hajnali harmat
mint egy gyöngyszem csillogott
a friss hajtáson
***
öreg rózsafán
kinn a mi kis kertünkben
egy hajtás zöldellt
***
a kis bimbója
bájosan könyörögve
új életet kért
***
természet ölén
az ember boldogságát
ő is megérzi
***
egy ilyen érzés
a boldogság örömét
szórja szerte szét
***
a nyári szellő
a kontinenseken át
messzire viszi
***
két kontinenset
a barátság ereje
közelebb hozott
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ötletet adtál, hogy én is haikuban írjam le a barátságot! Ha elkap az ihlet megteszem!
Egy biztos haikuidbol érződik, hogy életünk fontos része!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Te tudod, pontossan öt éveel ezelőtt rtam az első versemet, igaz rendesen magyarul még írni sem tudtam, de máig több mint háromszáz ilyen hétversszakos Haikut írtam. Ez ma már nállam talán egy kicsit tulzás is, de minden embernek van valami bogara, és ha nem árt vele senkinek, akkor az talán nem is olyan rossz. Én magam is sokszor csodálkodom, hogy a gondolatok is már Haiku formában jönnek, sokszor számolnom sem kell. Sajnos, akiknek a segítségével ide értem, ahol ma vagyok, útközben valahol elhagytak, vagy én hagytam el őket, mindenféleképpen egy helyzet, ami nem boldogít, de el kell fogadnom, és akceptálnom.
Köszönöm neked, hogy te az elejétől kezdve hű tanítóm, és olvasóm maradtál. Köszönöm.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Amit tudok Rólad (remélem jól..), hogy nem itt, de a mi gyökereinket táplálod. Minden megnyilvánulás, amit teszel, valahol minket, magyarokat emel fel… Bár ez asszem lényegtelen, de néha elkap a hovatartozás tudata… Te most ezt megerősítetted bennem! 🙂 Köszönöm! Bár haikuban alultáplált vagyok, megérintett az írásod!
Minden jót Neked, szeretettel: C.
Kedves Cyankalla!
Igen, jól tudod, sohasem éltem Magyarországon, annak ellenére, hogy mint magyar jöttem a világra. Három éves kormban elvették tőlem,26 éves koromig Óbecsén, avolt Jugoszláviában éltem, utánna, most már 45 éve itt Svájcban. Tudom soknak ez furcsa, de 68 év után sikerült, hivatalosan is újra magyar lennem, visszakaptam a magyarságomat, amit valahol ott belől, soha nem is vesztettem el.
Ezt és az előbbi versemet is annak az örömére írtam, hogy a modern Media segitségével, Facebook, és Skype sikerült egy 51 évnek ezelőtt "elvesett" gyermekkori barátomat Ausztráliábem megtalálni
Köszönöm, hogy olvasol és üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az utolsóban mondtad ki a barátság lényegét. Szép befejezés, összefoglalja a barátság erejét. ( tanulhatok tőled )
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Ica!
Igen, egy barátság nem távolság szabályaitól függ, él, az egy belső kötelék, amit nagyon sokan szeretnének, de nagyon kevesen kapják meg. Mert az is olyan mint a szeretet:
Csak akkor kapod meg, ha adtál.
De hidd el nem tanitani akarik a soraimmal, csal egy kicsit elgondolkodtatni az olvasót.
Köszönöm, hogy tenálad sikerült, és
üdv Tóni