Mint nehézkes íjat, úgy húzza meg az idő a nap útját az égen..
Olvadó fénytáncot járok véled..egyre hajló boltív alatt, így szépen.
Langy könnyet csepegtető tavaszi szélben, bágyadt, de rajongó szívvel..
Mosolygó, nevető kacagó ajakként a nap mozgó íve nyárba ragyog be mindent.
Mint hajnali szemből kikel a reggel. Délre a nyár, s a délután majd őszre vált.
Persze a tél..Szögre akasztja az íjat, hideg ajakkal, suttogó hanggal,..
Újra hatalmas ívben járatja tompa lovát.