Szögletes szobában, szögletes bútorok,
Szögletes székek, sarkos humorok.
Hogyan kerekítsem? Ezen töröm fejem.
Bambusznádból fotel? Jobb lenne a helyem?
Hullámos vonalak, sokkal kecsesebbek.
Lágyabb hangú viccek, jóval kedvesebbek!
Szögletes polcokon, kerek terítő,
Virágokkal hímzett, igen szívderítő!
Ha szoba sarkában, gömbölyded váza van,
A vázában virágok, enyhén illatosan,
Változatos tárgyak, összhangban a színek,
Talán vidámabbak lennének, a szívek!
Vagy minden változtatás, sokkolóan hatna?
Minden jóindulat, kudarcot vallana?
Próbálgatom így is, próbálgatom úgy is,
Mozdulatlan, némán, mint temetőben a sír is!
Gyengéden, kedvesen, segítőkész hevesen,
Egy a vége! A gondolkodás szögletes kedvesem!
Szögletes szobában, szögletes gondok,
Szögletes megoldás, bár mily, kereket mondok!
Pedig a föld gömbölyű, félgömb felettünk az égbolt.
Kerek nap fénylik fenn, na meg kifli alakú hold!
Gömbölyű világban, szögletes szobában,
Göndör kacaj mellet, szögletes homály van!
Síri csend, vagy őrült kiáltás,
Kerek vállakon szögletes simítás!
Ennyi az elég, akár sok, akár kevés!
Szögletes szobában, mi is lehetne még?
Hiába minden álmodás,
Múló pillanat a változás!
Nincs közép, csak fenn és lenn,
Függőlegesen, vagy vízszintesen!
2 hozzászólás
Érdekes. Tényleg minden a gömbölyű felé törekszik a természetben, s mi létrehoztuk a szögleteset. Még nekem fel se tünt, és mi emberek mihez formálódunk?
Kedves Marica!
Gondolom sokat bíbelődtél ezzel a verssel. Szögletestől jól eljutottál a gömbölyűig.
Én az ilyen verset " mindent bele " versnek nevezem. Szerintem jó nagyon.
Gratulálok!
Ági