járta be a pókhálós termet,
– pamlagán molyette palást –,
azon túl velőtrázó csend lett.
Vérfagyasztó emlékképek
Szálltak alá a papírfalról,
majd rávetették magukat
– mindent belepett a meddő por -,
a szebb napokat is látott,
rozsdás tölcsérű hangíróra.
Rárivalltak: még egy nyögés
és vendégül fogad a róna.
Szegény pára az sem tudta,
hogy mi történik körülötte,
az idő észrevétlenül
szétfolyt. Delnőjének tette
a világnak száján kurva.
Mondják, hogy érintetlen báját
átadta a kísértőnek
– azt hitte istenfélő barát.
Csalódott, szerelmes szíve
szélsebesen kihűlt, lelkére
öltötte a búbánatot,
s önkezűleg kihunyt a fénye.
8 hozzászólás
Nagyon jó!
…még jövök!
Üd:sailor
Várlak!
🙂
Szép napot!
Hmmmm.
Érdekes téma, nagyon jó vers, ritkán olvasok ilyet.
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Szép napot!
Az elsö versszak-ban rengeteget
találni…
és a befejezés csoda jó!
ÜD.sailor
Köszönöm, de mit találni?
🙂
Szép hétvégét!
Többször elolvastam, tetszik, különösen az 1. és az utolsó- üdv hundido
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözletem!