Én látlak valóban!
Ártatlan égszín szemed,
milyen fényes! Hogy csillog.
Mosolyod több mint tökéletes,
mintha arcodra faragta volna
egy száz évvel ezelőtt alkotó
híres szobrász,
hiába, mert én látlak valóban.
Hideg számítás motivál,
feláldozol engem is mindennap,
érdeked maja-oltárán.
Ha kínlódva vergődöm
végül lábaidnál,
tudom szánalmat nem ismersz,
egy csak a te istened,
fösvény, mint a lelked.
Én látlak valóban!
14 hozzászólás
Kedves Boszika!
Egy ismerősöm jutott eszembe a versedről és rögtön elárasztottak olyan érzések, amiket gondolom el akartál érni, hogy az olvasóban feléledjenek. Jól fejezted ki az átverés hangulatát, mást mutat valaki, mint az ami. De néha át lehet látni az álarcon és a valóságot is meg lehet szemlélni -lehetséges, hogy csak aztán, hogy már jól pórul jártunk – és onnantól látni fogjuk, ha találkozunk ismét egy ilyen jellegű emberrel az álarc nélküli énjét. Üdvözlettel: Szilvi
Igen Szilvi, a valóság ihlette. 🙂 köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Boszika!
Nem minden arany, ami fénylik. Nekem ez jutott eszembe a versedről.
Igazi nőies indulatok. Tetszik.
Ági
Köszönöm Ági! 🙂
Szia!
Én magam is azt szeretem, amikor a látszat nem csal. Olyan fájdalmas tud lenni egy csalódás, egy ráébredés arra, hogy teljesen az ellenkezője az igaz.
Szeretettel:Selanne
Igen Selanne, néha ilyan a valóság, sajnos! Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
Nagyon érdekesen hoztad a versed témáját, tetszett, ahogyan szinte belül vezetted, még ha dialógusként is indult (persze értem, hogy a megszólított nincsen jelen 🙂 ) A vers kerete erősített, az indulatok, a fordítás nekem nagyon bejött.
aLéb
Köszönöm kedves aLéb! :))))
Erős! Tetszett nagyon:)
Köszönöm Kevi! :))
Tetszik a munkád, talán csak az „érdeked” szavad helyett írnék érdekeid-et.
Gratulálok. a
kösz9n9m antonius! 🙂
Nagyon tetszettek gondolataid!
Elemzéseid!
Gratulálok!
Üdv:sailor
köszönöm sailor! 🙂