Izzadt sóhajtások vonaglásában
Flaskás, folyékony mámor;
Két csupasz test önfeledten táncol,
Míg vérük hígultan csörgedez.
Egybenőve rándulnak össze százszor.
Útjára indul millió repesz,
S testbe hasítva új szívet dobbant a létbe.
Nem mersz már nézni a szemébe.
Tizenhat éved most összedől.
Könnyelmű, fájdalmas búcsú,
Mosolyon csorgatott könny.
Csak egy döntés az élet,
S te eldobod őt, ki a részeddé lett.
Nem te vagy már.
Elvágtad önmagad.
Az új lét a létből a halálba szalad.
Nem felejted el,
Kit az alkohol halálos börtönébe zártál.
Csak hallgatsz összekuporodva a sarokban,
Remegsz a semmibe nézve, pedig kiabálnál.
Most már érzed a súlyt, érzed a mélységet.
A pallos végén állva, utána ugranál;
De ő megfogja kezedet, visszahúz,
Megbocsát –
A holt gyermek megcsókolja a tébolyult anyát.
23 hozzászólás
Szóhoz sem jutok… Fiú fiú… nagyon…
Nem tudok mit írni…teljesen mellbevágott…
Erős, érzékletes képhasználat, hál’stennek nem esik át a ló túlsó, didaktikus, moralizáló oldalára. Bármondjuk a sperma mint repesz, hmm. Izgalmas bomba, ami így hasad. Ennek ellenére egy jó verssel van dolgunk. Ha nem is feltétlenül veled, vagy közelállóval esett meg a dolog, az élményt, mint sajátodét tudod közvetíteni. És ez jó.
Teljesen letaglózott… Nem mondhatom a versre, hogy jó. Azt hiszem, hogy a téma miatt nem lenne illendő. Nagyon rendben van ez a vers.
Fantasztikusan jól látsz dolgokat. És remekül leírod.
AmigoH!
Ha írhatok ilyet, mondhatok ilyet… ‘a női lényed’ (nem feltétlenül) hangot adott egy neki nem tetsző, elitélendő tettnek…
Próbálom összeszedni a gondoltaimat… :S
A dallam végigkíséri versed… egyszerűen…SZUPER! Nem tudom minek hatására kerekedett ki belőled…de nagyon jó lett…
Fogadd gratulációmat!
Vááá, ez nagyot zúzott… huhh, vigégigfutott a hátamon a hideg, 3.jára olvasom és ugyanolyan élmény mint először!!! Grat!
Rendszeresen visszatérek ide…
Olyan gyönyörűen van megfogalmazva minden apró kis részlete! Igazi, zseniális alkotás! Mégegyszer grat!
“Útjára indul millió repesz,
S testbe hasítva új életet dobbant a létbe.”
ezek a sorok tetszenek a legjobban!
“…Két csupasz test önfeledten táncol,
Míg vérük hígultan csörgedez.
Egybenőve rándulnak össze százszor…”
egyszerűen… egyszerűen fantasztikus!
“…A holt gyermek megcsókolja a tébolyult anyát…”
komoly sorok. szépen rendezett sorok. 🙂
Nincs mit mondani. Ez döbbenetes.
Hát ez tényleg tömény tragédia, ha szabad ezt mondanom. Minden sora egy újabb keserűség. De az olvasónak olykor szüksége van erre, pont ez a sokkhatás az, amitől később tisztábban lát, átélt valamit, amit nem fog elfelejteni. Valami ilyesfajta “élményt” kaptam versed olvasásakor.
H.
szia AmigoH!
Kemény, igazán mélyenszántó vers…
Ha a vers elejét és befejezését
nézem, akkor válik igazán felismerhetővé
a dráma. A tördelt forma pedig csak
még jobban kiemeli a drámaiságot.
Remek
üdv. leslie b.
Jajj, de fájdalmas, nagyon ledöbbentem.
Könny, könny és még több könny… ezt “okoztad” nekem. Szóhoz sem jutok.
Egy magzatvédő alapítvány méltó “mottója” lehetne…
Igazi visszatartó erő.
Csak gratulálni tudok!!!
A címet is nagyon jól “eltaláltad”. Feltételezem, hogy egy alkoholmámoros éjszaka gyümölcseként, felelőtlenségből fogant magzatról írsz. Nagyon jól “összehoztad”. Még egyszer gratulálok!
Szenzációsan jó ez a versed. Sokkolóan fájdalmas.
Szia!
Hihetetlen jó vers sajnos a tartalma nem a legvidámabb de nagyon szépen van megfogalmazva.
Grat
Vóóv… itt alattam már mindent elmondtak, amit el kellett. Ez tényleg nagyon jó, vígan sétálgattam, és elém raktál egy betonfalat.
Sok jót,
ANna
Ez most ütött…
Hát…nah…khm…asszem nem tudok olyat írni,ami ne hangzott volna el. Megérintett.
Döbbenet…. hirtelen más szó nem jut eszembe.
Szívbe markolóan írtad le azt, amit másként nem is
lehetne megfogalmazni.
Vannak, akik átélik – mint nők – és van, aki ezt megfogalmazza,
de úgy, hogy nem kap levegőt, aki olvassa.
Fantasztlusan jó vers, örömmel jártam Nálad.
Bocs: fantasztikusan jó vers. /utolsó mondat/
Kedves Attila!
Meggondoltan, nagyon jól megfogalmazott versedet a Véletlenül dobta elém, ezért elolvastam.
Mondhatom, hogy még ilyen jól körülírva ezt a rettenetet senki nem írta és tette fel oda, ahol
sokan olvashatjuk. Kiemeltem:
"Tizenhat éved most összedől.
Könnyelmű, fájdalmas búcsú,
Mosolyon csorgatott könny. "
Egy meggondolatlan lépés okozza, fiatalon.
Nagyin jó, hogy ezt egy versbe foglalva föltetted.
Remélem, sokan fogják még tovább is olvasni.
Üdvözlettel: Kata