Az éjjel azzal álmodtam
hideg télben otthon voltam,
Tiszán nagy jégtáblák úsztak
és vágyakozva bámultam.
Ráültem egy jégtáblára
el akartam vele menni,
még a hidegtől sem féltem
csak otthonról elszelelni.
A Tiszán le a Dunába
majd a Fekete tengerig,
mert akkor csak annyit tudtam
minden folyó oda folyik.
Jégtábla egy nagyot rándult
gondoltam Gyerdáphoz értünk,
hallottam az nagyon keskeny
's jó lesz, ha azon átérünk.
A Fekete tenger partján
olyan jól éreztem magam,
halkan megcsörrent valami
ébren más másról álmodtam.
Most itt az öreg koromra
Fekete erdőbe mennék,
ott keresnék egy fatörzset
Dunán lefelé eveznék.
Bécsen és Budapesten át
ott elérném végre Baját,
's nemsokára Mohács után
elhagynám a Magyar hazát.
Bezdánnál bele eveznék
a szép Ferenc csatornába
's az Óbecsei zsilipnél
az otthoni nagy Tiszába.
Végre újra ott lehetnék
hol álmomban elindultam,
de ma már sokszor ébren is
egy kis honvágy belém surran.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Versedben megjelenő képek, és a Tisza leírása tetszetős. A középen lévő szakadáspont is megfelelő. Szépen látszik a kapcsolat a Tisza, a Duna, a Fekete-tenger, és a haza között. Versedben a honvágyat is sikerült jól becsempészned. Szép vers.
Üdv.: Szalai Mihály
Kedves Mihály!
Pontossan egy pár perccel írtam le egy másik oldalon adott hozzászólásomban, hogy minden tett egy gondolattal kezdődik. Nálam minden vers egy egyetlem szóval kezdődik, amelyik valamilyen okból megtettszik. Ebben az esetben, a Tv-ben egy jegesmedvét láttam egy jégtáblán , és a bemondó azt mondta, hogy a jegesmedve sem tudja, meddig éa hova viszi a jég. Ellezdtem álmodozni, és eszembejutottak a gyerekkori jégtáblák a Tiszán. Akkor szettem volna és egyr felülni. Elkezdtem írni, és akkor jött egy gondolat, hogy mi egy 100kilóméterre vagyunk a Duna forrásától, és gyakorlatilag vízi úton haza is tudnák menni.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál is, és üdv Tóni