"A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. ->
->
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon."
Köszönöm! Ismertem ezt a tanmesét (vagy igaz történetet?). Nagyon megható.
A tékozló fiú(k) példázatával sem tudok betelni. Az egyik gondolatom a sok közül: egy harmadik gyermek szeretnék lenni ebben a családban, aki szereti az édesapját is, a testvéreit is, és azt vallja, hogy nincs jobb az atyai háznál.
Üdvözlettel: ÁE.
Nagyon szeretem ezt a történetet, és különösen azt a nézőpontot, amit versedben feldolgoztál. A hűséges Isten hasonlatát a fiát visszaváró apa képében.
9 hozzászólás
Kedves Emil!
"Ház népe ámul, mért e nagy öröm"
A tékozló fiú hazatérése a nagy öröm!
Minden megbocsájtva!
Gratulálok!
Üd:sailolr
Szép napot!
Köszönöm! Talált… (üdv: ÁE)
Egy tanmese jutott eszembe versedről, kedves Emil.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Szeretettel: gleam
"A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. ->
->
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon."
Köszönöm! Ismertem ezt a tanmesét (vagy igaz történetet?). Nagyon megható.
A tékozló fiú(k) példázatával sem tudok betelni. Az egyik gondolatom a sok közül: egy harmadik gyermek szeretnék lenni ebben a családban, aki szereti az édesapját is, a testvéreit is, és azt vallja, hogy nincs jobb az atyai háznál.
Üdvözlettel: ÁE.
Igen… Jézus erre a legjobb… Ő szeret minket is és az Atyát is. ☺️
Köszönöm gondolataidat!
Szeretettel: gleam
Kedves Emil!
Nagyon szeretem ezt a történetet, és különösen azt a nézőpontot, amit versedben feldolgoztál. A hűséges Isten hasonlatát a fiát visszaváró apa képében.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel,
Anna
Köszönöm! (ÁE)