Bő forrás tör fel hegy tetejéről,
buzgón fut völgybe locska patak.
Jaj, de a szikla túl meredek lesz!
Nem folyhatsz vissza! Légy zuhatag.
Le a lapályra! Zúg malom torka,
s forgó lapátja megdolgoztat.
Kis patakocskák összefogódznak,
hogy nagy folyóvá változzanak.
Uszályt, hajókat hátára venni
sosem habozna, esik vagy fúj.
De néha árad, gátakat rombol,
megroggyant házat – mert ő az úr.
12 hozzászólás
Nagy figyelemmel olvastam érdekes "felépítésű" versedet. 🙂 Különleges csemege, jó volt. 🙂 Szeretettel. Éva
Nagyon köszönöm, Éva!
Bizony, a víz az úr. Szép, dallamos verset írtál róla.
Üdv: Klári
Örülök, ha tetszett, köszönöm szavaidat, Klára.
Kedves Irén!
A cím alapján elsőre Petőfi Sándor "Föltámadott a tenger" című verse ugrott be nekem, és bevallom, hogy jellegében valami hasonló versre készültem. Alaposan meglepődtem, hogy gyerekverset találtam a cím alatt… 🙂
Judit
Kedves Judit, akad olyan versem is, amiben Petőfire utalok ebben a témában, de nem itt. Ez tényleg egy gyermekvers…:)))
Köszönöm.
Kedves Irén!
Versed érdekes és tanulságos, nem mindennapi formában. Talán ezért tetted a gyerekversek közé.
Nagy igazságot rejt magában az, hogy áradása nagy károkat okoz.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Katám, örülök, hogy jobban vagy…
Milyen legyen egy gyermekvers, ha nem érdekes és tanulságos…? :)))
Ezért lett ilyen, szándékom szerint.
Köszönöm!
Szép, dallamos sorokkal jutottál el a bő forrástól a vad folyóig…
A természet ereje, bizony felülmúlja az emberi erőt, csak az ember olykor nehezen vesz tudomást róla. Nagyon szép vers!
Szeretettel!
Ida
Igen, kedves Ida, forrástól tengerig, torkolatig "hajóztam"…:))))
Köszönöm kedvességedet.
Nagyon tetszett a versed kedves Irén !
Dallamos, a formája sem a rendhagyó, de mégis megkapó…
szeretettel olvastalak:Zsu
Kedves Zsu, köszönöm szépen!