni döntéseim súlyát?
Mert valami megváltozott.
Senki nem kérdezte az új kell-e?
Bármennyire fájó ez az élet rendje.
Kitől kérdezhetem meddig maradhatok gyerek
Ugy, hogy senki terhére ne legyek
Eddig ezt akartam de most félek
Félek a naptól melyen felnőtté leszek.
9 hozzászólás
Londonman, csak 1 tanács:
ha költő szeretnél lenni, akkor olyan témákat és/vagy eszközöket kell keresned, amelyek elfordulnak a közhelytől.
És ez a téma nagyon lerágott csont a 20-21. században.
Figyelj! Van egy jó ötletem, ha nem tetszik ne olvasd! Nem kértem tőled tanácsot. Csak azt nem értem mire vagy olyan fölényes?
S talán nem is olyan jó felnöttnek lenni…gyerekkoromban azt nem hittem el, amikor egy idosebb azt mondta, addig élvezzem az idot mig gyerek vagyok….most meg már olykor én is ezt mondogatom…hol van már a régi felhötlenség, gyermeki szabadság? Sehol…elgondolkodtatott versed, szerintem ez egy jó téma. A “hogy szaladjak, hogy nyerjek Akár egy percet, hogy gyerek maradjak” sor nagyon tetszett.
CSP-nek annyit, hogy kritikában mutatkozik meg az ember igazi oldala. Ha belöle ennyire telik, akkor joggal mondhatjuk-szánalmas….
H.
Jólvan, szóval nem kívánsz költőnek lenni. Nem gond.
Hayal: engem aztán sértegethetsz 🙂
Azért ez túlzás nem? Csak az lehet költő akinek te adsz tanácsot? Nevetséges vagy.
😀 látom olvasni nem tudsz. De mivel nem leszek oly’ személyeskedő és pontatlan, mint te (paradoxon), elmondom néked, hogy az lehet költő, aki költő. Az pedig nem költő, aki közhelyes, túlhasznált verseket, költői képeket használ.
De úgyis belekötsz ebbe is. Na mind1.
Hát akkor ezt megbeszéltétek/tük:-) Pál sérteget mindenkit, de kedves Londonman nyugtasson a gondolat, hogy mindig az a lelki szegény, aki csak magában nem talál hibát, és azzal feketíti saját életét, hogy másokat szekál:-)
Verse visszatérve, eszembe jutott egy jó gondolat. A szülők kedvenc mondása 18 éves korodig: nem csinálhatod, nem tudhatod, mert még GYEREK vagy!, Aztán 18 leszel és mindenre azt mondják :döntsd el, hiszen FELNŐTT ember vagy! Ez olyan érdekes kételyeket ébreszt fel egy emberben, hogy most mi van? Ki érti….
Szia Londonman!
Először is: Pállal nem kell törődni. Ő az ősi gonosztevő az Íróklubbon, gondolom ezt Te is tudod. Nevess rajta egy nagyot és nyeld le a tanácsát egy feneketlen bugyorba. 🙂
Szerintem ügyes, persze még lehet fejlődni, de kinek nem?
Gratulálok és ne félj, a felnőttság se rosszabb, mint a gyermekkor. (Vagyis izé… Remélem.) X-)
Még több ilyen, és ehhez hasonló verset kíván
fanofgd!
Kedves Londonman!
Olyan dilemmákat boncolgatsz a versedben, amelyeket mindenkinek át kell élnie és érdemes rajtuk elgondolkozni.
Én azt mondom, lélekben maradj gyerek, de ha fontos döntést kell hoznod, légy komoly és határozott.
Maga a vers nem hibátlan, néhol hiányolom a tagolást (vesszők), ettől függetlenül egész jó.
Látom, régebbi vers, biztosan sokat fejlődtél azóta.
Üdv.:Tamás