Szélbe szórom szavaim, repüljenek
magas hegyek, mély tengerek felett,
s duruzsoljanak mesét felhők szélén,
játszanak dallamot fák hűs lombjain,
perdüljenek táncra esőcseppek ölén,
így majd bölcs s derűs szabaddá leszek.
Ma még fogva tartanak tünde-ábrándok,
s koldusként lakom templom küszöbén,
zárt ajtókon át dobálom vezeklő imáim,
s holt szentek talpára csókokat hintek,
csontváz kezek mutatják a helyes utat,
mindennapi kenyerem mindig keserű.
Jéggé dermedt boldogságom mosolya,
s elérhetetlen álmaimmal, túl magasan
repkednek a fehér szárnyú galambok.
Hallgatom tökéletlen napjaim neszeit,
könnyes csendemmel marokba szedem,
s elteszem mély zsebembe útravalónak.
9 hozzászólás
Drága Zuzmara!
201O ..hihetetlen szépet alkottál!
mint:
"Ma még fogva tartanak tünde-ábrándok,
s koldusként lakom templom küszöbén,
zárt ajtókon át dobálom vezeklő imáim,
s holt szentek talpára csókokat hintek,
csontváz kezek mutatják a helyes utat,
mindennapi kenyerem mindig keserű."
Szeretettel gratulálok!
NAMASTE!
Köszönöm drága sailor!
Tudom értesz… 🙁
NAMASTE!!!
Csodaszép írásodra gratulálok
ismételten itt!
Szeretwettel:sailor
NAMASTE!
Kedves Zuzmara! Szeretettel gratulálok szép versedhez. Éva
Köszönöm, hogy olvastál kedves Éva!
Szeretettel látlak mindig!
Tünde
Kedves Tünde!
Lelked mélyéről hoztad fel ezeket a megható, szép gondolataidat.
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica!
Köszönöm véleményed!
Olvasgattam a régi írások között és felfedeztem ezt a versem.
Igaz régi, de ma is felzaklat…
Szeretettel látlak mindig: Tünde
Kedves Tünde!
Régi vers, teljesen mindegy, nékem akkor is ugyanaz a mondandója, sok dologban hasonlítanak a költők, pl. hogy a bánatukat versben mondják el. Én aki írok én is érzem, hogy az írás szabaddá tesz!
Szeretettel: panka
Drága Pankám!
Valóban könnyebb ha kiírja az ember, de van amikor nem megy… csak zakatol bennünk a bánat vonata és nem tudjuk mit kellene tenni, hogy túl éljük a száguldást.
Szeretettel ölellek: Tünde