KORMI-MACA-GIGI igaz története
Készült: Ölelkező rímekkel, 2014. augusztus 26; november 12.
1. MACUKA VÉGNAPJAI
Fáradt voltam, a könyvet sem olvastam,
magamba roskadva gondolkodtam.
Macukát a szemeim előtt láttam
a kórházban, műtét után ahonnan
hazatérve, ő vidáman hempergett
földön örömében, látszott rajta, mit
tegyen, azt se tudja, nem voltam itthon
egy hétig. Alig játszott, fáradtabb lett,
játék közben hamar elfáradt, többet
pihent. Esténként vacsorája után
az utolsó héten még hozzám jött
a terített asztalhoz, s kért kóstolót.
Néha megelégedett kis falattal,
máskor Maca finom falatokra várt.
2. Máskor Maca finom falatokra várt.
Kormitól örökölte ezt a szokást.
A finom cicaételt Maca korábban
mindig jó étvággyal fogyasztotta,
amit gondosan neki válogattam.
Már nem kell neki finom cicaétek,
aztán nemsokára fogyni kezdett,
már annyira leromlott az állapota,
hogy etetése nagy gondot okozott.
Rossz volt látni, szegény hogy kínlódott,
egyre többször a földre kuporodott,
s nyakát nyújtva sokáig kínosan
köhögött, lefogyott, végső napjait
megéreztem, tudtam mi következik.
3.
Megéreztem, tudtam mi következik.
Állatorvos tanácsát kértem, aki
őt már fiatal kortól ismeri:
– Mit tehetünk még érte? – kérdeztem,
azt a választ kaptam, amire én is
gondoltam: öreg a cica, sokáig
már nem él. A köhögése azt jelzi,
mellhártya-gyulladása van, ezért
gyógyszerrel kezelte, feljavítva
vitaminnal. Mintha jobban esne az
étel, kissé kezdett gömbölyödni.
A harmadik adag injekció
után olyan lett, mint akit felfújtak.
Elnehezült, a mozgása lelassult!
4.
Elnehezült, a mozgása lelassult,
és ami nekem egyre jobban feltűnt,
magának búvóhelyet keresett.
Hallottam róla, hogy az állatok ezt
olyankor teszik, amikor a végük
közeledik. Az íróasztal alá
hózódott a sarokba, majd másik
búvó menedéket a szekrény alatt
talált magának. Ott feküdt és egész
nap alig mutatkozott. Már többször
arról is megfeledkezett, hogy ennie
kellene, magában összeroskadva
pihegve pihent ott, egész nap, enni
sem jelentkezett se délben, se este.
5.
Nem jelentkezett se délben, se este.
Nem hiányzott neki az étel. Langyos
tejjel megkínáltam, azt nyalogatta
nagyon lassan, fáradtan. Látszott rajta,
már sokáig nem bírja. Nekem meg
a kínjait fájt nézni, de nem tudtam
rajta segíteni. Ha kóstolgatott
valamit az ételéből, utána
a szekrény alá elbújt vánszorogva.
Most a mindig tiszta cica nyakán az
étel nyoma ottmaradt. Nem bánta,
tisztálkodás fárasztotta. Ezért én
– ha engedte – igyekeztem finoman
megmosdatni, tisztára törölgetni.
6.
Megmosdattam, tisztára törölgettem.
Búvóhelyét az utolsó napokban
már alig hagyta el, odavittem a
reggelijét, mivel hiába hívtam,
már nem is járt ki a konyhába enni,
egyszer jelent meg vacsoránál, puha
felvágottból elfogadott falatkát,
majd búvóhelyére lassan visszavonult.
Másnap reggel megint alig evett
valamit, a tejből is csak cseppeket
nyalogatott, nem esett jól neki,
fáradtan vánszorgott vissza és a
szekrény alatt szinte elterült. Mintha
felfúvódott volna, vagy csak elhízott?
7.
Felfúvódott volna, vagy csak elhízott?
Ez már semmiképpen nem jelentette
a természetes állapotot. Arra
gondoltam, túladagolták neki a
vitaminokat. Egész nap csak feküdt
szinte mozdulatlanul. Szomorúan
nézett rám, amikor megsimogatni
mentem hozzá. Elfordította a
fejét, ha próbáltam etetni. Langyos
tejet vittem neki, azt sem fogadta
el, pedig semmit sem evett egész nap.
Éjjel pedig – nem tudom csak álmodtam,
vagy megtörtént – rövid nyávogásra
ébredtem, de elbújt, rá nem találtam.
8.
Felébredtem, elbújt, rá nem találtam
sehol, hiába szólongattam, de nem
reagált arra sem. Azt hittem, álom
volt. Reggel a helyén feküdt elnyúlva,
– ahogy megsimogattam – nem adott
semmi jelt. Nem szerettem volna csendes
szenvedését zavarni, éreztem, már
az utolsó óráit éli. Később
ránézve, még mozdulatlanul is úgy
nézett ki, mintha élne. Pedig a
kedves cicánk csendesen akkor már
úgy aludt, minket örökre itt hagyott.
Megsimogattam fájón utoljára,
tőle szomorú szívvel búcsúztam.
9.
Tőle szomorú szívvel búcsúztam.
Délután magam készítettem el a
temetésre. Egy kézimunka csipke-
kendőben ibolyákkal beburkoltam.
Dobozba téve, a Kormi nyughelye
közelében fiam egy mély sírgödröt
ásott, amit virágokkal szórtam be
én helyeztem el örökös helyére,
kiásott fűtéglákkal beborítottam,
fiam lapátolta rá a kegyetlen
földet. Már két kedves cicánk alussza
álmát virágzó bokrok árnyékában.
Folyosóról odalátunk. 2007. Nagyhét
hétfőn, szomorúan búcsúztunk Kormitól.
10.
Nagyhét hétfőjén búcsúztunk Kormitól.
Korábban, 2003-ban nagypénteken
Kormi cicától kellett búcsúznunk.
Kormi-cica huszonkét évet élt velünk,
Macuka is sok évig (18) boldogított,
ragaszkodásával, kedvességével
megszépítette napjainkat. Együtt
töltött éveket, amíg velünk voltak,
nem lehet elfeledni. Családom jól
tudja, hogy értékelem a macskák
ragaszkodását, ezért ajánlották,
fogadjak örökbe kiscicát megint.
Nem tudom magam rászánni, annyira
hozzám nőttek, nem feledhetem Őket.
11. HÁROM CICÁM
Hozzám nőttek, nem feledhetem Őket.
Később is, ha bemegyek a szobába,
mintha látnám őket azon a helyen
összegubancolódva, ahol mindig
játszottak-pihentek. Az okos-kedves
három cicám fényképével raktam
körül a könyvespolcokat, hogy mindig
szemem előtt legyenek. Ha elmegyek
a képek mellett, sorban simogatom
mindegyiket. Szeretettel gondolok
rájuk, emléküket őrzöm magamban.
A macskák, ha velük jól bánnak, érző
szívű ragaszkodó, kedves lények, (hogy)
ne mondja senki: lelketlen állatok!
12. ANYAI GONDOSKODÁS – szonett
Ne mondja senki (hogy) lelketlen állatok.
Szerettem az állatokat, figyeltem
az életüket, csodálatos lények.
Cirmos cicánk három cicagyerekkel
éltek puhán kitöltött nagy kosárban
boldogan a konyhában. Cica mama
szoptatta az apró jószágokat
tisztogatta. Ahogy nőttek, sokat
játszottak, s ott gurultak le egymásba
kapaszkodva a földre, a kosárból.
Árva kiscsibe nem kellett anyjának,
ezért ő is ott élt egymagában kis
bélelt kosárkában. De unatkozott, s
talán fázott, ezért folyton csipogott.
13.
Talán fázott, ezért folyton csipogott.
Ez Cirmoskát zavarta, tán’ sajnálta?
Ezért amíg szoptatta kiscicáit,
figyelt a folyton nyafogó kiscsibére.
Egyszer megelégelte s olyat tett,
ami igazából nem mindennapi
eset. Fölkelt cicái mellől, s lassan,
lopakodva kiscsibe kosarához
surrant, csendben figyelt, aztán gyors
mozdulattal melléugrott, a csibét
szájába vette! Ó jaj, a szegény,
kiscsibe élete véget ért… – De nem
ez történt! Odavitte a szájában,
helyet készít neki, cicái mellett!
14.
Helyet készít neki, cicái mellett.
A kiscsibe elhallgatott, nyugodt,
az anyacica is. Majd melengeti
úgy, mintha a saját kölyke volna…
Talán azon csodálkozott, miért nem
szopik úgy a kis buta, mint cicái.
Később is ott téblábolt a kismacskák
között, ha csipog, Cirmos hozzá megy
hívja, nyalogatja, úgy terelgeti,
mint saját cicáit. Nehéz elhinni,
de mindez megtörtént, akármilyen
furcsa, egy anyamacska képes volt
családjába fogadva felnevelni
idegen, elhagyatott, árva csibét!
15. MESTERSZONETT – Macskák IV.
Fáradt voltam, a könyvet sem olvastam.
Máskor a további falatokra várt.
Megéreztem, tudtam mi következik.
Elnehezült, mozgása lelassult.
Nem jelentkezett se délben, se este.
Megmosdattam tisztára törölgettem.
Felfúvódott lehet, vagy csak elhízott?
Felébredtem, elbújt, nem találtam rá.
Tőle szomorúan búcsút vettem.
Nagyhét hétfőjén búcsúztunk tőle.
Hozzám nőttek, nem tudom elfeledni.
Ne mondja senki (hogy) lelketlenek állatok.
Talán fázott, ezért folyton csipogott.
Helyet készített a cicái mellett.
**-.-**