ha tudod, hol hibáztál, vagy
keress egy barátot,
ki határőr, a hibáknál.
Sok ismerős nekem
csak egy virtuális barát,
nem mondja, hogy állj meg
mikor átlépted a határt.
Több elhagyott engem
mert harcoltam az énemért,
és akkor még sokat
az elvett magyarságomért.
A gyerek éveimben
szegénység volt a barát, az
utca adta nekem
a hiányzó édesapát.
Apám fiatalon
leforrázta a tüdejét,
anyám a kórházban
élte le beteg életét.
Az első versemet
kétezer-nyolcban írtam, s ott
majd hetven évesen
bánataimat elsírtam.
Verseken keresztül
találtam sok barátot, de
több gyorsan eldobott
mint egy elhasznált kabátot.
Nem írta meg miért
egyoldalú volt a szélcsend,
és ha én kérdeztem
ő csak szó nélkül tovább ment.
Még ma is mindennap
engem, az a kérdés gyötör,
milyen mély lehet, az
a régen kiásott gödör.
Még ma is naponta,
egy pár sort a Neten vártok,
hogy megírja nekem,
hogy még ma is hol hibázok?
Mucsi Antal-Tóni
3 hozzászólás
Kedves Tóni!
Verseiben, fordításaidban sajnos gyakran egy dolog hiányzik:… a RITMUS!!!
Itt például az utolsó versszak így szólhatna:
Még ma is / naponta
neten ar/ra várok,
valaki / megírja,
miben mit / hibázok.
Nem bántani, hanem segíteni akartam Tóni…
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila, nem is annak vettem: Leszoktattak már a hozzászólások a sértődöttségről, mert sok nem javítani, hanem csak sértegetni akarnak. Ez a modern világ legújabb vívmánya, mennél magosabb a társadalmi helyzete, annál nagyobbak a sértegetései is. Egyik "olvasómnak" a hozzászólására is csak megkérdeztem tőle, hallotta ez azt a közmondást: Mit izgassa az a büszke fenyőt ha egy kis pulikutya oldalba pisálja. Na, ő az egyedüli, akiről tudom, miért nem ír azóta. De én nem is a versem "technikai leírására" vonatkozva tettem fel a kérdést, hanem ami a személyiségemet befolyásolja. Én őszintén nem is akarom felvenni azt a versírás moduszt ahogy ti írtok. Én meg akarom tartani az én születésemtől fogva elsajátított magyart, az egyik versem egy versszaka is így szól:
Miért akar engem mindenki
még ma is „magyarosítani”,
miért nem tanul ő meg inkább
egy másfajta magyarral élni.
üdv Tóni…
Kedves mindenki,
Pontosan tegnapelőtt feltettem egy úgynevezett, kérdő és egy búcsú verset is az olvasóknak, mert ebben a majd tíz évben olyan sokan barátnak neveztek, és egy-két kivételével, ugyan olyan sokan, szó nélkül itt is hagytak. A barátság is egy tömegárú lett, amelyet pénz nélkül megkapott mindenki, és nyugodtan, ugyanolyan szorgalommal is osztogatta mindenkinek. Reméltem úgy a Neten, mint itt is , talán lesz egy azok a , "menekült barátok" között legalább egy is aki válaszol, de itt csak szerintem, egy nagy tévedés lesz. Senkitől egy szó sem, mindenki beburkolódzott az ismeretlenség lepedőjébe.
üdv Tóni