Gyér hó, pisla fény, álmos folyópart,
ólomüveg ablakok gót íve.
A sárdagasztó úr pár pór híve
az ivóban még egy kupát felhajt…
Az édes hattyú itt szárnyal újra,
és zuhan vissza naponta, mikor
kifogyó tinta, eltompuló toll
szabad fantáziáját visszahúzza.
Csak díszlet mind, templom, ivó, telep,
faház alacsony szemöldökfája,
hol esténként tán morc úrnő várja,
menekül tőle hattyú–képzelet.
De a hely éter-tiszta lényege
örök hattyú – dal, tünde szó – zene…
6 hozzászólás
Kedves Irén, nagyon kedvelem a hattyú-sorozatodat, hiszen igazán eredeti ötlet, és eredeti témákat hozol fel! Most, a nagy "avoni"-hoz méltó módon szonett formában 🙂 Ismét igazán nagyszerű vers!
Ha lesz még hasonló versed, egészen biztos, hogy olvasni fogom!!!
Szeretettel: Mónika
Nagyon köszönöm, kedves Mónikám! Nemsokára felteszem a következőt.
Kedves Irén!
Éppen néhány hete jártam Stratfordban, és jártam az avoni hattyú szülőházában, és álltam a sírjánál a Szentháromság templomban.
A versed jól tükrözi Stratford-upon-avon hangulatát, ahonnan az író Londonba ment szárnyalni.
Tetszett a vers, nagyon kifejező.
Judit
Micsoda véletlen, nagyon örülök, nem tudtam, hogy jártál ott is….
Köszönöm és értékelem a véleményedet. :)))))
WOW.Nagyon tetszett ,ez az alkotásod.Szívből kívánok;jó életerőt&megújuló adventi előkészületeket&sok szeretetet,hogy meg sok ilyen&szép alkotásod születhessen,az ünnepi időszakokban is.Szeretettel&tisztelettel;SANKASZKA. SEASONS GREETINGS.
Nagyon kedves vagy Sankaszka, zene volt szívemnek minden szavad…:)))