Kínába utazni igazán érdemes,
Csakis ott láthatsz egy több kilométeres
Kőfalat, melyet egy igencsak érdekes
Módszerrel emelt egy kínai vén nemes
Az volt a célja, hogy ketté ne szakadjon
Gyönyörű országa, s senki se szaladjon
Világgá, szépsége belülről fakadjon,
Minden, mi értékes, odabent maradjon
Nem gyenge munka volt! Sőt, inkább kőkemény
Megénekelte ezt minden fő költemény
Rabszolgák emelték, mindegyik hős legény
Szóljon hát róluk e pársoros hősregény:
Egyik, míg robotolt estig a Nagyfalon
Egyszer csak rájött, hogy mekkora nagy barom
Lehet a császár. „Ezt tovább nem hagyhatom,
Megkérdem, abba már mikortól hagyhatom…”
Vesztére odament rögtön az őrökhöz,
– Azok már nyúltak is tüstént a tőrökhöz –
S azt mondta: „Vigyetek nyomban a főnökhöz,
Mától már nem érek többé a kőtökhöz”
Elvitték. S amíg a Nagyfalon baktatott
Ráeszmélt lassan, hogy hány követ rakhatott
Bele e falba. És semmit sem kaphatott,
Csupán egy cellát, hol naponta lakhatott
Nem volt már ideje, hogy tovább gondolja
Arra még jutott, hogy ingét begombolja
S rászánta magát, hogy panaszát elmondja:
„Hosszú már ez a fal. Nincs, ki lerombolja…”
Hallgatta egyre az építésvezető
Sovány kis emberke, testén a meze bő
Hosszúra megnyúlott nagy égimeszelő
Modora talán egy kissé lekezelő
Csendre int, s így kiált: „Elég! Én megértem!
Tegyen azonban egy kis dolgot meg értem
Mondja meg őszintén, kérem, mert nem értem
Hogy lehet ez a fal hosszú, hisz lemértem?
Majd ha a vége eléri az elejét
S hegyet kell másznunk, hogy lássuk a tetejét
Akkor majd ehet egy jó adag derelyét
Addig meg tartsa a karjában erejét”
Azonnal vissza is vitték, hogy dolgozzon
Sorsában másokkal nap mint nap osztozzon
Rakja a falat, és ne is gondolkozzon
Lelkében reményt már többé ne hordozzon
Teltek az évek, és a Nagyfal felépült
Rabszolgák teste és lelke megkeményült
Mert, mikor a hosszú büntetés elévült
Testük a Nagyfalba azonnal beépült
„Falazzuk mindet e kőrakás gyomrába
Nőjön csak bőven a sötétzöld gyom rája
Ne jöjjön rá soha senki az okára
Mért raktunk vasgolyót egykor a bokára”
Mi hát a lecke az utókor számára?
Talán, hogy vigyázzon ki-ki a szájára?
Tévedés! Tudod mit, mondok egy merészet –
Rájössz, ha átfutod újra az egészet!
8 hozzászólás
Szia!
A megfogalmazás szokás szerint remek, csak a téma szomorú… Sajnos azonban igaz. A 9. versszakban az értemek nagyon szellemesek, meg persze a többi rész is, és az is tetszik, ahogy néha átcsúszik a mondandó vége a következő sorba. Ez elég sokszor előfordul, és olyan jelleget ad a ritmusnak, mint amikor a nagyon fáradt ember na még egyet, na még egyet üt a kalapáccsal. Ez is kiemeli, hogy milyen embertelen is volt ez az építkezés.
Köszi Inesita!
Tényleg nem vidám téma! Kicsit szatírikusnek indult, de aztán szomorú lett a végére!
Vipera
Tetszik. Jól megírt verses mese, talán idősebb korosztálynak. Aki szereti a rímeket, itt aztán élvezettel olvas…
Humoros is, komoly is. Mint az alábbi "egyperces olvasónaplóm":
– KŐMÍVES KELEMEN(NÉ)
– Beépített ember…
– Keresd a nőt!
– Itt még a falnak is füle van…
(üdv.: Á.e.)
A Kőmíves Kelemenné nagyon jó!!!!!!!!
Élvezet olvasni valóban. Tiszteletem
Köszönöm András!
Vipera
Hát ez nagyon aranyos!:D Élvezet volt olvasni!
Kedves Kalina!
Köszönöm, és nagyon boldog vagyok, hogy örömet szerezhettem Neked!
Vipera